Túl sok az infó! Part 2.

-Erről senkinek egy szót se, oké?
De Harry csak ült, mint egy szobor és a rögtönzött jégcsapot bámulta. Ajka pici "o"-t formált, szemei elkerekedtek.
-Ha most nem mondasz semmit, én itt hagylak...!-fenyegetőztem. Harry arcán megjelent egy mosoly.
-Nyugi, megértem. Ha azt mondtad volna, hogy zombi, vagy bármi ilyen szörny vagy, elfogadtam volna. Tudod jól.
-Igen.-mosolyogtam.-Most haza kell mennem, sok dolgom van. Majd hívlak.
-Várom!-mondta, megcsókolt és elkisért a csajokhoz.
-Girls, I'm go home!-vigyorgok rájuk.-Sziasztok, este vidichat!
Kiléptem, a még mindig szakadó esőbe és a limuzint kerestem benne John-nal, akire nagyon szükségem volt. A kocsi a sarkon parkolt, elindultam, a haj a hátamra és a fejemre tapadt, ruhám szintén, cipőm talpa cuppogó hangot adott. Már csak pár méter választott el a járműtől, amikor hangokat hallottam.
-Hé cica!-ordította valaki, majd nagy röhögés követte. Szeme. sarkából láttam, hogy 4 férfi halad felém. Ne fordulj meg! Nem szabad!
-Na, cica, hova szaladsz?-újabb nevetés.
Utamból kétoldalra toltam az esőt, így gyorsabban haladtam, de így is közeledtek felém. Elkezdtem rohanni, bakancsom csattogott a betonon, csak még jobban röhögtek.
És ekkor betelt a pohár.
Megálltam, vigyorogva megfordultam és eltoltam az esőt. Elhallgatott a nevetés.
-Valami baj van fiúk?-mosolyogtam. Egy vízlabdát kanyarítottam az esővízből, szemeimet összehúztam.-Tünés!
-Jaj, cica, szerinted félek?-vihogott egy csupa piercing pasas.-Gyere ide!
-Ha majd piros hó esik, dagadt!-ordítottam. John kiszállt az ordibálásra, elindult felém, de én vízfalat állítottam.
-Mit mondtál, te kis...?-indult el felém.
-Dagadt.-vigyorogtam és teljes erőből neki dobtam. A pasi hátratántorodott, majd felhördült. Megint fogtam egy labdát, de most megfagyasztottam. Elhajítottam, a pasas a földön kötött ki. A maradék 3 indult el felém. Hogy mibe keveredtek!!! Hahaha!
-Hogy mereszelitek? Egy lánnyal? Tünés!!!-ordítottam. Az utolsó mondatra egy villám hasított végig az égen. A pasasok egymás hegyén-hátán rohantak el. Nagyot sóhajtva rogytam le a vizes földre. Aztán csak annyira emlékszem, hogy John berak a limóba, vezetés közben káromkodik, aztán sötétség.

-Te jó ég! Melly!-ezt a hangot mérföldekről felismerem (egyrészt, mert az Igézőknek nagyon jó a hallása). Mocorgok egy kicsit, így rájövök, hogy John karjaiban vagyok. Kinyitottam a szemem és halványan elmosolyodtam.
-Minden oké... asszem.
-Én azt nem mondanám.-rázta a fejét John.-Majdnem elrabolták, vagy rosszabb...
-De megoldottam... jaj a hátam!-nyöszörögtem két lábra állva.
-Oké, nem akarom tudni. Na gyere.-kezdett rángatni Jess.
A szobánkban lelökött az ágyra és beállt a szoba közepére és odahúzta a banánfámat.
-Akarom tudni mire készülsz?-kérdeztem.
-Akarod tudni mi a képességem?-kérdezett vissza.
-Oké, várok.
-Na, figyelj!-intett Jess. A facsemete fölé hajolt, kezét végig simította a vékonyka törzsén, majd a levelein. És ekkor jött a "csoda".
A csemete elkezdett növekedni, míg kb. 2-3 méter magas lett, vastag törzzsel, nagy levelekkel és érett, sárga, lecsüngő banánokkal.
-Azta!-tátogtam.-Adj egy banit!
-Tessék!-passzolta nekem. Lehámozom a héjját és beleharapok.-Na, milyen?
-Mmmm... nyami! Ez isteni! Te egy mester vagy!
-Köszi. Valami baj van?
-Hát... én elmondtam....
-Mit mondtál el kinek?
-Az igézősdit Harry-nek.-nyőgöm. Szemei elkerekedtek.
-Hogy... mi?
-Igen, hát... ja.
-Te megvesztél? Akár elmondhatja a rendőröknek is! Te egy komplett...
-Elég!-kiáltottam... de nem emberi nyelven. Ez... más, nagyon más. Jessicának kikerekedtek a szemei és a torkára forrt a szó. Ajkaimhoz nyúltam, mint ha rajta lenne, hogy milyen nyelven mondtam. Összenéztünk és egyszerre kezdtünk el rohanni Anya dolgozószobája felé. Kopogás nélkül rontottunk be.
-Mégis mi folyik itt, lányok?-riadt meg. Éppen egy új vázlatot készített. Mama divattervező, sok ruhát tervezett már.
-A Zelba?-kérdezett vissza poénból Jess. A Mama rosszanlóan nézett rá.
-Anya, Jess-szel vitatkoztunk, rákiáltottam, hogy "Elég!", de nem emberien. Ez valami más volt.
-Valami nagyon más.-bólogatott Jessy.
-Hmmm... milyen volt?-kérdezte Anya.
-Ilyen: szeretlek titeket!-mondtam, megint azon a furcsa nyelven.
A Mama szemei elkerekedtek a döbbenettől.
-Hát beteljesült...-motyogta.-Hát igaz...
-Mi??? Mi van???-értetlenkedtünk (totál egyszerre) Jess-szel.
-Jess drágám, kimennél egy picit?-szólt a Mama Jessy-hez, továbbra is rajtam pihentetve a tekintetét.
-Persze.-oldalazott ki az ajtón.
Mikor ketten maradtunk, Anya leroskadt a székéba.
-Mi történt, milyen nyelv volt?
-Nos, öhm. Van egy olyan história, hogy minden 10. évben kiválasztanak egy valakit közölünk...
-Egy Igézőt?
-Igen. Nos kiválasztanak valakit, aki...-itt elcsuklik a hangja és könnyekkel telnek meg a szemei. Mély levegőt vesz és a szemembe néz.-... aki az élünkre áll.
-Én... ezt nem értem.-rázom a fejem.
-Te az Igézők hercegnője is vagy. Vannak képességeid, amik csak néhányunknak vannak meg.
-És kiknek van még ilyen más képessége?
-Azoknak, akik teljesítették a feladatukat.
-A... miket?-na most teljesen lemaradtam!
-A feladatukat. Mindenkinek van, de ezt ne most beszéljük meg, nyomás aludni!-kezd el tolni az ajtó felé.
-Oké. Szia!
Az ajtó előtt ácsorogva jövök rá, hogy rohad álmos vagyok. Elvonszoltam magam a szobánkba, nagy nehezen felvettem a pizsamám és bedőltem az ágyba. Menten el is nyomott az álom.