Mindenki rohangált, hol szalagok, hol konfetti hullott a nyakamba. Gyors léptekkel felmentem lépcsőn és berontottam a szobámba. 4 próba baba sorakozott egymás mellett, rajtuk a ruháinkkal. A báliruhát átszabták egy kicsit: hátul hosszabra csinálák, így "húzom a földön", a felső rész gyönyörűen csillog, és mélyen ki van vágva, ami fűzőszerűen van összekőtve. A szoknya részen csak itt-ott an egy-két flitter. Isteni lett! Jessé nem volt ilyen fényes ( :D ), az ővé maradt olyan amilyen eredetileg volt.
Az óra 4 órát mutatott, úgyhogy gyorsan kellett készülnöm. A ruhával kezdtem, óvatosan belebújtam, a cipőt még nem vettem fel. Leültem a sminkes asztalkámhoz és belekezdtem a munkába. Jess még sehol nem volt, pedig majdnem fél 5 volt.
A szememet egyszerűen kihúztam szemceruzával, egy icipici csillámló, bézs és kék keverékű szemhéjpúderrel kifestettem a szemem, aztán szemspirál, szájfény állagú rúzs és kész. Kb. a rúzsnál rontott be Jess, vagyis háromnegyed 5-kor. Kérdőn felvontam a szemöldököm, mire belekezdett a meséjébe.
-Lenn voltam a pataknál gyakoroltam az egyik fán, amikor eszembe jutott, hogy készülni kéne, úgyhogy, jöttem amint tudtam.
-Ez esetben öltözz!-parancsoltam rá.
Jess belebújt a ruhájába, én meg elkezdtem a hajam igazgatását. A lágy hullámoknál maradtam, az a természetes.
-Kész.-sóhajtottam.
-Aha, de ugye nem mezítláb akarsz végigtáncolni a parketten?-kérdezte Jess.
Lepillantottam a lábamra és felkuncogtam. Belebújtam az egyszerű fehér magas sarkúba és kész voltam.
-Meg kell keresnünk a mikrofonjainkat.-mondtam, mikor már Jess is a diadémját igazgatta a haján. Válaszként csak bólintott.
Kiléptem a szobából és meglepetés fogadott: már senki sem rohangált. Körbenéztem és megláttam egy technikust. Odamentem hozzá és megkérdeztem, hol vannak a mikrofonok.
-Nálam.-felelte.-Kettő kell?
-Igen, köszönöm.-vettem el töle a készülékeket.
Gyors léptekkel visszamentem a szobába, Jesst az erkélyen kihajolva találtam meg.
-Ezt látnod kell!-és engem is kirángatott.
Rengeteg limuzin, autó, sőt, lovaskocsi (hihi!!!) parkolt kint, az embek tömegével özönlöttek be. A rengeteg ember láttán felfordult a gyomrom.
Egy szó nélkül belenyomtam Jess kezébe a mikrofonját és bementem. Leültem az ágyam szélére és mélyeket lélegeztem.
-Hé nyugi.-ült le mellém Jessy.-Nem kell félned. Rengetegszer énekeltél, sok ember előtt.
-De nem ezrek előtt.-mutattam rá.
-Menni fog. Én is izgulok, hidd el! Ha úgy érzed, hogy kidobod a taccsot, csak nézz rám és teljes szívedből énekj!
Jess monologja erőt adott, vagy csak rájöttem, hogy hülye vagyok, hogy megijedek. Felálltam lenéztem a mikrofonomra és elmosolyogtam. Kinéztem a sűrű pink felhőzetre és támadt egy zseniális ötletem. Kinyújtottam a kezemet az ablak felé és a felhők lassan elkezdtek felemelkedni, míg el nem tűntek.
-Csak így az igazi.-pillantottam Jessre.-Most pedig menjünk, lobbantsuk lángra közönséget!
Karöltve kimentünk a folyosóra, megállíthatatlanok voltunk, amíg... el nem értük a lépcsőt. Anya és Apa a lépcső előtt köszöntöték a sok embert, majd lement az öcsém és a nővérem. Jessre pillantottam, a feszültség már késsel vágható volt.
-Előremehetek, ha akarod.-mondta, mire bólintottam.-De akkoris te kezded a dalt!
Azzal kilépet az árnyékból és lelépett pár lépcsőfokot.
-Most pedig az ikrek hivatalosan is megnyitják a bált!-hallatszott Anya izgatott hangja.
És ekkor kiléptem az árnyékból és a halk morajlás sikongatásba, mutogatásba és füttyögésbe lépett át. Ennyire szép lettem volna?
Láttam a tömegben a lányokat, ahogy feltartják a hüvelykujjukat, láttam ahogy a zenekar rázendít a számra és akkor már egyáltalán nem féltem. Ajkaimhoz emeltem a mikrofont és belekezdtem:
-Here I am, once again, Feeling lost, but now I am then, I breathe it in to let it go...
Jessel felváltva énekeltünk, a refrént pedig együtt. Közben leértünk a lépcső aljára, hatalmas sikerünk volt, az együttes is nagyon jól játszott.
Jess még a próbán kijelentette, hogy én fogom befejezni, ha tetszik, ha nem. És akkor eljött a pillanat.
Kiengedtem a hangot, jól elhúztam. Miután befejeztem hatalmas tapsvihar tört ki, és ami azt illeti, ezt nem tudnám megszüntetni :) .
A táncot Apa nyitotta Anyával. Gyönyörű volt, ahogy körbe keringtek az emberek gyűrűjében. Aztán Vanília táncolt a Papával, majd Jess.
Én mosolyogva álltam a kör szélén, a tömeget pásztázva, amikor egy kéz nyúlt ki felém.
-Jössz?-kérdezte Apa mosolyogva, mire vonakodva megfogtam a kezét. Bevezetett a kör közepére, ahol körbe körbe keringtünk.
-Muszáj volt?-sziszegtem, mire a Papa felnevett és megforgatott. Ezek szerint igen.
Végre vége lett, többen elkezdtek táncolni, így elterelődött rólam a figyelem. Átfurakodtam a kajához és egy cuki muffint elvéve, folytattam a terepszemlét. A muffin finom volt, valaki ügyes volt. Vajon ki? :D A muffin papírját kidobtam, amikor felcsendült egy ismerős szám. Kicsit rockos, kicsit pop, kicsit ilyen, kicsit olyan. Elkezdtem táncolni, karjaimat a magasba emelve, így könnyebben araszoltam előre. Már nagyjából a terem közepénél voltam, amikor... valaki megragadta a karom és magához rántott.
-Hé...-kezdtem, de meglátta "elrablóm" arcát és elmosolyodtam.-Phil.
-Jó voltál.-mondta és megpörgett.
Számot váltottak, eszembe jutott, miért is furakodtam előre.-Nem tudod mennyi az idő?
-7 óra lesz 10 perc múlva. Tudod kibe futottam bele?-kérdezte Phil, mire megráztam a fejem.-Ariana Grande-be!
-Neeee!!! Itt van?-körbe fordultam, de nem láttam, csak Deb lapos kontyát... ácsi! Deb?-Bocsi, mennem kell.
Átslisszoltam a tömegen és megragadtam Deb vállát.-Szedjük szössze a többiet.-mondtam, mire ő bólintott.
15 perccel később egy mellékajtón slisszoltunk be 6-an.
-Oké, itt vannak a ruhák, smink, tükör...-kezdtem.
A szoba nem volt nagy, egy nagy asztal volt bent, néhány szék, tükrök és mikrofonoknak a tartója. Egy minihűtő is helyet kapott, tele ásványvízzel.
-Akkor öltözzünk át!-jelentette ki Jess.
Mindenki elkezdte felvenni a ruháját. Kicsit változtattak az enyémen: a rózsaszín ruha szoknyarészére raktak egy jégkék tüllréteget, a felső részt pedig jégkék kövecskéket és flittereket. 2 cipőm van: egy jégkék-fekete bokacsizma és egy kék Convers tornacipő. Az utóbbi a táncok miatt.
A lányok ruhái szintén nagyon jók voltak. Jessnek kiwizöld miniruhája volt, a szoknyája pörgős volt és több rétegű. Neki is, és mindenkinek, volt egy magas sarkúja és egy Convers tornacipője. Az ő cipői zöldek voltak. Lia ruhája fehér volt, a cipői feketék, Deb fekete ruhát választott, hozzáillő fehér cipőkkel, Bella bézs ruhát viselt, a cipői feketék voltak és Peni bordóban ragyogott, fehér cipőkkel. De nem vettük át, majd később. Tehát a báliruhában maradtunk, csak felturbóztuk a sminket.
Mind a ruhánkhoz illő sminket csináltunk: szemceruza, kis szemhéjpúder, szemspirál és csillogó szájfény.. Gyors és gyakorlott mozdulatokkal sminkeltünk, így 15 perc alatt el is készültünk. Izgatottan néztem végig a lányokon, majd kifújtam a bent tartott levegőt.
-Színpadra csajok!-mondtam és kiléptem az ajtón. A technikus, aki az előbb adta a mikrofont, megint visszadta és azt mondta, hogy amikor úgy érzem, akkor cserélhetek headsetre. Izgatottan megforgattam a mikit a kezemben ès vártam, hogy elaludjanak a fények...
Felléptem a sötétben a lépcsőre és régi haverom, a lámpaláz visszatért. Bakker! Megfordultam és amíg a fények ki nem gyúltak, váltottam pár szót Bellával.
- Bell, remegek.-mutattam neki a kezem, ami egy kocsonya szintjén remegett.
- Csugd be a szemed, akkor nem lesz baj! Íjjj, kezdünk! Menj!-azzal visszalökött a helyemre. Hatalmasat nyeltem és feltettem tartóra a mikit, majd rákulcsoltam az ujjaimat.
-Kész.-sóhajtottam.
-Aha, de ugye nem mezítláb akarsz végigtáncolni a parketten?-kérdezte Jess.
Lepillantottam a lábamra és felkuncogtam. Belebújtam az egyszerű fehér magas sarkúba és kész voltam.
-Meg kell keresnünk a mikrofonjainkat.-mondtam, mikor már Jess is a diadémját igazgatta a haján. Válaszként csak bólintott.
Kiléptem a szobából és meglepetés fogadott: már senki sem rohangált. Körbenéztem és megláttam egy technikust. Odamentem hozzá és megkérdeztem, hol vannak a mikrofonok.
-Nálam.-felelte.-Kettő kell?
-Igen, köszönöm.-vettem el töle a készülékeket.
Gyors léptekkel visszamentem a szobába, Jesst az erkélyen kihajolva találtam meg.
-Ezt látnod kell!-és engem is kirángatott.
Rengeteg limuzin, autó, sőt, lovaskocsi (hihi!!!) parkolt kint, az embek tömegével özönlöttek be. A rengeteg ember láttán felfordult a gyomrom.
Egy szó nélkül belenyomtam Jess kezébe a mikrofonját és bementem. Leültem az ágyam szélére és mélyeket lélegeztem.
-Hé nyugi.-ült le mellém Jessy.-Nem kell félned. Rengetegszer énekeltél, sok ember előtt.
-De nem ezrek előtt.-mutattam rá.
-Menni fog. Én is izgulok, hidd el! Ha úgy érzed, hogy kidobod a taccsot, csak nézz rám és teljes szívedből énekj!
Jess monologja erőt adott, vagy csak rájöttem, hogy hülye vagyok, hogy megijedek. Felálltam lenéztem a mikrofonomra és elmosolyogtam. Kinéztem a sűrű pink felhőzetre és támadt egy zseniális ötletem. Kinyújtottam a kezemet az ablak felé és a felhők lassan elkezdtek felemelkedni, míg el nem tűntek.
-Csak így az igazi.-pillantottam Jessre.-Most pedig menjünk, lobbantsuk lángra közönséget!
Karöltve kimentünk a folyosóra, megállíthatatlanok voltunk, amíg... el nem értük a lépcsőt. Anya és Apa a lépcső előtt köszöntöték a sok embert, majd lement az öcsém és a nővérem. Jessre pillantottam, a feszültség már késsel vágható volt.
-Előremehetek, ha akarod.-mondta, mire bólintottam.-De akkoris te kezded a dalt!
Azzal kilépet az árnyékból és lelépett pár lépcsőfokot.
-Most pedig az ikrek hivatalosan is megnyitják a bált!-hallatszott Anya izgatott hangja.
És ekkor kiléptem az árnyékból és a halk morajlás sikongatásba, mutogatásba és füttyögésbe lépett át. Ennyire szép lettem volna?
Láttam a tömegben a lányokat, ahogy feltartják a hüvelykujjukat, láttam ahogy a zenekar rázendít a számra és akkor már egyáltalán nem féltem. Ajkaimhoz emeltem a mikrofont és belekezdtem:
-Here I am, once again, Feeling lost, but now I am then, I breathe it in to let it go...
Jessel felváltva énekeltünk, a refrént pedig együtt. Közben leértünk a lépcső aljára, hatalmas sikerünk volt, az együttes is nagyon jól játszott.
Jess még a próbán kijelentette, hogy én fogom befejezni, ha tetszik, ha nem. És akkor eljött a pillanat.
Kiengedtem a hangot, jól elhúztam. Miután befejeztem hatalmas tapsvihar tört ki, és ami azt illeti, ezt nem tudnám megszüntetni :) .
A táncot Apa nyitotta Anyával. Gyönyörű volt, ahogy körbe keringtek az emberek gyűrűjében. Aztán Vanília táncolt a Papával, majd Jess.
Én mosolyogva álltam a kör szélén, a tömeget pásztázva, amikor egy kéz nyúlt ki felém.
-Jössz?-kérdezte Apa mosolyogva, mire vonakodva megfogtam a kezét. Bevezetett a kör közepére, ahol körbe körbe keringtünk.
-Muszáj volt?-sziszegtem, mire a Papa felnevett és megforgatott. Ezek szerint igen.
Végre vége lett, többen elkezdtek táncolni, így elterelődött rólam a figyelem. Átfurakodtam a kajához és egy cuki muffint elvéve, folytattam a terepszemlét. A muffin finom volt, valaki ügyes volt. Vajon ki? :D A muffin papírját kidobtam, amikor felcsendült egy ismerős szám. Kicsit rockos, kicsit pop, kicsit ilyen, kicsit olyan. Elkezdtem táncolni, karjaimat a magasba emelve, így könnyebben araszoltam előre. Már nagyjából a terem közepénél voltam, amikor... valaki megragadta a karom és magához rántott.
-Hé...-kezdtem, de meglátta "elrablóm" arcát és elmosolyodtam.-Phil.
-Jó voltál.-mondta és megpörgett.
Számot váltottak, eszembe jutott, miért is furakodtam előre.-Nem tudod mennyi az idő?
-7 óra lesz 10 perc múlva. Tudod kibe futottam bele?-kérdezte Phil, mire megráztam a fejem.-Ariana Grande-be!
-Neeee!!! Itt van?-körbe fordultam, de nem láttam, csak Deb lapos kontyát... ácsi! Deb?-Bocsi, mennem kell.
Átslisszoltam a tömegen és megragadtam Deb vállát.-Szedjük szössze a többiet.-mondtam, mire ő bólintott.
15 perccel később egy mellékajtón slisszoltunk be 6-an.
-Oké, itt vannak a ruhák, smink, tükör...-kezdtem.
A szoba nem volt nagy, egy nagy asztal volt bent, néhány szék, tükrök és mikrofonoknak a tartója. Egy minihűtő is helyet kapott, tele ásványvízzel.
-Akkor öltözzünk át!-jelentette ki Jess.
Mindenki elkezdte felvenni a ruháját. Kicsit változtattak az enyémen: a rózsaszín ruha szoknyarészére raktak egy jégkék tüllréteget, a felső részt pedig jégkék kövecskéket és flittereket. 2 cipőm van: egy jégkék-fekete bokacsizma és egy kék Convers tornacipő. Az utóbbi a táncok miatt.
A lányok ruhái szintén nagyon jók voltak. Jessnek kiwizöld miniruhája volt, a szoknyája pörgős volt és több rétegű. Neki is, és mindenkinek, volt egy magas sarkúja és egy Convers tornacipője. Az ő cipői zöldek voltak. Lia ruhája fehér volt, a cipői feketék, Deb fekete ruhát választott, hozzáillő fehér cipőkkel, Bella bézs ruhát viselt, a cipői feketék voltak és Peni bordóban ragyogott, fehér cipőkkel. De nem vettük át, majd később. Tehát a báliruhában maradtunk, csak felturbóztuk a sminket.
Mind a ruhánkhoz illő sminket csináltunk: szemceruza, kis szemhéjpúder, szemspirál és csillogó szájfény.. Gyors és gyakorlott mozdulatokkal sminkeltünk, így 15 perc alatt el is készültünk. Izgatottan néztem végig a lányokon, majd kifújtam a bent tartott levegőt.
-Színpadra csajok!-mondtam és kiléptem az ajtón. A technikus, aki az előbb adta a mikrofont, megint visszadta és azt mondta, hogy amikor úgy érzem, akkor cserélhetek headsetre. Izgatottan megforgattam a mikit a kezemben ès vártam, hogy elaludjanak a fények...
Felléptem a sötétben a lépcsőre és régi haverom, a lámpaláz visszatért. Bakker! Megfordultam és amíg a fények ki nem gyúltak, váltottam pár szót Bellával.
- Bell, remegek.-mutattam neki a kezem, ami egy kocsonya szintjén remegett.
- Csugd be a szemed, akkor nem lesz baj! Íjjj, kezdünk! Menj!-azzal visszalökött a helyemre. Hatalmasat nyeltem és feltettem tartóra a mikit, majd rákulcsoltam az ujjaimat.
-Ne izgulj! Ne félj!-gondoltam utoljára, és Lia megpengette az első akkordokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése