A szőrnyű vágy

Ma (hétfő) úszással kezdtünk. Mint a tanárok 3/4-e, a mienk is azzal szivat, hogy pl. 8 kör gyorsat úszni a 270 centi mély és  0,5 km hosszú medencében. Ma is ez volt. Gyorsan leúsztam (kicsiként jártam úszni, nagyon jól csinálom), majd mentem átöltözni és hajat szárítani. Miközben a hajam szárítottam, felfigyeltem az irigy pillantásokra. Előre hajtottam a fejem, így a hajam a földet súrolta, és így szárítottam tovább. Mikor kész lettem, felemeltem a fejem, úgy, hogy a hajam nagy ívben repült át a vállam felett. A szempárok már szinte gyilkoltak. Kifésültem a hajam és a (a szemek már átdöftek) tiarámat belehelyeztem. Erre egy csaj (velem egykorú lehetett) megszólalt:
-Minek teszel tiarát a hajadba? Ennyire nagyképű embert...!!!
-Már bocs, de nem vagyok nagyképű, télleg hercegnő vagyok.-mondtam tök egyszerűen. Ezen nagyot néztek.-Komolyan?-kérdezte egy szőke. Elmosolyodtam.
-Komolyan.
-Nem hiszem!-szólt az első, valami Kitti.-Mi a neved?
-Melissa Watson.-mire a Kitti nevü csajnak elkerekedett a szeme.
-Ko-komolyan?
-Aha.
-Hát akkor... bocsánat, felség. Nem tudtuk. Vagyis tudtam.
-Nincs probléma. Sziasztok!
-Viszlát, felség!-és meghajoltak. Elnevettem magam. Furin néztek rám.
-Elnézést csajok, csak nem szoktam meg ezt a hajlongást. Sziasztok!-és röhögve kimentem. Lia utánam szaladt, és közben röhögött, úgy, hogy már az oldalát fogta.
-Ezek milyen tudatlanok! Nincs az embernek rangja, és hopp! Semmit sem tud, ez előkelőkről. Ugye, Melli? Melli?-de én nem figyeltem. Elkalandoztak a gondolataim. Meglengette a kezét a szemem előtt. Megráztam a
 fejem. Lia rosszallóan nézett rám.-Mostanában sokat "gondolkozol". Ki vele és mi a probléma?
 -Hát... tudod Vaníliának van pasija és...
 -Á-há! Tudtam! Az a baj, hogy neki van, neked meg nincs?
 -Majdnem, de nem. Lia, szerelmes vagyok...!-na most már valaki tudja...
 -Ühüm. Gondolhattam volna. Dave?-erőtlenül bólintottam.-Oké, ez nehéz eset. Volt már pasid?
 -Aha, 1. Gregnek hívták. 1,5 évig jártunk, aztán beleszeretett egy másik, szerinte "szebb" lányba, és ott hagyott. Miért? Lia, ne játszd a kerítőt! Ha akarja a sors, akkor magunktól is összejövünk.
-Nyugi, csak azért kérdeztem, mert nem akarom, hogy megint csalódj. Ennyi.
-Jaj, de édi vagy, köszi!-és jó szorosan átöleltem. Odamentünk a többiekhez, épp egy hétvégi sztori volt a téma: a fiúk elmentek gördeszkázni (nem tudom hogy, mikor grófok és nemesek fiai) és egy öreg nő rájuk szólt, hogy Huligánok! a fiúk meg kiröhögték. Mi csak nevetve ráztuk a fejünket. A suliban rajzzal kezdtünk. Imádom!!! Mrs. Hudson azt adta feladatnak, hogy a párunk (névsor szerint) fejét rajzoljuk le.Én Willel voltam, aki baromi jól rajzol, dobol és Dave haverja. 30-kor már készen voltunk, kivittük a tanárnőnek. Tehetségem láttán szinte repesett az örömtől: akkora 5-öst kaptam, hogy kilátszott a naplóból. Miután vége lett a tanításnak bepattantam Liával a limóba (limuzin) és Charlie-t, a komornyík/sofőr/tanácsadót utasítottam, hogy gyorsan vigyen minket haza. Mielött elindultunk meghallottam a libák hangját. Vihogtak, de nagyon, hogy min az kiderült.
-Össze fogok jönni Dave-vel, 100%!-nyerítette Lívia, a kis pincsikutyái meg utánozták. Bah! Ma már nincs kedvem többet mosolyogni...