A víz az úr... és én

...és ekkor olyan történt, melyre legvadabb álmaimban se számítottam. Örvény vett körül, levegőt juttatva le hozzám. A levegő apró bubirékokban érkezett, mohón bekaptam 3-at, tüdőm megkönnyebült. Az örvény hatására elkezdtem a tengelyem körü forogni, hajam az arcomba csapódott. És ekkor történt a csoda. Alúlról egy erőteljes löket hatására feljutottam a víz tetejére... vagyis azon túlra. Orjási sikítás tört fel a torkom mélyéről, kb. 5 méter magasságba repültem fel, hátam fordított U-t formált, Fejjel a földnek kezdtem zuhanni, szörnyen megijedtem. Kezemmel vízgömböt vontam magam köré, megóvva magam a becsapódástól. Talpra "álltam", ökölbe szorítotzam a kezem, mellkasomhoz húztam, és hirtelem kezem kinyitva, "kivágtam" oldalra a karomat. A víz jobb és bal oldalra csobbant, én meg térdre rogytam és kifulladva lihegtem. Vizes hajam fejbőrömre tapadt, ruhám is a bőrömre tapadt és vacogtam, mint a nyárfalevél. Nehezen visszavonszoltam magam a kastélyba, ahol első lépésre Kortnie-ba botlottam.
-Melissa! Mi történt?-terítette vállamra pulcsiját.
-Ma-majd e-e-el mond-d-dom.-vacogtam vissza neki. Felkisért a szobámba, vettem egy forró fürdőt és hajszárítás közben elmeséltem neki mi történt velem.-És ezért voltam csurom vizes.-ő is tudta a titkot, 2 kezemen meg tudom számolni, hogy rajtam kívűl kik tudják.
-De miért mentél vissza? Meg is halhattál volna!
-Megtanultam a vizet kezelni!
-De milyen áron!
-Megérte.
-Én nem ezt mondanám.
-Kortnie, nekem ez fontos...
-De az életed árán? Ebből nagy baj lesz Melly.
-Már van is.
Ezer közül is felismerem ezt a hangot...
-Mama!-álltam fel.
-Felség!-hajolt meg Kortnie.
-Üljetek vissza, lányok.-csukta be az ajtót. Leült mellém és felvonta a szemöldökét.-Mégis hogy képzelted ezt?!?
-Hallottad?
-Az egészet. És Kortnie-nak igaza van, drágám.
-De...
-Nincs de. És ha TÉNYLEG meghaltál volna? Akkor mi lett volna? Hm?
-Én... én... én... nem tudom!!!-zokogtam. Arcomon patakzottak a könnyek, Kortnie a karom simogatta, próbált vígasztalni, de csak jobban folytak a könnyeim.-Felelőtlen voltam, tudom, de ezt mondta...
-Ki?-kérdezte a Mama és Kortnie egyszerre.
-A szívem. A jó hír, hogy a víz hallgat rám... nagyjából.
-A rossz, hogy majdnem meghaltál.
-Az mellékes.-legyintettem.-Mennem kell, találkozómvan.
-Kivel?-kérdezte Anyám.
-Hát, öhm... izé...
-Csak nem...?
-De.
-Ki?-csillant fel a szeme.
-Harold Philipe Minterd.
-Mikor jöttetek össze?
-Szombat.
-Na végre!!! Legalább nem szomorkodsz többet...
-... azon kívűl, hogy majdnem meghaltam. Tudom.
-1 hónap és szülinap! Ja, Rose nénikéd, apád huga, és a családja meglátogat minket. Szombaton érkeznek.
-Rose néni! Akkor Connor, Samanta és Jessica is jön? És Edgár bácsi?
-Aham.
-Jupí!!!-és elkezdtem ugrálni az ágyamon. Immár száraz hajam csapkodta a vállam.
-Melly, drágám, eltörik a léc!
-Úgyis mennem kell. Haliii!-és bevetettem magam a gardróbba.
#######2 óra lávval később#######
-Szia Szépség!-csókolt mag Harry.
-Szia Szörnyeteg!-kacagtam fel. Harry csúnyán nézett rám azokkal a gyönyörű szemekkel.
-Szerinted szörnyeteg vagyok?
-Szeretlek.-köszöntem el röhögve és elkezdtem felmászni a kúszónövényen. Szobámba rendeltem a vacsit, lezuhanyoztam és nekiláttam az evésnek. Vacsi után fogatmostam és az ágyamba feltornyozott párnákra dőlve elkezdtem chatelni a lányokkal. Kb. 22 órakor letettem az éjjeliszekrényemre a notebookom leoltottam a villanyt és szörnyű álmatlan álomba merültem.

Ma talán még egy rész kikerül, addig is jó olvasást! Lilla