1, nap: szerda: varrás
Vani "kérésére" felmentünk a varrószobába segíteni. A szüleink ruhái készen álltak a próbababákon, ahogy Samé is. Vanié pont akkor készült, és csak a miénk volt hátra. Leadtuk a vázlatokat a ruhákról és beálltunk segíteni. Összesen 6-an csináltuk, selymes, csillogó anyagokat, tüllt és még sok egyebet vágtunk méretre, varrtunk össze, ragasztottunk és csillámoztunk. Sokat nevettünk és bolondoztunk Cat-tel, Ally-vel, Miával és Sue-val. Délben ebédszünetet tartottunk, krumplipüré és sültborda volt, röhögéssel tálalva. :D 1-kor mentünk vissza a varrószobába, felszerelkezve mégtöbb csillámmal és flitterrel. A végeredmény(ek) mesés(ek) lett(ek)! Igaz, nem lettek elöl felszegve, de csodaszépek lettek!!!
Ez az enyém. Jessicáé ugyanilyen lett, csak a kék rész neki bézs színű. Ja, igen, a végén mindkettőt felturbóztuk egy kis csillámmal és flitterrel.
4-re végeztünk, úgyhogy elindultam, hogy beszéljek Bellával. Igen a bál-téma.
Egy fekete miniruhát vettem fel, aminek a szoknyarésze több rétegből állt és fehér szalaggal a derékrészen, fehér emelt talpú szandált és fehér karkötőket.
A fehér táskám kíséretével kimentem a kastélyból és felhívtam Bellát.
-Szia! Figyu hozzátok tartok, beszélnünk kell. 3 perc és ott vagyok.
-Szia! Gyere nyugottan!
És elkezdtünk beszélgetni az élet nagy dolgairól, míg a kapujukba nem értem.
-Bella, a kapuban állok... ja, nem, most már az ajtóban, leteszem, oki?
-Jó, figyi, ne lepődj meg, ha Phil nyit ajtót. És egyből a szobámba gyere!
Bontottam a vonalat. Elraktam a telefonom és megnyomtam a csengőt, majd kopogtam. Nyílt az ajtó és...
-Phil?
Igen meglepődtem. Ugyanis az ajtóban egy piszokhelyes, (szürkés, de inkább) kek szemű, kócos, gesztenyebarna hajú és nagyon divatos cuccokat viselő srác állt, aki rám mosolygott.
-Melly?-lágy, mély, dallamos hangja volt.
-Jaj, de jó újra látni teged! Milyen volt London?-kérdeztem.
-Fantasztikus. De hiányoztál.-mosolygott, majd megölelt.
-Tényleg?-felnéztem rá. A 4 centis sarkaimmal fél fej volt köztünk.
-Igen. Leginkább a hülyülések.
-Azok nekem is. Ha nem baj... a húgodhoz jöttem. Meg kell beszélnünk pár dolgot...
-Oké. Felkísérjelek?
-Ha szeretnéd...
Bella szobájáig beszélgettünk, leginkább, hogy az elmúlt 2 évben mik történtek velünk.
Meséltem, hogy énekelek, a suliról. Róla is sok minden kiderült. Egy punk-rock bandában dobos, napi szinten edz (meg is látszik, izmos) és nincs barátnője (!!!).
-Majd később talizunk.-álltam meg Bella Little Mix-poszterrel díszített ajtaja előtt.
-Persze.
-Jössz a bálba?-kérdeztem váratlanul.
-Aha, ott leszek.-bólintott.-Ott találkozunk!
-Oké.
Megvártam, amíg lemegy és benyitottam a szobába.
-Szia! Hű, mi történt?-ezt Bella kérdezte.
-Szia! Semmi, miért?-leültem az egyik foteljába, vele szembe és úgy néztem rá.
-Csak mert úgy nézel, mint akinek egyszerre van szülinapja és karácsony. Köze van...?-de be sem fejeztem, tudtam kire gondol.
-Ssss!! Ha tudni akarod, igen.-suttogtam.
Pár másodpercel később, már nagyban a mondókám közepén voltam.
-Ácsi! Én mindenről tudtam, ahogy mindenki. De most találjuk ki, hogy mit énekelsz.
-Hát, arra gondoltam, hogy mi 6-an is énekelhetnénk valamit.-vakartam az állam.
-Nem mindenki énekel olyan jól.-intett le Bella.
-És egy banda?-pattant ki a remek ötlet a fejemből.
-Na ez már jobb!
-Skype?
-Skype.-bólintott.
-Ez egy zseniális ötlet!-tapsikolt Jess.
Bella laptopjából üvöltött a zene, a csajok meg imádták az ötletem.
-Már csak a banda neve kell, és hogy ki min játszik.
10 percen keresztül dobálóztunk a nevekkel, amikor...
-Meg van!-pattantam fel, pont a refrén kezdetekor.
-Mi az?-kérdezték egyszerre.
-Beautiful Grils.-vigyorogtam diadalittasan.
-Gyönyörű Lányok?-vonta fel a szemöldökét kérdőn Peni.
-Nem. Lenyűgöző Lányok.
-Imádom!-Lia nagyon lelkesnek tűnt.
-Bella, kaphatok egy lapot és egy tollat?
-Tessék.-nyomta a kezembe a cuccot.
-Köki. Tehát... Lenyűgöző Lányok...-írtam a lap tetejére.-Dobos?
-Vállalom!-biccentett Deb.
-Oké.-lefirkáltam.-Billentyűs?
-Stoppoltam!-ugtott fel Jess. Ennek az lett a vége, hogy az ágyán ült, vagyis beverte a fejét. Mi 5-en röhögésben törtünk ki.
-Jó.-leírtam, majd felnéztem.-Gitárosok? Kettő kell.
-Vállalom!-mondta egyszerre Peni és Lia.
-Bizti? És ki lesz az énekes?-kérdeztem meglepődve.
-Te!-vágták rá egyszerre.
-Akkor Bella, te leszel a vokalista, megfelel?
-Jaj, imádom!-ölelt meg.
-Jó, mindent felírtam. Hozzatok majd magatokkal csereruhát, koktél-, vagy miniruha legyen!-mondtam elgondolkodva.-Sminket ne hozzatok, majd én megoldom, van egy rakattal.
-És a számok listája?
-Nyugi Deb, most összeírjuk.
-Mivel nyitjuk meg az egészet?-nézett rám Jessy.
-Mi lenne, ha... mostanában nézem a V, mint Viktóriát, mi lenne, ha a Make it Shine-t énekelnénk?
-Nekem jó. Aztán?
-Jöhetne a banda.-elgondolkodva doboltam a tollammal a lapon.-Vagy...
-Vagy...?-mindenki tűkön üt.
-Vagy, ti kísérnétek. Minket is. Vagyis a banda játszana addig, amíg kérik.
Imádom! Oké! Remek! Zseni vagy! és ehhez hasonlókat kaptam.
Kicsit később felinformálva búcsúztunk el a csajoktól. Kicsit tárgyaltunk a ruhákról, a sminkekről és a számokról Bellával, majd fél 6-kor elindultam haza. 6-kor teljesen kikészülve dőltem az ágyamba. (Természetesen előtte lezuhanyoztam, átöltöztem, megvacsiztam és fogat mostam. :) )
2. nap: csütörtök: díszítés
Korgó gyomorral keltem fel. Felvettem a köntösöm és a papucsom, lement a konyhába. Kerestem valami ehetőt (joghurt, müzli, narancslé, kakaós csiga) és a tálcát egyensúlyozva átmentem a bálterembe.
Nagy volt a felfordulás. Fehér abroszos asztalok, körülöttük székek, a márványlépcső korlátját színes virágok és szalagok díszítették (3 lépcső van, egy a bálteremben, egy rejtett és a főlépcső, ami az ebédlőbe vezet). Mindenhol emberek rohangáltak, munkások állították fel a T alakú színpadot, technikusok állítgatták a fényeket és a keverőpultot, díszlettarabok hevertek a padlón, a korláton és kábé mindenhol.
Letettem a tálcám egy asztalra és elkezdtem enni, a rohangáló embereket kiszemelve szórakozásnak.
-Nincs jobb dolgod a röhögésen kívűl?
Ezt 9-kor kaptam (7-kor mentem le reggelizni, azóta ott ültem), mikor annyira röhöhögtem, hogy majdnem lefordultam a székről. A röhögés tárgya Edy volt, a huszonakárhány éves pincér. Egy füzérhalomban botlott meg, Ally-t leterítve a lábairól. Szó szerint. Mindketten paprikapirosra pirultak, de ugyanúgy kuncogtak.
-De, amint látod eszek. Vagy nem elég feltűnő, Vani?-kérdeztem vissza.
-De, de az. Jess azt üzeni, hogy Harry hívott, 1-re ide jön.
-Oké. Vajon tetszene a pink csillogó miniruhám Philnek?-morfondíroztam.-Mit vigyorogsz?
-Philt mondtál.
-Mi? Nem. Harry-t mondtam.
-Aha, csak tudod, nem vagyok süket.-rázta a fejét.-Inkább mutasd meg azt a ruhát!
Megfogtam a kezét és felhúztam a szobánkba. Bementem a gardróbba, majd fejest ugrottam a ruhákba.
Egymás után toltam el a a ruhákat a sínen, de nem találtam sehol.
Megnéztem a régi ruhák, a Mamától kapott ruhák és Jess ruháit is, de nem volt sehol.
És eszembe jutott hol lehet.
Lehajoltam a cipősszekrényhez, egy kicsit matattam, majd előhúztam egy ruhászsákot. Abban volt a pink, csillogó, derekán vastag, fekete szalagot viselő, combközépig érő, pántnélküli miniruhám. Elővettem hozzá a fekete, 7 centis sarkú, csillogó magas sarkúmat és kimentem a nővéremhez.
-Na?-kérdeztem.
-Hm...-mormolta. Nagyban tanulmányozta a ruhát, néha oldalra döntve a fejét.-Szép, tükrözi a stílusod. A cipő sarka egy picit magas, de illik hozzá.
-Tudom.-bólintottam.-Ezért választottam ezt.
-Milyen ékszereket veszel hozzá? És mennyit?
-A fésűs diadémom, tudod, a szív alakú gyémánttal, néhány karperecet kicsi, színes kövekkel és a lógós fülbevalóm, a pink madzagról lógó gyémántokkal.
-Jó, tökéletes választások. Na jó, nyomás! Dolgod van!!!
-Mégis mi?-tettem csípőre a kezem.
-Ja, tényleg, nem mondtam. Venni kéne konfettit, mindenki elfoglalt és...
-És menjek el venni? ÉN? Komolyan? Nem érek rá, gyakorolnom kell.-de a kiskutyaszemeitől és mély sóhajaitól feladtam a küzdelmet. Megforgattam a szemeimet és ránéztem.-Jó elmegyek, csak átöltözök. Így azért nem mehetek!-mutattam az elnyütt pólómra és a pizsisortomra.
Kitoltam a szobából és mentem átöltözni. Vagyis volna... ugyanis hasra estem Miriben. Szegény macska, világgá szaladt ijedtében. Én meg ott hasaltam, pizsiben, fájó tagokkal, de röhögve....
Ez az enyém. Jessicáé ugyanilyen lett, csak a kék rész neki bézs színű. Ja, igen, a végén mindkettőt felturbóztuk egy kis csillámmal és flitterrel.
4-re végeztünk, úgyhogy elindultam, hogy beszéljek Bellával. Igen a bál-téma.
Egy fekete miniruhát vettem fel, aminek a szoknyarésze több rétegből állt és fehér szalaggal a derékrészen, fehér emelt talpú szandált és fehér karkötőket.
A fehér táskám kíséretével kimentem a kastélyból és felhívtam Bellát.
-Szia! Figyu hozzátok tartok, beszélnünk kell. 3 perc és ott vagyok.
-Szia! Gyere nyugottan!
És elkezdtünk beszélgetni az élet nagy dolgairól, míg a kapujukba nem értem.
-Bella, a kapuban állok... ja, nem, most már az ajtóban, leteszem, oki?
-Jó, figyi, ne lepődj meg, ha Phil nyit ajtót. És egyből a szobámba gyere!
Bontottam a vonalat. Elraktam a telefonom és megnyomtam a csengőt, majd kopogtam. Nyílt az ajtó és...
-Phil?
Igen meglepődtem. Ugyanis az ajtóban egy piszokhelyes, (szürkés, de inkább) kek szemű, kócos, gesztenyebarna hajú és nagyon divatos cuccokat viselő srác állt, aki rám mosolygott.
-Melly?-lágy, mély, dallamos hangja volt.
-Jaj, de jó újra látni teged! Milyen volt London?-kérdeztem.
-Fantasztikus. De hiányoztál.-mosolygott, majd megölelt.
-Tényleg?-felnéztem rá. A 4 centis sarkaimmal fél fej volt köztünk.
-Igen. Leginkább a hülyülések.
-Azok nekem is. Ha nem baj... a húgodhoz jöttem. Meg kell beszélnünk pár dolgot...
-Oké. Felkísérjelek?
-Ha szeretnéd...
Bella szobájáig beszélgettünk, leginkább, hogy az elmúlt 2 évben mik történtek velünk.
Meséltem, hogy énekelek, a suliról. Róla is sok minden kiderült. Egy punk-rock bandában dobos, napi szinten edz (meg is látszik, izmos) és nincs barátnője (!!!).
-Majd később talizunk.-álltam meg Bella Little Mix-poszterrel díszített ajtaja előtt.
-Persze.
-Jössz a bálba?-kérdeztem váratlanul.
-Aha, ott leszek.-bólintott.-Ott találkozunk!
-Oké.
Megvártam, amíg lemegy és benyitottam a szobába.
-Szia! Hű, mi történt?-ezt Bella kérdezte.
-Szia! Semmi, miért?-leültem az egyik foteljába, vele szembe és úgy néztem rá.
-Csak mert úgy nézel, mint akinek egyszerre van szülinapja és karácsony. Köze van...?-de be sem fejeztem, tudtam kire gondol.
-Ssss!! Ha tudni akarod, igen.-suttogtam.
Pár másodpercel később, már nagyban a mondókám közepén voltam.
-Ácsi! Én mindenről tudtam, ahogy mindenki. De most találjuk ki, hogy mit énekelsz.
-Hát, arra gondoltam, hogy mi 6-an is énekelhetnénk valamit.-vakartam az állam.
-Nem mindenki énekel olyan jól.-intett le Bella.
-És egy banda?-pattant ki a remek ötlet a fejemből.
-Na ez már jobb!
-Skype?
-Skype.-bólintott.
-Ez egy zseniális ötlet!-tapsikolt Jess.
Bella laptopjából üvöltött a zene, a csajok meg imádták az ötletem.
-Már csak a banda neve kell, és hogy ki min játszik.
10 percen keresztül dobálóztunk a nevekkel, amikor...
-Meg van!-pattantam fel, pont a refrén kezdetekor.
-Mi az?-kérdezték egyszerre.
-Beautiful Grils.-vigyorogtam diadalittasan.
-Gyönyörű Lányok?-vonta fel a szemöldökét kérdőn Peni.
-Nem. Lenyűgöző Lányok.
-Imádom!-Lia nagyon lelkesnek tűnt.
-Bella, kaphatok egy lapot és egy tollat?
-Tessék.-nyomta a kezembe a cuccot.
-Köki. Tehát... Lenyűgöző Lányok...-írtam a lap tetejére.-Dobos?
-Vállalom!-biccentett Deb.
-Oké.-lefirkáltam.-Billentyűs?
-Stoppoltam!-ugtott fel Jess. Ennek az lett a vége, hogy az ágyán ült, vagyis beverte a fejét. Mi 5-en röhögésben törtünk ki.
-Jó.-leírtam, majd felnéztem.-Gitárosok? Kettő kell.
-Vállalom!-mondta egyszerre Peni és Lia.
-Bizti? És ki lesz az énekes?-kérdeztem meglepődve.
-Te!-vágták rá egyszerre.
-Akkor Bella, te leszel a vokalista, megfelel?
-Jaj, imádom!-ölelt meg.
-Jó, mindent felírtam. Hozzatok majd magatokkal csereruhát, koktél-, vagy miniruha legyen!-mondtam elgondolkodva.-Sminket ne hozzatok, majd én megoldom, van egy rakattal.
-És a számok listája?
-Nyugi Deb, most összeírjuk.
-Mivel nyitjuk meg az egészet?-nézett rám Jessy.
-Mi lenne, ha... mostanában nézem a V, mint Viktóriát, mi lenne, ha a Make it Shine-t énekelnénk?
-Nekem jó. Aztán?
-Jöhetne a banda.-elgondolkodva doboltam a tollammal a lapon.-Vagy...
-Vagy...?-mindenki tűkön üt.
-Vagy, ti kísérnétek. Minket is. Vagyis a banda játszana addig, amíg kérik.
Imádom! Oké! Remek! Zseni vagy! és ehhez hasonlókat kaptam.
Kicsit később felinformálva búcsúztunk el a csajoktól. Kicsit tárgyaltunk a ruhákról, a sminkekről és a számokról Bellával, majd fél 6-kor elindultam haza. 6-kor teljesen kikészülve dőltem az ágyamba. (Természetesen előtte lezuhanyoztam, átöltöztem, megvacsiztam és fogat mostam. :) )
2. nap: csütörtök: díszítés
Korgó gyomorral keltem fel. Felvettem a köntösöm és a papucsom, lement a konyhába. Kerestem valami ehetőt (joghurt, müzli, narancslé, kakaós csiga) és a tálcát egyensúlyozva átmentem a bálterembe.
Nagy volt a felfordulás. Fehér abroszos asztalok, körülöttük székek, a márványlépcső korlátját színes virágok és szalagok díszítették (3 lépcső van, egy a bálteremben, egy rejtett és a főlépcső, ami az ebédlőbe vezet). Mindenhol emberek rohangáltak, munkások állították fel a T alakú színpadot, technikusok állítgatták a fényeket és a keverőpultot, díszlettarabok hevertek a padlón, a korláton és kábé mindenhol.
Letettem a tálcám egy asztalra és elkezdtem enni, a rohangáló embereket kiszemelve szórakozásnak.
-Nincs jobb dolgod a röhögésen kívűl?
Ezt 9-kor kaptam (7-kor mentem le reggelizni, azóta ott ültem), mikor annyira röhöhögtem, hogy majdnem lefordultam a székről. A röhögés tárgya Edy volt, a huszonakárhány éves pincér. Egy füzérhalomban botlott meg, Ally-t leterítve a lábairól. Szó szerint. Mindketten paprikapirosra pirultak, de ugyanúgy kuncogtak.
-De, amint látod eszek. Vagy nem elég feltűnő, Vani?-kérdeztem vissza.
-De, de az. Jess azt üzeni, hogy Harry hívott, 1-re ide jön.
-Oké. Vajon tetszene a pink csillogó miniruhám Philnek?-morfondíroztam.-Mit vigyorogsz?
-Philt mondtál.
-Mi? Nem. Harry-t mondtam.
-Aha, csak tudod, nem vagyok süket.-rázta a fejét.-Inkább mutasd meg azt a ruhát!
Megfogtam a kezét és felhúztam a szobánkba. Bementem a gardróbba, majd fejest ugrottam a ruhákba.
Egymás után toltam el a a ruhákat a sínen, de nem találtam sehol.
Megnéztem a régi ruhák, a Mamától kapott ruhák és Jess ruháit is, de nem volt sehol.
És eszembe jutott hol lehet.
Lehajoltam a cipősszekrényhez, egy kicsit matattam, majd előhúztam egy ruhászsákot. Abban volt a pink, csillogó, derekán vastag, fekete szalagot viselő, combközépig érő, pántnélküli miniruhám. Elővettem hozzá a fekete, 7 centis sarkú, csillogó magas sarkúmat és kimentem a nővéremhez.
-Na?-kérdeztem.
-Hm...-mormolta. Nagyban tanulmányozta a ruhát, néha oldalra döntve a fejét.-Szép, tükrözi a stílusod. A cipő sarka egy picit magas, de illik hozzá.
-Tudom.-bólintottam.-Ezért választottam ezt.
-Milyen ékszereket veszel hozzá? És mennyit?
-A fésűs diadémom, tudod, a szív alakú gyémánttal, néhány karperecet kicsi, színes kövekkel és a lógós fülbevalóm, a pink madzagról lógó gyémántokkal.
-Jó, tökéletes választások. Na jó, nyomás! Dolgod van!!!
-Mégis mi?-tettem csípőre a kezem.
-Ja, tényleg, nem mondtam. Venni kéne konfettit, mindenki elfoglalt és...
-És menjek el venni? ÉN? Komolyan? Nem érek rá, gyakorolnom kell.-de a kiskutyaszemeitől és mély sóhajaitól feladtam a küzdelmet. Megforgattam a szemeimet és ránéztem.-Jó elmegyek, csak átöltözök. Így azért nem mehetek!-mutattam az elnyütt pólómra és a pizsisortomra.
Kitoltam a szobából és mentem átöltözni. Vagyis volna... ugyanis hasra estem Miriben. Szegény macska, világgá szaladt ijedtében. Én meg ott hasaltam, pizsiben, fájó tagokkal, de röhögve....
(Folyt. köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése