A randi

Reggel izgatottan keltem, 8 órakor. Langyos vízzel lezuhanyoztam, felvettem egy piros alapon fehér mintás pólót, egy fekete-pink-fehér kockás szoknyát és egy fekete magas sarkú cipőt (5 centis sarok). A hajam alaposan kifésülten, beletűztem egy napszemüveget és készen is voltam. Lementem reggelizni, ami palacsinta volt -nyami! Aztán felmentem a szobámba és olvastam, zenét hallgattam és vártam.

1 előtt 5 perccel izgatottan kaptam a vállamra a táskám, ami tartalmazta a telefonom, zsepit, némi pénzt, az igézetekkel teli jegyzetfüzetem és tollat. Lementem a lépcsőn és mire az ajtóhoz értem, csengettek. Vettem egy mély levegőt és mosolyogva kitártam.

-Szia! - mosolygott rám Phil. A srác egy egyszerű pólót, egy farmert, deszkás cipőt és baseball sapkát viselt.

Rámosolyogtam és kiléptem az ajtón. -Szia! Merre megyünk?

-A város közepén lévő szökőkútra gondoltam.-mondta, miközben kiértünk a külső kapun is, ahol egy rakat fotós és TV-s kiabált.

-Hogy jutottál be?-súgtam neki.

-Hátul, az erdő felől.-suttogta válaszul.

-Melissa!-kiáltotta az egyik riporter.-Igaz, hogy szakítottak az iker testvére miatt, Harold gróffal? Várja a bált? És kit tisztelhetünk ebben a fiúban?

-Nem, nem Jessica miatt szakítottunk, igen, várom és Philip, a legjobb barátnőm bátyja. Most, ha megbocsájtanak.-mondtam, majd Phil-el az oldalamon megkerültem őket és elindultunk a városba.

Nagyban sétálgattunk a szökőkútnál és sokat nevettünk, amikor egy fekete hajú, nem-a-legszebb csaj felkiáltott.

-Philip!

Odarohant a sráchoz, aki eléggé megdöbbent, megölelte és legnagyobb felháborodásomra, megcsókolta. Nem tűrtem tovább.

-Mégis mit képzelsz?-néztem a szémébe, addigra már a táskámban volt a napszemüveg.

-Azt én is szeretném tudni.-nyögte Phil.

-Nem emlékszel, Philly? Én vagyok az, Lola, a barátnőd.-mosolygott a lány.

-Lola, mi szakítottunk.-nézett rá halál komolyan Phil.

-Nem igaz!-a lány szemei könnyesek voltak, tudta, hogy igen, de nem akarta elhinni.

-Ha ő azt mondta, akkor szakítottatok. Most pedig, tégy úgy, mint a festék. Kopj le!-azzal a kúthoz rángattam Philt és leültem a peremére. Lehajtottam a fejem, a tenyerembe temettem az arcom és a tökéletes sminkemet féltve, csak egy könnycseppet engedtem útjára.

-Hé, már ezer éve szakítottam vele, lehet, hogy az idő alatt megbuggyant.-ölelte át a vállam és tudtam, hogy mosolyog.

-Akkor miért hagytad, hogy megcsókoljon?-néztem fel.

-Nem akartam, hidd el!-nézett rám könyörgőn.

Felpattantam, előkotortam a telefonom és beraktam rajta a Gold zenéjét. Felugrottam a kút szélére, letettem a táskámat és arra a telefonom és belefogtam a dalba.

Ahogy énekeltem, körbe mentem a kúr peremén, majd a "look at you"-nál rámutattam. Majd elkezdtem táncolni, és egy hirtelen pillanatban megálltam háttal.

Ez alatt kisebb tömeg gyűlt körénk.

Az I know you incide out-nál leugrottam a kút széléről és Phil-hez léptem. Rámosolyogtam, majd a nyaka köré kulcsoltam a kezem. Ekkor jött a refrén. A man up-nál megforgatott, majd az I'm gold, gold...-nál hátradöntött, kezeimet széttártam. Majd felálltam, megkerültem és a So bet your money on me-nál felrakott a kútra. Leültem a szélére, meglibbentettem a hajam és felnevettem a szünetnél. Levettem a cipőmet és a táskám mellé raktam. Beleléptem a langyos vízbe és ott kezdtem el táncolni a refrénre. Phil odajött, hogy kisegítsen, de én csak nevetve lefröcsköltem. Kimásztam a vízből, visszabújtam a cipőmbe és a szökőkút szélén táncoltam.

Amíg rapp-eltem Phil mosolyogva figyelt engem, nem tudta elhinni, hogy ilyet csinálok.

A rapp utáni Hey boy!-nál hátradőltem és már akartam vizet igézni, amikor két kar közé huppantam. Philip elkapott.

A karjai közt fejeztem be a dalt, ajkaink alig pár centire voltak egymástól. És ekkor kitört a tapsvihar. Kimásztam a karjai közül, összeszedtem a holmim, kikapcsoltam a telefonom és elindultam a butikok felé. Lépteket hallottam, majd a nevemet.

-Hé!-megálltam és megfordultam. -Hihetetlenül jól énekelsz.

-Látszik, hogy nem vetted a lapot.-csóváltam a fejem és tovább mentem a zebra felé.

-Pedig de.

Na erre megálltam és óvatos mosollyal az arcomon, megfordultam.

-Tényleg?

-Aha.

És ujjait rákulcsolta az enyémekre. Felnéztem rá és elmosolyodtam. Majd másodpercekig csak néztem a kezeinket, hol rá pillantva, hol vissza a kezeinkre. Majd utoljára az arcára, mire ő felnevetett.

-Most akkor mi...?-kezdtem a mondatot, de megakadtam.

-Talán.-mosolygott rám.

Pár perccel később már egy kávézóban ücsörögtünk. Én jeges teát, Phil kólát rendelt, amit már kihoztak.

-Mik a terveid a nyárra?

A kérdésre meglepődtem, de végül összehoztam a választ.

-Hát utazgatni fogunk, de az augusztust nagyrészt itthon töltjük. A bál után pár héttel megyünk Amerikába egy hónapra!-jelentettem ki totál boldogan.

Amikor ezt kimondtam megakadt a torkán a kóla. Pár percig még gondolkozott, majd megszólalt.

-Amerikába?! Oda, ahol a híres fickók, meg mindenféle hapsi csak arra várnak, hogy megkaparintsanak... ?

Mélyet sóhajtottam. Elmondjam neki? De akkor Bella kinyír... végül megszületett a döntés.

-Bella meg fog ölni, de... ti is jöttök.

Erre a monológja félbeszakadt és vigyorogva rám nézett.
 -Hm... Ez meglepi lett volna? És mégis miért? -kérdezte.
-Öhm... neked nincs véletlenül olyanod szeptember 15-dikén, hogy szülinap?-kérdeztem vissza nevetve. -Bella ötlete volt, hogy előbb ünnepeljük meg, akkor nem kell elkéredzkednünk a suliból és így sokáig lehetünk ott.
-És melyik részre megyünk?- kíváncsiskodott tovább.
-New York-ba leszünk 1 hetet, Miami-ba szintén 1-et és a maradék 3 hetet Hollywood-ban töltjük, a nagyszüleimnél.-soroltam.
-Uh, ennyi helyre megyünk? És akkor mikor lesz időnk bulizni?
-Majd eldől, nyugi.-mosolyogtam rá. Ekkor két lány ment el az asztalunk mellett. Folyamatosan beszéltek és elkaptam egy igen érdekes beszédfoszlányt.
-Íííí! Alig várom a bált!-mondta az egyik.
-Én is! Kíváncsi vagyok, hogy fognak kinézni a királyi család tagjai!
-Igen, én is. Én Melissa hercegnőre vagyok igazán kíváncsi...
És ekkor, mintha belém csapott volna egy villám, megvilágosodtam. A bál! Haza kell mennünk!
-Phil. A bál. Haza kell mennünk!!!-pattantam fel és egy gyors mozdulattal egy kis aprót szórtam az asztalra. A srác követte a mozdulataimat, majd kisiettünk a kávézóból.
-Nem hiszem el, hogy kiment a fejemből!-mérgelődtem.
Ahhoz  képest, hogy siettünk 10 perc alatt értünk haza. Egy gyors 'Sziá!'-val elköszöntem és berontottam az ajtón, mint egy hurrikán. Na, a benti káosz is olyan volt, mintha egy hurrikán söpört volna végig mindenen...