A rejtekhely

Amikor kinyitottam a szemem és felültem éles fájdalom nyílalt  a jobb lábam térdébe. Francba! Még ez is?
A kis csengettyűmmel csengettem Kortnie-nak, hogy vizsgálja meg. Kortnie alapos volt, azt mondta meghúztam a lábam, adott fájdalomcsillapítót, amit a reggelivel elfogyasztottam. Mikor a fájdalom elmúlt, felöltöztem és kimentem sétálni. Egyedül akartam lenni, ezért elmentem arra a titkos helyre, amit még úszás közben fedeztem fel (lásd: 2. fejezet). A hely üres volt, az ösvényre rásütött a nap, amitől gyönyörű összhatás lett. Elindultam lassú léptekkel, tekintetem kutakodott. Kíváncsi voltam. Vagy 10 percig sétáltam, amikor...
-O My God!!!! (Ó máj gád)-suttogtam. Egy hatalmas fa előtt álltam, rajta egy kastéllyal!!!! Te jó ég! Odamentem a fa törzséhez és egy belevájt lépcsősort vettem észre. Felmentem a falépcsőn és a kastély kapuja előtt találtam magam. A nagy kovácsoltvas ajtón egy faragott sas díszelgett. Különös... a mi kapunkon is egy ilyen van... Hármat kopogtam, de nem jött válasz. Az egyik ajtószárnyat belöktem, és egy gyönyörű, képekkel teli folyosó nyílt előttem. Elindultam, és elkezdtem a képeket tanulmányozni. Némelyik ismerős volt, és amikor a folyosó végére értem, megláttam egy képet, amin...
-Anya?!?!?-hát ő volt rajta. De nem hasonlított a mostani énjéhez. Éj-fekete szemeiben ezüstös beütés ragyogott, haja mélybarna volt, a mostani világosbarnájához képest. A kép látványa eléggé megrázott, miért ilyen az Anyám? Valami történt vele? Ki kell derítenem, és úgy néz ki, hogy ez volt a gyerekkori otthona. Amit ÁLLÍTÓLAG a nagybátyám, az Anyám bátyja, Joe bácsi örökölt. Talán elment. Majd kiderül...
A folyosó végén lévő helyiség a nappali volt. Gyönyörű, kárpitozott bútorok, festmények és egy hangversenyzongora. Szemem megtelt könnyel. Pont ugyan ilyenem van, csak fehérben.
Leültem a sámlira, ás egy különleges dalt kezdtem játszani, melyhez énekeltem is.
-Tripping out, spinning around... I, I'll get by, I, I'll survive...-a zene betöltötte a nappalit, az Alice dallama pont ide illett. Könnyek szöktek a szemembe. Tudtam, hogy van ott valami rejtélyes, és én ki akartam deríteni. Felálltam ás elindultam egy másik ajtó felé. Lenyomtam a kilincset, egy konyha volt bent. A konyha végében egy ajtórés tátongott, túloldalán egy lépcsővel. Átléptem a küszöböt, és felmentem a lépcsőn.
Egy ajtókkal teli folyosóra vezetett. Minden ajtón aranyozott névtáblácska díszelgett. A legelsőn ez állt: Amelia. Ez a Mama! Benyitottam a szobába és elakadt a lélegzetem. A szoba kék volt, faragott ládikák sorakoztak benne, és a közepén egy arany-piros ágyhuzatú faragott ágy terpeszkedett. Az ággyal szemben lévő falat egy könyvespolc díszítette. Úgy döntöttem, hogy előbb benézek minden szobába, és aztán tanulmányozom át a könyveket. Átmentem egy másikba, az zöld volt, de ugyanolyan kiegészítők voltak.
A harmadik piros, a negyedik fehér, az ötödik kanárisárga, a hatodik levendulaszín... stb...
Minden szobába benéztem, míg az utolsón ez nem állt: Melissa. Szemeim elkerekedtek. Csak nem...?
Lenyomtam a kilincset és belöktem az ajtót. A szoba pont úgy nézett ki mint az enyém, limezöld falak, lila-ezüst ágytakaró, festmények, képek... csak egyvalami volt más. Minden tiszta por volt, ezen kívül: az ablakok be voltak deszkázva! Bementem a gardróbba. Ugyanazok a ruhák voltak, mint amik nekem vannak! Megrökönyödve mentem ki a szobából, az ajtót visszacsuktam. Visszamentem Anyám szobájába és a könyvespolc elé álltam. Egyik könyv sem volt ismerős. Illetve... csak egy: Alkonyat. A könyv felé nyúltam, megfogtam a gerincét és kihúztam... volna. De a könyv csak félig hajlott ki. Hátráltam egy lépést, a polc megmozdult. Pont annyira húzódott el barra, hogy átférjek. Egy szűk folyosó volt a túloldalon. Elindultam, forgattam a fejem, egész végig az járt a fejemben, hogy: Hol lehetek? Mi ez a hely? és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben. Pont azon gondolkodtam, hogy mikor érek már oda, amikor...
-Aúúú!!!-nekiütköztem egy ajtónak. Lenyomtam a kilincset és egy hatalmas könyvtárban találtam magam. Körbeforogva mentem be a szoba közepébe, szoknyám harangot formált. Középen egy könyvtartó helyezkedett el, rajta egy vaskos bordó könyv volt. Odaálltam a tartó elé és megrökönyödve olvastam fel a könyv borítóján díszelgő díszes címet:
-Igézők könyve?!?
Belelapoztam a könyvbe, minden lapozásnál, pont akkor jelentek meg a betűk, amikor a lap a többihez ért. Az 5. oldalon egy családfa állt, és észrevettem az anyai nagyszüleim neveit, a Mama nevét és...
-Vani és... ÉN?!?!?