Hogy mi?!?

Figyelem! Ebben a részben olyan nevek fognak előkerülni, mellyek miatt fanaticonnak tűnhet, de közlöm, nem lesz az, csak a rész megkívánta. 
Jó olvasást: Lilla
Borzasztó napok teltek el, míg szombat hajnal lett. Összesítés:
Csütörtök:
A magyarosok dogát írtak, mi Bellával, akik tudunk magyarul (5 éves koromig Magyarországon éltünk, csak haza kellett költöznünk, Belláék évek óta ott nyaralnak) angolt (amerikai) írtunk. Sokkal jobb angolosok vagyunk ezen okok miatt.
Délután időjárásoztunk Anyuval, a szobámba olyat taknyoltam a notebook-töltöben, hogy még mindíg fáj...
Péntek:
Töri TZ, irodalom felelés (5*).
Délután a csajok átjöttek, karaokeztunk egy jót, sokat röhögtünk. 4-kor elkezdtünk vizezni a Mamával. Hullaként mentem aludni...

Arra nyitottam ki a szeme, hogy valaki visít. Ja, jól olvastad, visít, és a szobámhoz közeledett, mivel egyre hangosabb lett. Arra tippeltem, hogy egy süket lehet az, de ekkor kicsapódott és beugrott rajta...
-Vááá, Jess!!!-visongtam az ágyamon ugrálva.
-Melly!!!-sikította Jess, a kedvenc uncsitesóm, átrohant a szobán (útközben lerúgta a cipőjét), felpattant az ágyamra és együtt ugráltunk rajta, egymást átölelve. Annyira örültem, hogy elkezdtem ANGOLUL hadarni (szokásommá vált, lassan olyan leszek, mint egy vérbeli amerikai), hogy utolsó talákozásunk óta mik történtek. Jess röhögve a vállamra tette a kezét.
-Szivi, én ennek csak a felét értem, akkor má' magyarul.-na ezért ő a kedvencem.-És előbb öltözz át.-kuncogott tovább. Huppsz.
Öltözés közben ordítva kommunikáltunk, mesélt, hogy neki is lett pasija, én is meséltem. 5 perc múlva a kedvenc Peace-es pólómban, a shortomban és saruban léptem ki. Jess ugyanígy nézett ki.-Gyere, sokmindent kell mesélnem.-és ekkor támadt egy ragyogó ötletem.-Adj egy percet!-nyomtam le a fotelembe. Levetettem magam az ágyamra, a facebook-on a fontosabb embereknek (az osztályom, néhány menő, Harry) küldtem körüzenetet, hogy legyenek a New York-ba 10-re. Kinyomtam a laptopom, belekaroltam Jessicába és lementünk a kedvenc helyemre, a konyhába. :) Gyors bekaptunk pár falatot, mikor megrezdült a telóm. Mindenki visszajelzett, hogy ok, jön. 1/2 10 volt, felvettünk 1-1 napszemcsit, egy kis pénzt és a telónkat zsebrevágtuk, és útrakeltünk. Sokan megbámultak minket, Jess nagyon hasonlít rám, csak neki sötét, nekem meg világos a hajam. Pont 10-re értünk oda, Debék már ott voltak. Visongtunk egy sort, és Jesshez fordultam. Mindketten levettük a szemüvegeket, a csajok teljesen ledöbbentek.
-Csajok, bemutatom az uncsitesóm és barátnőmet: Jessicát! Jess, ők itt: Bella, Peni, Deb és Lia.-mutattam sorra a lányokra, majd bemutattam a fiúkat, ők is a lányokhoz hasonlóan reagáltak. A legfontosabb személyt a végére hagytam.
-Jess, szeretném bemutatni a barátomat. Várj egy picit, ülj le Debékhez!-mondtam. Jess csatlakozott hozzájuk, én pedig elővettem a telefonom.
Tárcsáztam a számot, rákoppintottam a hívásra, a mobil búgó hangot adott ki.
-Hol vagy?-szóltam bele 5 csörgés után.
-Neked is szia, Melly!-szólt bele Harry.-Fordulj meg!
Megfordultam, és ekkor kinyilt az ajtó. Elraktam a telóm, és elkezdtem futni.
-Csokii!-ugrottam Harry nyakába, aki röhögve átkarolta a derekam.
-Na, minek rendeltél ide?-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Ja igen! Be akarom mutatni az unokatesóm. Gyere!-kezdtem el ráncigálni.-Jessica!!!-ordítottam el magam. Jess a szóltásra felkapta a fejét, majd röhögésben tört ki. Ja, igen, az erőviszonyok...
Odavonyszoltam nagy nehezen Harry-t, és Jesshez fordultam.
-Jess, bemutatom Harry-t, a barátomat. Harry, íme az unokatesóm, Jess!
-Szia!-mosolyodott el Jess.
-Csá.-biccentett mosolyogva Harry.-Mondták már, hogy hasonlítotok egymásra.
-Á, neeem.-röhögtünk egyszerre Jess-szel.
Harry a fiúkhoz csatlakozozz, mi meg Liáékkal egy boxbba foglaltunk helyet. 1-ig maradtunk, még csomó programunk volt, azokra is időt kellett szánni. Harry-vel még megbeszéltem, hogy 5-re átjön, és hazamentünk. Otthon Vani segítségével beráncigáltuk a szobámba egy ágykeretet, majd egy matracot, a Mamáéktól kértem ágyneműt és ezzel be is rendeztük Jess fekhelyét.
-Te, Jessy,-szóltam az ágyamon fetrengve, a notebookomon zenét keresve.-láttad, hogy megbámultak minket?
-Ja, olyan fura volt. Szerinted miért? Valami baj van velem?
-Dehogyis! Hülye vagy? Szerintem... a hasonlóság.-suttogtam a végét lassan. Jessre pillantottam, tekintetünk találkozott, és ennél a pontnál elakadt a lélegzetem. Neki is zöld. Csak nekem kék is van benne, De akkor is!
-Jess...
-Hm?-pillantott fel az imént nézegetett tinimagazinból.
-Már nem azért, de... tényleg iszonú sok köztünk a hasonlóság...
-És? Rokonok vagyunk!-mutatott rá.
-Jó-jó.-hagytam rá.-De ez akkor is fura.
-Mindegy, hagyjuk. Nézd, kitöltjük a tesztet?-csillant fel a szeme.
-Mért ne? Stip-stop lila toll!-fészkeltem le mellé, beállítva ismétlésre a kedvenc számaimat.

#######3 órakor, nagy röhögés közben#######

-Lááányok!!!-dörömbölt valaki az ajtón.
-Gyere be!-köhögtem a nevetés miatt. Vani nyitott be, mögötte Connor ácsorgot visszafolytott nevetésnek hála rázkódó vállal.-Mit tehetek érted tesó?-vihogtam.
-Csendet, azt tehetsz!-lépett át egy chips-es zacskót. A szoba tele volt sütivel, chips-szel, keksszek, szendvicsekkel és teli és üres Pepsi-s üvegekkel.
-Nem már, most jön a legjobb rész! Figyi!-"nyafogtam", és elkezdtem énekelni az I need yor love refrénjét.-I need your love, i need your time, when everything wrong, you make it right...
Éneklés közben lehunytam a szemem, de amkor a 2. I need your love!-hoz értem kinyitottam, és torkomon ragadt a dal folytatása. Mindenki tátott szájjal bambult rám. Vani telefonján a hangrögzítő kikapcsolására felpattantam.
-Te felvetted?!?
-Hallod, olyan volt mint az eredeti! Indulnod kellene az X-faktor-ba!
-Ja persze, azt' jól leégetem magam!
-Előbb hallgasd meg!-indította el a felvételt Vanília. Türelmesen meghallgattam, majd elgondolkodtam.
-Lehet még jelentkezni?
-Na ná!-csillant fel mind a háromuk szeme.
-Jó.
-És nem jelentkezel?
-De...
-Hát akkor...?
-...de nem most.
-Arrrrgggh!!!-csörtetett ki idegbajos nővérem. Fel akartam tekerni a hangerőt, amikor visszajött.-És maradjon ilyen a hangerő!!!-és elment, becsapva az ajtót.
-Nincs mese, egy pszihopata a nővérem.-csóváltam a fejem, erre Jess felnevetett.

#######16:59#######

-Bizti, hogy maradsz?-fogtam meg Jessica kezét.
-Persze, ez a ti randitok, nem akarok belerondítani.-mosolygott.
-Oki. Maaajd...-néztem az órámra.-...10-kor ne lepődj meg, ha kopogok az erkélyen.
-Jó.-nevetett.-Na menj! Harry biztos már vár.
-Oki, szia Jessy!-léptem ki a bokacsizmámmal az ajtón. Harry azt mondta csinosan öltözzek fel. Vajon a sötétkék, pántnélküli, térdigérő ruhám, a jobb vállam felett átvett, begöndörített haj, egy kék hajpánttal, kékalapú sminkben, egy kék nyaklánccal és hozzá illő fülbevalóban megfelelek? Mint kiderült, igen.
-Szia Melly!-csókolt meg a kastély elé érve.
-Csoki! Hova megyünk?
-Majd meglátod.-mosolygott.
Beültem a kocsija anyósülésére és figyeltem, ahogy vezet.
5 perccel később kiszáltunk egy... toronyház előt?!?
-Szóval az a terved, hogy lelöksz... szólhattál volna előbb, akkor az ékszereket otthon hagytam volna.-húztam el a számat rázkódó vállal.
-Hahaha. Na befelé, szépségem!-terel be az ajtón.
Egy előcsarnokban áltunk, üvegajtók tárva nyitva, hangos zene, pezsgős poharak és egy undokképű komornyík állt a látó terembe.
-Segíthetek?-morogta a pasas.
-Harold Minterd vagyok, az apám szervezte ezt a partyt.
-És a kisasszony?-nézett rám kémlelve.
-A barátnőm, Melissa Watson hercegnő.
-Ó, így már más. Mehetnek.
Bent az életkormérce 16 és 50-es száma közt ingadoztak a jelenlévők. Körbenéztem és észervettem Debet. Biccentettünk egymásnak és a színpad felé fordultam, mire lehervadt a mosolyom.
-Harry.-szorongatam meg a kezét, mire lepillantott rám.-Ugye ez csak valami vicc?-böktem az állammal a színpad felé. Harry fájdalmasan felsóhajtott.
-Sajnos nem. Apa kitalálta, hogy legyenek ők a díszvendégek, próbáltam ellenkezni, de nem jött össze...
-Arrrgh... nem bírom annyira őket.-néztem az éppen a színpadról lejövő, most figyeljetek: One Direction felé.
-De elviseled...?
-Megpróbálom.-pusziltam meg.
-Apa meghívta a szüleidet és a nénikédéket.
-Igen? Akkor Jess semmiről sem tud.
-Gyere, bemutatlak nekik.-kezdett el hírtelen ráncigálni.
-Mi? Ne, ne, ne! Egyáltalán TE ismered őket?-próbáltam kiráncigálni a kezem a szorításából, de erősebb volt.
-Aha, és hidd el jófejek.
-Csakis...-morogtam.
-Legalább próbáld meg!-fordított maga felé.
-Oké.-sóhajtottam.
-Na ez a beszéd!-csókolt meg, és engedtem, hogy odahúzzon a fiúkhoz.
-Csá srácok!-pacsozott mindegyikkel. Hm. Ki ez, aki fogja a kezem?
-Csá Harry!-köszöntek vissza.
-És ki ez a szépség az oldaladon?-kérdezte (asszem')
Zayn. (Bajba vagyok a nevekkel, az elkövetkező részbe nem nagyon fognak előfordulni.) A kérdésre elpirultam és az én Harry-mre sandítottam. Jól ismertem, láttam rajta, hogy ha rajta múlik, akkor rá veti magát.
-Csoki, Melissa vagyok, Harry barátnője.-biccentettem a kezemet fogó srác felé. Mindegyik szomorúan felsóhajtott, mire mégjobban elpirúltam. Jaj, ez kezd kínos lenni...-gondoltam.
Az est hátralévő részében Debbel beszélgettem, Harry-vel táncoltam. A fiúk próbáltak táncra invitálni, de mindíg elutasítottam, Debbel ellentétben, aki mindegyikkel volt már a tánctéren.
-Te, Melly...-kezdte.
-Melyik?-sóhajtottam. Már hozzászoktam, hogy MINDEN hírességbe, és jött-ment helyes pasiba beleesik.
-Hát, izé... a göndör...
-Harry?
-Nem! Mondom a göndör.
-Igen, őt is úgy hívják, hogy Harry...
-Valaki hívott?-vigyorgott göndörke.
-Csoki!-sürgetően Debre pillantottam, de meg se szólalt.-Te, nincs kedved Debbel táncolni? Nincs barátja.-mosolyogtam rá. Harry arca felvidult.
-Van kedved?-nézett Debre. Barátnőm szerényen elmosolyodott.
-Aha.
-Menjetek, ismerjétek meg egymást.-hagytam ott őket, mivel megpillantottam a családom. Az egészet.
-Jessy! Sejtetted volna?-vigyorogtam.
-Hát nem.
-Találd ki, ki van, azaz kik vannak itt!
-Rossz emberrel játszol... kik?
-A One Direction.
-Neee.
-Pedig de. Egész jó fejek... de akkor is inkább Avril zenéje.
Ekkor feldübörgött a zene, és pont ekkor fordultam. Jessyhez.
-Bemutassalak nekik uncsitesó?-na most ebből mindenki annyit hallott, hogy Bemutass... tesó? Erre Jess, Anya és Rose néni felkepta a fejét. Jess elkezdett röhögni, hogy Ennyire azért nem állunk közel egymáshoz., Anyáék pedig ijedten néztek rám. Kiráncigáltak minket az épület elé, és anya felém fordult.
-Honnan tudod?
Csak pár másodperc múlva kapcsoltam.
-Hogy mi?!?