Tudom, tudom. Piszok sokáig húztam, de semmire sem volt időm. Hülye felvételi.
Az első akkordokat meghallva csakis kizárólag a dalszövegre gondoltam. Hogy is van? (Mindenki ismeri az I love it-et. Mi ennek a feldolgozását dolgoztuk fel és ezt úgy kell érteni, hogy rockosítottuk, de csak egy picit. És ezt adtuk elő.)
Miután minden beugrott, gyors hátat fordítottam a tömegnek és a mikrofonra rákulcsolva az ujjaimat elmosolyodtam. Ezt látta Bell és rámkacsintott.
A színpadot halvány fény árasztotta el, rám vetült a reflektorfény (szó szerint).
A mikrofonhoz hajoltam és elkezdtem énekelni:
-Á-á-á-á-I've got a speeling on a summer day, when you we go-on...
Az emberek felsikotottak, tapsoltak, fütyültek, ezzel erőt adva nekem: félig hátrafordultam és úgy énekeltem.
Leszedtem a mikrofonta tartóról és megperdültem, majd amikor jött a "cipős rész" egyszerűen lerúgtam a magassarkúmat. Többen elkezdtek erre mutogatni, de nem érdekelt.
Tisztán énekeltem, mosolyogva. Bella remek vokál volt, bár ez inkább duett volt.
A számot nem úgy fejeztük be, ahogy a klippben volt (még jó...), hanem így:
-I don't care, I love it. I láá-áv í-it.-az utolsó mondatra a hangom elhalkult.
Meghajoltam, felkaptam a cipőimet és spuri!
A színpad mellett viszabújtam a cipőmbe, majd a lányokhoz fordultam.
-Táncoljunk egyet, mielőtt átöltözünk!
Egyetértés gyanánt elvegyültünk a tömegben.
Forogtam, pörögtem a zenére, átadtam magam a ritmusnak. Csukott szemmel énekeltem a szöveget, és arra lettem figyelmes, hogy valaki megfogja a csuklómat.
-Találd ki, kit láttam!-mondta Phil.
-Nem tudom. Kit?-néztem rá.
-Kapaszkodj mag! Taylot Swiftet!
Felsikoltottam. Az nem lehet!
-Komolyan? Jézus!
-Aha és most jön a legjobb! Énekelni fog!
-Neee!-visítottam.
-Ugye?
-Akkor mennem kell. Átöltözök. Majd megkereslek.-nyomtam egy puszit az arcára és elfutottam.
A kis szobában lerúgtam a cipőm és lehámoztam magamról a ruhámat. Belebújtam a pink miniruhába és kereshettem a cipőt hozzá.
Nem találtam, csak egy dobozt. Felnyitottam a tetejét és elmosolyodtam. Vani nem hagyta volna, hogy elhasaljak.
A dobozban egy magas sarkú gladiátorszandál volt, igaz, csak 4-5 centis volt a sarka de épp elég.
Felhúztam, pont jó volt.
Miutá felruházkodtam, jöhetett a smink. Tusvonal, matt szemhéjpúder, szempillaspirál és rúzs. Hamár Taylor itt van, tiszteljük meg. :)
A hajam gyorsan kivasaltam, de annyira japkodtam, hogy néháy toncs hullámos maradt.
Mélyeket lélegezve léptem ki a szobácskából és (szó szerint) belebotlottam egy technikusba.
-Fel kell erősíteni a hátadra ezt.-mutatott fel egy kis szerkezetet.
-Jó.-megfordultam és a hajam előrevontam.
Miutá elkészült a kezembe nyomta a szerkezethez tartozó fülest, amit be is dugtam a fülembe.
-Köszönöm.
-A mikrofonod.-nyomott a kezembe egy készüléket, ami ki volt rakva halványpink strasszokkal, illetve fehérrel a 2000 szám.
-De nem fogok...-kezdtem, de ott hagyott addigra a segéd.-Mindegy.
Kiballagtam a terembe és kerestem valaki ismerőst. Ekkor hallottam meg a zenét.
Gitár szóló volt, csak pár pengetés.
Megfordultam és megláttam a színpadon Taylor Swiftet. Többen felsikoltottak, de én csak álltam és néztem a nőt.
Fehér, hosszú szoknya volt rajta, egyik oldalon combközépig felhasítva, olyan magas derekú, fehér toppal, ami mell alatt ér véget, cipője fekete magas sarkú. Haja egyenyes, aranyszín korona ként ragyogott. Kezében strasszos mikrofon, rajta kirakva 1989-es évszám.
Ajkaihoz emelte a mikrofont és elkezdte a Red című, híres számát.
-Loving him was like driving in new Maserat down the dead-end street...-kezdte.
Megindultam felé, ruhám tüllszoknyája súrolta a lábszáram, az emberek előreengedtek. Szemem le sem vettem Taylorról.
Felemeltem a mikrofont és vártam a refrént. Ekkor kezdtem énekelni én is.
-Losing him was blue, like I never known, Missing him was dark grey, all alone...-énekeltem.
A tömeg újongott, Taylor mosolygott és magabiztosabb lettem. Aztán duettben folytattuk.
-Forgetting him was like trying to know somebody you never met. But loving him was red!
-Loving him was red!-fejeztem be a refrént, ekkor már a nő mellett álltam a színpedon.
Taylor elkezdte a második szakaszt, én néha vokáloztam neki. Aztán jött a közös rész, a refrén. Majd a szólóm.
A közönség őrjöngött, én meg majd kibújtam a bőrömből.
A szám végén szorosan megöleltem az énekesnőt, majd elhagytuk a színpadot.
A barátnőim visongva fogadtak.
-Fantasztikus volt! - vigyorgott Deb.
-Kössz. Hatalmas élmény, emellett.
Miután minden beugrott, gyors hátat fordítottam a tömegnek és a mikrofonra rákulcsolva az ujjaimat elmosolyodtam. Ezt látta Bell és rámkacsintott.
A színpadot halvány fény árasztotta el, rám vetült a reflektorfény (szó szerint).
A mikrofonhoz hajoltam és elkezdtem énekelni:
-Á-á-á-á-I've got a speeling on a summer day, when you we go-on...
Az emberek felsikotottak, tapsoltak, fütyültek, ezzel erőt adva nekem: félig hátrafordultam és úgy énekeltem.
Leszedtem a mikrofonta tartóról és megperdültem, majd amikor jött a "cipős rész" egyszerűen lerúgtam a magassarkúmat. Többen elkezdtek erre mutogatni, de nem érdekelt.
Tisztán énekeltem, mosolyogva. Bella remek vokál volt, bár ez inkább duett volt.
A számot nem úgy fejeztük be, ahogy a klippben volt (még jó...), hanem így:
-I don't care, I love it. I láá-áv í-it.-az utolsó mondatra a hangom elhalkult.
Meghajoltam, felkaptam a cipőimet és spuri!
A színpad mellett viszabújtam a cipőmbe, majd a lányokhoz fordultam.
-Táncoljunk egyet, mielőtt átöltözünk!
Egyetértés gyanánt elvegyültünk a tömegben.
Forogtam, pörögtem a zenére, átadtam magam a ritmusnak. Csukott szemmel énekeltem a szöveget, és arra lettem figyelmes, hogy valaki megfogja a csuklómat.
-Találd ki, kit láttam!-mondta Phil.
-Nem tudom. Kit?-néztem rá.
-Kapaszkodj mag! Taylot Swiftet!
Felsikoltottam. Az nem lehet!
-Komolyan? Jézus!
-Aha és most jön a legjobb! Énekelni fog!
-Neee!-visítottam.
-Ugye?
-Akkor mennem kell. Átöltözök. Majd megkereslek.-nyomtam egy puszit az arcára és elfutottam.
A kis szobában lerúgtam a cipőm és lehámoztam magamról a ruhámat. Belebújtam a pink miniruhába és kereshettem a cipőt hozzá.
Nem találtam, csak egy dobozt. Felnyitottam a tetejét és elmosolyodtam. Vani nem hagyta volna, hogy elhasaljak.
A dobozban egy magas sarkú gladiátorszandál volt, igaz, csak 4-5 centis volt a sarka de épp elég.
Felhúztam, pont jó volt.
Miutá felruházkodtam, jöhetett a smink. Tusvonal, matt szemhéjpúder, szempillaspirál és rúzs. Hamár Taylor itt van, tiszteljük meg. :)
A hajam gyorsan kivasaltam, de annyira japkodtam, hogy néháy toncs hullámos maradt.
Mélyeket lélegezve léptem ki a szobácskából és (szó szerint) belebotlottam egy technikusba.
-Fel kell erősíteni a hátadra ezt.-mutatott fel egy kis szerkezetet.
-Jó.-megfordultam és a hajam előrevontam.
Miutá elkészült a kezembe nyomta a szerkezethez tartozó fülest, amit be is dugtam a fülembe.
-Köszönöm.
-A mikrofonod.-nyomott a kezembe egy készüléket, ami ki volt rakva halványpink strasszokkal, illetve fehérrel a 2000 szám.
-De nem fogok...-kezdtem, de ott hagyott addigra a segéd.-Mindegy.
Kiballagtam a terembe és kerestem valaki ismerőst. Ekkor hallottam meg a zenét.
Gitár szóló volt, csak pár pengetés.
Megfordultam és megláttam a színpadon Taylor Swiftet. Többen felsikoltottak, de én csak álltam és néztem a nőt.
Fehér, hosszú szoknya volt rajta, egyik oldalon combközépig felhasítva, olyan magas derekú, fehér toppal, ami mell alatt ér véget, cipője fekete magas sarkú. Haja egyenyes, aranyszín korona ként ragyogott. Kezében strasszos mikrofon, rajta kirakva 1989-es évszám.
Ajkaihoz emelte a mikrofont és elkezdte a Red című, híres számát.
-Loving him was like driving in new Maserat down the dead-end street...-kezdte.
Megindultam felé, ruhám tüllszoknyája súrolta a lábszáram, az emberek előreengedtek. Szemem le sem vettem Taylorról.
Felemeltem a mikrofont és vártam a refrént. Ekkor kezdtem énekelni én is.
-Losing him was blue, like I never known, Missing him was dark grey, all alone...-énekeltem.
A tömeg újongott, Taylor mosolygott és magabiztosabb lettem. Aztán duettben folytattuk.
-Forgetting him was like trying to know somebody you never met. But loving him was red!
-Loving him was red!-fejeztem be a refrént, ekkor már a nő mellett álltam a színpedon.
Taylor elkezdte a második szakaszt, én néha vokáloztam neki. Aztán jött a közös rész, a refrén. Majd a szólóm.
A közönség őrjöngött, én meg majd kibújtam a bőrömből.
A szám végén szorosan megöleltem az énekesnőt, majd elhagytuk a színpadot.
A barátnőim visongva fogadtak.
-Fantasztikus volt! - vigyorgott Deb.
-Kössz. Hatalmas élmény, emellett.
Ezután rengetegett táncoltunk. Olyan fél 10 lehetett, amikor feltűnt, hogy nincs mellettünk Phil. Elkezdtem bejárni a termet, kerestem a srácot és meg is találtam...
... Csak nem úgy, ahogy akartam.
Az erkélyen állt. Egy lánnyal.
Phil átölelte a lány derekát és egymásra mosolyogtak. Közelebb mentem.
Ott már nem volt olyan hangos a zene, hallani lehetett magas sarkúm kopogását.
A fiú felém kapta a fejét. Egyből elengedte a lányt. Ő is felém nézett.
-Mel...-kezdte Phil, de elkezdtem hátrálni, közben vadul ráztam a fejem.
-Ez nem az, aminek látszik, hercegnő!-szabadkozott a lány.
-Kétlem.
Elrohantam.
Áttolakodtam a tömegen, ki az előcsarnokba és kifutottam a bejárati kapun.
-Lisa!-kiáltotta utánam valaki. Csak kevesen hívnak így és a hang nagyon hajazott az öcsémére.
Nem álltam meg. Lelassítottam a lépteimet, márcsak futólépés volt. A csuklóm belső felével letöröltem a lecsorgó könnyeimet az arcomról.
Hirtelen villámlott. Aztán eleredt az eső.
Szuper.
Valaki a nevemet kiáltotta. Nem hallottam a sűrűn szakadó esőtől, de azt megéreztem, hogy valaki megragadja a karom. Hátranéztem.
Phil volt.
-Hagyj!-kiáltottam.
Magához ölelt, a fülemhez hajolt és megszólalt.
-Ő az unokatestvérem volt.
Hátra léptem és döbbenten meredtem rá.
-Kössz, hogy szóltál!
-Nem adtál lehetőséget.
Azzal megfogta az állam, megemelte és megcsókolt.
Nem tudom, ki mit érez ilyenkor, de nekem olyan volt, mintha egy állatkert vert volna tanyát a gyomrom tájékán.
Hihetetlenül boldog voltam.
Belenevettem a csókba és átkulcsoltam a srác nyakát. Ő megragadta a csípőm, megemelt és megforgatott.
És az eső továbbra is szakadt az örömkönnyeim jegyében.
... Csak nem úgy, ahogy akartam.
Az erkélyen állt. Egy lánnyal.
Phil átölelte a lány derekát és egymásra mosolyogtak. Közelebb mentem.
Ott már nem volt olyan hangos a zene, hallani lehetett magas sarkúm kopogását.
A fiú felém kapta a fejét. Egyből elengedte a lányt. Ő is felém nézett.
-Mel...-kezdte Phil, de elkezdtem hátrálni, közben vadul ráztam a fejem.
-Ez nem az, aminek látszik, hercegnő!-szabadkozott a lány.
-Kétlem.
Elrohantam.
Áttolakodtam a tömegen, ki az előcsarnokba és kifutottam a bejárati kapun.
-Lisa!-kiáltotta utánam valaki. Csak kevesen hívnak így és a hang nagyon hajazott az öcsémére.
Nem álltam meg. Lelassítottam a lépteimet, márcsak futólépés volt. A csuklóm belső felével letöröltem a lecsorgó könnyeimet az arcomról.
Hirtelen villámlott. Aztán eleredt az eső.
Szuper.
Valaki a nevemet kiáltotta. Nem hallottam a sűrűn szakadó esőtől, de azt megéreztem, hogy valaki megragadja a karom. Hátranéztem.
Phil volt.
-Hagyj!-kiáltottam.
Magához ölelt, a fülemhez hajolt és megszólalt.
-Ő az unokatestvérem volt.
Hátra léptem és döbbenten meredtem rá.
-Kössz, hogy szóltál!
-Nem adtál lehetőséget.
Azzal megfogta az állam, megemelte és megcsókolt.
Nem tudom, ki mit érez ilyenkor, de nekem olyan volt, mintha egy állatkert vert volna tanyát a gyomrom tájékán.
Hihetetlenül boldog voltam.
Belenevettem a csókba és átkulcsoltam a srác nyakát. Ő megragadta a csípőm, megemelt és megforgatott.
És az eső továbbra is szakadt az örömkönnyeim jegyében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése