Bál nekem -> 3 hosszú nap Part 2.

(Folytatás)

Pár perccel később egy fehér, spagettipántos ruhában és papucsban sétáltam egy halom konfettiért.
Az udvarig jutottom, ugyanis megláttam, hogy Ginger Fényt csutakolja, és nem tudtam neki ellenálni. :) Tehát odaperdültem a lovászlány mellé.
-Szia Ginger!
-Felség!-kacsintott, miközben meghajolt. (A szolgálókkal és úgy, alapjába véve a személyzettel, azzal szoktunk szórakozni.)
-Felnyergelnéd Fényt? Egyedül nem fogom elbírni a konfettit, vele egyszerűbb lenne. Ugye, paci?-paskoltam meg a ló nyakát.
-Persze. Ne menjek veled? Akkor könnyebben el tudnánk hozni a cuccot.-mosolygott rám.
-Nincs dolgod? Nem akarom, hogy kihúzd a gyufát. De ha nincs, akkor semmi akadálya.
-Nincs. Hozok nyerget és zablát, mindjárt jövök, szivi!-és elszaladt az istállóba.

Nemsokkal később Fény és Midas hátán ügettünk a város bevásárló negyede felé.
-Szerencse, hogy vettem sortot a ruha alá.-mondtam.
-Szerencse, hogy hoztam táskát, amibe beletesszük a konfettit.-tette hozzá Ginger.
Lóháton gyorsan odaértünk, én bementem a bulikellékeket árulsító boltba és megvettem a sok kiló, színes papírdarabot. Nehezen kiráncigáltam a zsákokat az ajtón és-1-et odahajítottam Gingernek.
-Menjünk! Remélem ennyi elég lesz...
-Csak elég, mert vissza nem jövünk.-kacsintott.
-Hát nem.-nevettem fel és elindultunk vissza a kastélyba, felpakolva konfettivel.

                                    #######eközben a kastélyban, Jess szemszöge#######

Éppen a konyhába mentem, amikor kopogtak. Odamentem az ajtóhoz és szélesre tártam. Harry ált ott, hozzám képest divatosan. (Pamutsortot és ejtett vállú felsőt viseltem.)
-Szia Melly!-mondta és átölelt.
-Szia, de én nem...-kezdtem, de a számra tette a mutató ujját.
-Hé! Sok a duma, kevés a csók!-vigyorgott.
Tekintete belemélyedt az enyémbe, kezeit körémfonta és elkezdett közeledni felém. Nyitottam a számat, de akkor már késő volt. Ajkai rásimultak az enyémekre, karjai szorosabban fonódtak körém és még utoljára láttam, hogy Melly és Ginger belép a külsőkapun a lovakkal, ugyanis az érzelmek elöntöttek és visszacsókoltam.

                                                   #######Melly szemszöge#######

Bementünk a kapun és a szemem egyből megakadt az ajtóban csókolózó páron. A lány Jessy volt, a srác pedig....
-Harry!-kiáltottam hisztérikusan.
A pár szétugrott és Harry rám nézett, majd rólam az arcát a kezeibe temető Jessre, majd megint rám és vissza, majd ezt egy darabig. Végül megszólalt.
-Melly, én meg tudom magyarázni...-dadogta.
-Várj!-tartottam fel a mutatóujjam. Gondolkodjunk... ha Harry összekevert Jessicával. Megcsókolta. Mindketten élvezték... vagy nem???
-Tesó... Melly... minden oké?-kérdezte pár perc múlva Jess, miután nem szólaltam meg.
-Persze, és meg van a megoldás! Járjatok ti!-mutattam rájuk.
-Hogy... mi van???-kérdezték egyszerre.
-Süketek vagytok? Járjatok egymással és akkor mindenkinek jó lesz. Ennyi.-fejeztem be, azzal felkaptam egy konfettis zsákot és bevonszoltam az ajtón.
-És veled mi lesz? -kérdezte Harry, miközben elvette tőlem a zsákot.
-Nem működött, Harry. Illetve igen, de keveset találkoztunk és így nem éri meg. Kérdés: ki dobott kit?-néztem rá. Ő megállt, rám nézett és felvonta a szemöldökét.
-Komolyan kérdezed? Közösen megegyeztünk és ennyi. Egy darabig csámcsognak a sztorin, azt' kész.
-Egy darabig? Azt fogják hinni, hogy engem Jessért dobtál!-mutattam a lényegre, miközben segítettem Gingernek a zsákot vonszolni. Harry jól láthatóan elgondolkodott, majd megszólalt.
-Hát akkor mégis mi a fenét csináljunk? Valaki tipp?-fordult körbe.
Mindenki csendben volt, vagy gondolkodott,vagy nem tudta, hogy mit mondjon. Ijesztő csend honolt a folyosón, vagyis, inkább várakozó csönd.
-Én tudom mi legyen.-szólaltam meg váratlanul.-Tartsátok titokban, hogy jártok, csak azt mondjuk el, hogy szakítottunk. Na, mit szóltok?-kérdeztem miután nem mondtak semmit.
-Azt, hogy 1, mi tartott ennyi ideig, 2, tényleg szakítottatok? És 3, jó ötlet.
Ezt mind Vani mondta, miután beléptünk a bálterembe.
-Itt van a konfettid.-adta oda a zsákot Harry és Ginger. Vani két munkást hívott, akik elvitték a zsákokat és elkezdték a konfettivel a munkát.
-Oké, nekem most mennem kell. Adios!-mondtam, majd felrohantam a szobámba.
Felvettem az edzőruhámat (topp, cicanadrág, a hajam felgumizva) és elkezdtem nyújtani. Egy ideje az edzéseim részévé vált, vagy ha nem volt edzésem akkor ezt csináltam.
Szóval, ott hajolgattam és egyéb izéket csináltam (a "gyakorlatok" nem igazán illett oda), majd 3 körül átöltöztem egy egyszerű otthoni cuccba. Beálltam a könyves polcaim elé és egy jó könyvet kerestem. A szamárfüles, gyűrött és jobb állapotban lévő könyveket böngészve elkezdtem dúdolni. Ismeretlen dallam volt, akkor találtam ki, csakúgy jött. Levettem a Csitt, csitt egyik régebbi példányát és elvetődtem az ágyamra, a dúdolást abba nem hagyva. Kinyitottam a könyvet és belemerültem a sztoriba. Valamivel később lecsukódtak a szemeim és elaludtam.

Egy színpadon álltam, kezemben mikrofonnal, a reflektorok vakító fényében. Mögülem zongora hangja szállt előre a hatalmas termet betöltve és az emberek vártak. Mindenki várt.
Rám vártak. Énekelnem kellett volna.
Figyeltem a dallamot és rájöttem, hogy az a dal amit dúdoltam. Csakhogy rájöttem, hogy nem tudom a szöveget.
Rögtönöznöm kellett. Jaj.
Összeszedtem a gondolataimat és egy emlékre öszpontosítottam. Becsaptak. Átvertek és ezt dalba öntöttem. Hazudtak nekem. Átvertek, becsaptak, hazudtak.
A fejem lüktetett és fájt. Ahogy a szívem is.
Kinyitottam a számat, de nem jött ki rajta egy hang se. Semmi.
És ott álltam, várták, hogy énekeljek, de nem ment, gombóc volt a torkomban, a szám kiszáradt és a fájdalom is kegyetlen volt. Az embrek elkezdtek türelmetlenkedni, sutyorogtak és rám mutogattak.
És ekkor enyhült a fájdalom, eltünt a gombóc és újra tudtam énekelni. De amikor nyitottam volna a számat elkezdett forogni velem a világ. Megfordultam, hogy segítséget kérjek, de a hirtelen mozdulattól elkezdtem dőlni, a föld közeledni és minden elsötétedni. Egy hangos puffanás, éles fájdalom és nyüzsgés.
Majd a hangok kezdtek elhalni,  ahogy a fájdalom is és ettől megijedtem. A legrosszabra gondoltam: meghaltam. Aztán...

A földön riadtam fel, 5 óra volt és Vanília, Jessica és Kortnie felettem beszlgettek.
-Hahó, én még élek!-ültem fel. Rám néztek, majd folytatták a beszélgetést.
Feltápászkodtam és lefejtettem magamról a takarót, ami körém csavarodott. A nővérem ideges arccal figyelte a folyamatot, miközben a két lány vitáját hallgatta.
-Mi a baj?-álltam oda melléjük a hajamat igazgatva.
-Csak annyi, hogy a főszakács megbetegedett és a titkos receptjei nélkül csak az elvárt kajamennyiség fele van meg.-vakarta a tarkóját Kortnie.
-Komolyan? Ez borzalmas.-ráztam a fejem.
-Az, és kevés lesz a kaja a bulin! Éhen halnak a vendégek!-Vani a tenyerébe temette az arcát.
-Rendelünk kaját valami puccos étteremből.-vontam vállat.
-Jó is lenne, ha ilyen egyszerű lenne!-kiáltotta.-Mire ideér 20 liter leves, 30 kiló főételt és még sok más, a bálbak vége!!!
-Pedig ilyen egyszerű.-tarta szét a kezeit Jess.-Ha Igéző vagy, akkor igen.
-Igaza van.-mondtuk egyszerre Kortnie-val.
-Holnap, reggel 7, a konyhában! Mindhárman!!!-mutatott mindannyiunkra.
-Én minek kellek?-kérdezte Kortnie.
-Elpakolod a már odaigézett kaját. Most pedig mindenki, alvás! Korán kelünk.-azzal kiment.
Pár másodpercig nézten utána, majd megcsóváltam a fejem.
-Most is megcsinálhatnánk és holnap szabadok lennénk.
-Ne ellenkezz vele, csak rosszabb lesz. Akkor hajnalban.-és Kortnie is elment.
-Engem nem érdekel, hogy mit mondott, felhívom Bellát.-azzal fogtam a telefonom és kimentem az erkélyre. Rányomtam a hívásra és vártam.
5. csörgésre vette fel.
-Szia Bell, beszélnünk kell.-mondtam.
-Hali Melly! Mizu?-kérdezte.-Várj egy picit, Phil akar valamit.
Amíg vártam, annyit hallottam, hogy Bella a bátyjával veszekszik, hogy miért nem hagyja békén, majd egy hosszú "Oooo..." és kuncogás következett. Majd visszatért Bella.
-Bocsi. Na, a bátyám azt akarta, hogy van-e kedved elmenni vele szombaton a bál előtt sétálni.
-Hát... de... izé, van. Mond neki, hogy dél körül indulhatunk.
Kissebb szünet következett, majd jött a válasz.
-Azt mondja 1-re ott van. De mit akartál mondani?
-Ja igen. Holnap próbálni kéne a csajokkal.
-Egyet értek, szólok nekik. Hol és mikor?
-Ööö... van egy stúdió-szerű termünk, ott próbálhatunk. És 3-ra gyertek.-mondtam elgondolkodva.
-Oké, szólok mindenkinek. Holnap!-köszönt el.
-Oki, szió!-majd leraktam.
Mire bementem, addigra Jess elhasalt az enyémhez hasonló ágyán és magazinokat lapozgatott. Mosolyogva bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Felvettem a kedvenc pizsim, visszamentem a szobába és befeküdtem az ágyamba.
Egyből elnyomott az álom.

3,nap: péntek: kaja igézés és zenélés

Hajnalban riadtam fel, magamtól. Akkor pirkadt, a fények lágyan játszottak a szobánk falain.
Oldalra néztem az órára. 6:11. Jess felkeltése nélkül bementem a fürdőbe, rendbe szedtem magam és felöltöztem (sort, topp és magas sarkú). Megint megnéztem az órát: 6:30.
Végül az ikrem felkeltésénél maradtam és betipegtem szoba közepére. Finoman, de hirtelen akartam felkelteni, természetesen nem a magas C-vel.
Simogatóan, lágyan elkezdtem valami laza számot (nem emlékszem, hogy mit) és elkezdtem futni az ágya felé.
Elrugaszkodtam és...
-Jó reggelt!-vetettem rá magam, mire ijedten felült.-Öltözz, igézni fogunk.
-Én is szeretlek.-morogta, majd bement a fürdőbe.
Én addig lementem a konyhába, ahol a serénykedő nővéremet találtam.
-Készísd az erőd, húgi! Szükségünk lesz rá...

Már egy ideje mást se csinálunk, csak kaját varázsolunk és majdnem 1 óra.
-Oké, szerintem ennyi elég.-engedte el a kezünket Jess.
-Igaza van,-bólogattam.-már fáj a fejem.
-Jó, menjetek.-hagyta ránk.
Kimentem a konyhából, be a stúdióba. Majd vártam, vártam és énekeltem.

-Van itt valaki?-nyitott be Peni. Éppen bent énekeltem, mikor megjöttek Jess vezetésével.
Félbehagytam a dalt és kirohantam a teremből.
-Sziasztok.-öleltem meg mindenkit.-Kéne valaki, aki... aki segít, csak itt kint a kezelőfelületnél.
-Vani?-mondta Lia.
-Megkérdezem.-biccentettem, majd elővettem a telefonom. Küldtem egy gyors "Tudnál segíteni a próbánál, pls?" üzit a nővéremnek, közben bementünk a párnázott falú terembe.
A lányok elhelyezkedtek a hangszerek mögött és amikor egyeztettük a dalok listáját, megpittyent a telóm.
-Na, mit ír?-kérdezte Deb.
-Azt, hogy jön.-mosolyodtam el.-Addig is, kezdjük el.
-Beáltam a mikrofon mögé, rákulcsoltam az ujjaimat és biccentettem, hogy mehet.
A szám gitárszólóval kezdődött, majd jöttem én. De mielőtt bekapcsolódtam volna, elhalt a zene, helyette az a dal szólt, amit előző nap álmodtam és dúdoltam, csak most tudtam a szövegét.
Elkezdtem énekelni és akkor ott rájöttem, miről, vagyis kiről szól. Rólam.
Mikor befejeztük az uj dalt, betoppant a nővérem és egy hosszú próbának néztünk elébe...

-Jó, végeztünk, mindegyiket perfectül tudjátok.-mondta Vani, mikor 5 órakor belépett a terembe. Mindannyian kipurcanva feküdtünk a szőnyegen a hangszerek körül.
Hálsan pillantottam a nővéremre, majd pár perccel később kikísértem a lányokat és hosszú alvás ígéretével, elbocsáltottam őket.
Felvonszoltam magam a szobámba, gyors lezuhanyoztam és a kedvenc pizsimben bedőltem az ágyba.