Egy családi titok

Szemeim elkerekedtek az olvasottaktól. Hogy én??? Na ne, az nem lehet!!!
-De azt se tudom mik azok az igézők!-mondtam. Ekkor a könyv lapjai elkezdtek pörögni, míg a könyv közepén meg nem állt. A főcím ez volt: Az igézés múltja, jelenje és az igézőkről. Alatta pedig az első pontban ennek kacskaringóztak a betűi: Mit kell tudni az igézőkről? Elkezdtem hangosan olvasni.
-Az igézők tulajdonképpen varázserővel rendelkeznek, de nem varázsolhatnak bármit. Például: ha valaki az időjárást tudja befolyásolni, akkor nem változtathatja meg mások akaratát.-a következő pontra tévedt a szemem: Honnan tudjuk, hogy igézők vagyunk? Ezt is elkezdtem olvasni.
-Az igézés gyerekkorban kezdődik. Kb. 10 éves korban a gyermek körül furcsa dolgok történnek, pl. sokszor villámlik, esik vagy beteg. Ahogy betölti a 12. életévét megszűnnek a furcsa tényezők. A gyermek 14-16 évesen nyeri el igézői képességét, amikor is kordában tudja tartani a képességét.-nagyot nyeltem. Akkor télleg igéző vagyok. Kicsiként sokszor esett az eső... Elkezdtem olvasni a harmadik pontot: Ez igézők élete.
-Egy igéző 2x hosszabb életet él, mint egy átlagos ember. Úgy is mondják, újjá éled. Gyakran kell rejtőzködniük, az emberek félnek tőlük - általában.-nagyon hosszú bekezdés, mondhatom! A következő jobban érdekelt: A jó és a gonosz. Ez a bekezdés arról szólt, hogy 17 éves korban derül ki, hogy jó vagy rossz oldalon vagyunk-e. Az utolsó pont érdekelt a legjobban: Előbb gondolkodj, aztán szeress!
-Az igéző-ember közti szerelem sokak szerint nem a legjobb döntés. Az ilyen szerelemből született gyerekeket félvérnek nevezik.-itt felnevettem. Pont mint a Harry Potterben.-Ezeket a gyerekeket sokszor kiközösítik, de a magunkfajtákat is. Vigyázni kell kibe szeret bele az ember! A képességgel nem szabályozhatod az érzelmeket! Előbb gondolkodj, aztán szeress!!!-az utolsó mondat elolvasása után a könyv becsukódott. Visszamentem a nappaliba és kinéztem az ablakon. Alkonyodott. Elkezdtem szaladni az ösvényen, hogy hazaérjek a vacsorára. A szobám erkélye mellett húzódik egy kúszónövény, ezen szoktam fel és le mászni. Felmásztam a szobámba, átöltöztem és rendbe hoztam a hajam. Lementem az étkezőbe, senkit sem találtam ott, csak Lucy-t, a kedves, dundi szakácsnőt.
-Szia Lucy, hol vannak a többiek?
-Szerbusz Melissa! Mindenki a szobájában, már megvacsoráztak. Merre jártál, kedvesem?-kérdezte, miközben elém tolt egy pohár tejet, rántott húst és petrezselymes burgonyát.
-Sétáltam az erdőben.-mondtam két falat között. Megállt a kezében a habverő. (A szolgák vacsiját készítette.) Szemei elkerekedtek, szája hatalmas O-t formált.
-Lucy!!! Valami baj van?-lengettem szeme előtt a kezem.
-Jaj, semmi drágám, csak rosszul hallottam amit mondtál. Na egyél!!!-sürgetett. Gyors befaltam a vacsorám és mentem megkeresni a Mamát. A folyosón pont velem  szemben jött.
-Jaj, kincsem! Téged kerestelek! Hol voltál?-ölelt meg.
-Sétáltam. Mama, beszélhetnénk?
-Persze, gyere, menjünk a könyvtárba, ott senki sem zavarhat minket.
A könyvtárba érve leültem a kedvenc fotelembe, a Mama velem szembe. Mély levegőt vettem és elkezdtem.
-Ma sétálni voltam. Az erdőben. Egy fára épített kastélyt találtam.-ennél a pontnál szemei elkerekedtek. Folytattam.-Felmentem, és a kapuján egy faragott sast vettem észre. Bementem, egy képekkel teli folyosón vezetett az utam. A folyosó végén volt egy kép rólad. De azon más voltál: szemeidben ezüst beütés ragyogott, a hajad sötétebb volt, szóval nem olyan voltál mint most. Bementem a nappaliba, ott egy olyan zongora volt, mint az enyém, csak feketébe. Elkezdtem kóborolni, találtam egy ajtókkal teli folyosót, az elsőn
a te neved állt. Benéztem, majd minden szobába, míg az utolsón az én nevem állt. Bent minden olyan volt,
mint a saját szobámba. Visszamentem a szobádba, észrevett, hogy a könyvespolcon ott porosodik az Alkonyat. Le akartam venni, de csak félig jött le. Félrehúzódott a polc, egy alagút vált láthatóvá. A végén egy könyvtár volt, a közepén egy könyvtartóval. A könyv címe az Igézők könyve volt. Az állt benne, hogy Vani és ÉN is igéző vagyok. Nincs valami mondanivalód ezek kapcsán?-csípőre tettem a kezem és úgy néztem a sóbálvánnyá vált anyámat.-Na???-doboltam a lábammal. Anya sóhajtott.
-Én el akartam mondani...
-És mégis mikor?!?!-vágtam közbe idegesen.
-Csak hallgass meg! Féltettelek, hogy nem fogsz örülni, hogy igéző vagy, mint én.
-Hát... fogjuk rá. Vani tudja?
-Igen, ő viszonylag jól fogadta. Nos, lemondasz róla, vagy kitanítsalak?
-Állj!!! Hogy lemondani? Soha! Mi az első lecke tanító néni?-a végén már nevettem
-Nem most, majd holnap, késő van!
-De Mama! Csak...-pillantottam az órámra.-MI??? Már 10 óra? Jó éjt Mama, akkor holnap!-nyomtam egy puszit az arcéra és felrohantam. Lefürödtem, és fél 11-kor már az ágyban voltam.

                                                       ########másnap reggel########

-Hát te mit keresel itt?-lépett ki a teraszra köntösben a Mama. Leült mellém a hintaágyra és csendesen figyelte a galambot kergető Mirit. Felsóhajtottam.
-Nem tudtam aludni.
-Mióta ülsz itt? Reggeliztél már?
-7:30 és nem. Jó hogy kérdezed, éhes vagyok.-feleltem. Anya elmosolyodott és elvett az előttünk álló asztal
kenyértartójából 2 bagellt. Az egyiket nekem adta, a másikat ő kezdte el enni. Elkezdtem majszolni a kenyérrudat és a Mama felé fordultam. Nyitottam a szám, de ő belém fojtotta  a szót.
-Mikor kezdjük a tanulást?
-Most!!!-pattantam fel. Anya megrázta a fejét.-Mi az?
-Így akarsz csatangolni és tanulni?-mutatott rám. Ja, pizsama... Gyors átöltöztem, és kimentünk az erdőbe.
-Jó. Mire emlékszel, milyen érdekes dolgok történtek veled?-kezdte.
-Hmmmm...-gondolkodtam el.-Ha szomorú voltam beborult az ég, ha boldog sütött a Nap...
-Te az időjárást tudod befolyásolni.
-...és a vizet fel tudtam emelni a kezemmel, de sosem értem hozzá. Meg havat tudtam csinálni.
-Akkor a vizet is uralod.-bólintott.-És most is tudod ezeket?
-Próbáljuk ki!-Anyámra néztem és Dave-re gondoltam. Megjelent egy pici könnycsepp az arcomon. Az ég beborult, és elkezdett szemerkélni az eső. Mama bólintott.
-Jó ennyi elég, elázunk kicsim.
-De nem tudom abbahagyni!-töröltem ki a könnyet a szememből.
-Koncentrálj, Melissa!
-De nem megy!!!-most már rendesen folyott az arcomon a könny.-Nem, nem, nem!!!
-De megy, csak koncentrálj!
Lehunytam a szemem, és megpróbáltam koncntrálni, de az eső csak jobban esett. Erővel letöröltem a könnyeket, és felemeltem az égfelé az arcom.
-Elég!!!-ordítottam. Az eső csitulni kezdett, már csak szemerkélt. Néhány felhőmögül elbujt a Nap és szikrázva perzselte a bőröm a melege. És egy váratlan pillanatban egy szivárvány ragyogott az égen.
-Hú! Egy kis gyakorlás és mester válik belőled!-mondta a Mama és elindultunk vissza, a nyugis kastélyba.