Hogy mi?!?

Figyelem! Ebben a részben olyan nevek fognak előkerülni, mellyek miatt fanaticonnak tűnhet, de közlöm, nem lesz az, csak a rész megkívánta. 
Jó olvasást: Lilla
Borzasztó napok teltek el, míg szombat hajnal lett. Összesítés:
Csütörtök:
A magyarosok dogát írtak, mi Bellával, akik tudunk magyarul (5 éves koromig Magyarországon éltünk, csak haza kellett költöznünk, Belláék évek óta ott nyaralnak) angolt (amerikai) írtunk. Sokkal jobb angolosok vagyunk ezen okok miatt.
Délután időjárásoztunk Anyuval, a szobámba olyat taknyoltam a notebook-töltöben, hogy még mindíg fáj...
Péntek:
Töri TZ, irodalom felelés (5*).
Délután a csajok átjöttek, karaokeztunk egy jót, sokat röhögtünk. 4-kor elkezdtünk vizezni a Mamával. Hullaként mentem aludni...

Arra nyitottam ki a szeme, hogy valaki visít. Ja, jól olvastad, visít, és a szobámhoz közeledett, mivel egyre hangosabb lett. Arra tippeltem, hogy egy süket lehet az, de ekkor kicsapódott és beugrott rajta...
-Vááá, Jess!!!-visongtam az ágyamon ugrálva.
-Melly!!!-sikította Jess, a kedvenc uncsitesóm, átrohant a szobán (útközben lerúgta a cipőjét), felpattant az ágyamra és együtt ugráltunk rajta, egymást átölelve. Annyira örültem, hogy elkezdtem ANGOLUL hadarni (szokásommá vált, lassan olyan leszek, mint egy vérbeli amerikai), hogy utolsó talákozásunk óta mik történtek. Jess röhögve a vállamra tette a kezét.
-Szivi, én ennek csak a felét értem, akkor má' magyarul.-na ezért ő a kedvencem.-És előbb öltözz át.-kuncogott tovább. Huppsz.
Öltözés közben ordítva kommunikáltunk, mesélt, hogy neki is lett pasija, én is meséltem. 5 perc múlva a kedvenc Peace-es pólómban, a shortomban és saruban léptem ki. Jess ugyanígy nézett ki.-Gyere, sokmindent kell mesélnem.-és ekkor támadt egy ragyogó ötletem.-Adj egy percet!-nyomtam le a fotelembe. Levetettem magam az ágyamra, a facebook-on a fontosabb embereknek (az osztályom, néhány menő, Harry) küldtem körüzenetet, hogy legyenek a New York-ba 10-re. Kinyomtam a laptopom, belekaroltam Jessicába és lementünk a kedvenc helyemre, a konyhába. :) Gyors bekaptunk pár falatot, mikor megrezdült a telóm. Mindenki visszajelzett, hogy ok, jön. 1/2 10 volt, felvettünk 1-1 napszemcsit, egy kis pénzt és a telónkat zsebrevágtuk, és útrakeltünk. Sokan megbámultak minket, Jess nagyon hasonlít rám, csak neki sötét, nekem meg világos a hajam. Pont 10-re értünk oda, Debék már ott voltak. Visongtunk egy sort, és Jesshez fordultam. Mindketten levettük a szemüvegeket, a csajok teljesen ledöbbentek.
-Csajok, bemutatom az uncsitesóm és barátnőmet: Jessicát! Jess, ők itt: Bella, Peni, Deb és Lia.-mutattam sorra a lányokra, majd bemutattam a fiúkat, ők is a lányokhoz hasonlóan reagáltak. A legfontosabb személyt a végére hagytam.
-Jess, szeretném bemutatni a barátomat. Várj egy picit, ülj le Debékhez!-mondtam. Jess csatlakozott hozzájuk, én pedig elővettem a telefonom.
Tárcsáztam a számot, rákoppintottam a hívásra, a mobil búgó hangot adott ki.
-Hol vagy?-szóltam bele 5 csörgés után.
-Neked is szia, Melly!-szólt bele Harry.-Fordulj meg!
Megfordultam, és ekkor kinyilt az ajtó. Elraktam a telóm, és elkezdtem futni.
-Csokii!-ugrottam Harry nyakába, aki röhögve átkarolta a derekam.
-Na, minek rendeltél ide?-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Ja igen! Be akarom mutatni az unokatesóm. Gyere!-kezdtem el ráncigálni.-Jessica!!!-ordítottam el magam. Jess a szóltásra felkapta a fejét, majd röhögésben tört ki. Ja, igen, az erőviszonyok...
Odavonyszoltam nagy nehezen Harry-t, és Jesshez fordultam.
-Jess, bemutatom Harry-t, a barátomat. Harry, íme az unokatesóm, Jess!
-Szia!-mosolyodott el Jess.
-Csá.-biccentett mosolyogva Harry.-Mondták már, hogy hasonlítotok egymásra.
-Á, neeem.-röhögtünk egyszerre Jess-szel.
Harry a fiúkhoz csatlakozozz, mi meg Liáékkal egy boxbba foglaltunk helyet. 1-ig maradtunk, még csomó programunk volt, azokra is időt kellett szánni. Harry-vel még megbeszéltem, hogy 5-re átjön, és hazamentünk. Otthon Vani segítségével beráncigáltuk a szobámba egy ágykeretet, majd egy matracot, a Mamáéktól kértem ágyneműt és ezzel be is rendeztük Jess fekhelyét.
-Te, Jessy,-szóltam az ágyamon fetrengve, a notebookomon zenét keresve.-láttad, hogy megbámultak minket?
-Ja, olyan fura volt. Szerinted miért? Valami baj van velem?
-Dehogyis! Hülye vagy? Szerintem... a hasonlóság.-suttogtam a végét lassan. Jessre pillantottam, tekintetünk találkozott, és ennél a pontnál elakadt a lélegzetem. Neki is zöld. Csak nekem kék is van benne, De akkor is!
-Jess...
-Hm?-pillantott fel az imént nézegetett tinimagazinból.
-Már nem azért, de... tényleg iszonú sok köztünk a hasonlóság...
-És? Rokonok vagyunk!-mutatott rá.
-Jó-jó.-hagytam rá.-De ez akkor is fura.
-Mindegy, hagyjuk. Nézd, kitöltjük a tesztet?-csillant fel a szeme.
-Mért ne? Stip-stop lila toll!-fészkeltem le mellé, beállítva ismétlésre a kedvenc számaimat.

#######3 órakor, nagy röhögés közben#######

-Lááányok!!!-dörömbölt valaki az ajtón.
-Gyere be!-köhögtem a nevetés miatt. Vani nyitott be, mögötte Connor ácsorgot visszafolytott nevetésnek hála rázkódó vállal.-Mit tehetek érted tesó?-vihogtam.
-Csendet, azt tehetsz!-lépett át egy chips-es zacskót. A szoba tele volt sütivel, chips-szel, keksszek, szendvicsekkel és teli és üres Pepsi-s üvegekkel.
-Nem már, most jön a legjobb rész! Figyi!-"nyafogtam", és elkezdtem énekelni az I need yor love refrénjét.-I need your love, i need your time, when everything wrong, you make it right...
Éneklés közben lehunytam a szemem, de amkor a 2. I need your love!-hoz értem kinyitottam, és torkomon ragadt a dal folytatása. Mindenki tátott szájjal bambult rám. Vani telefonján a hangrögzítő kikapcsolására felpattantam.
-Te felvetted?!?
-Hallod, olyan volt mint az eredeti! Indulnod kellene az X-faktor-ba!
-Ja persze, azt' jól leégetem magam!
-Előbb hallgasd meg!-indította el a felvételt Vanília. Türelmesen meghallgattam, majd elgondolkodtam.
-Lehet még jelentkezni?
-Na ná!-csillant fel mind a háromuk szeme.
-Jó.
-És nem jelentkezel?
-De...
-Hát akkor...?
-...de nem most.
-Arrrrgggh!!!-csörtetett ki idegbajos nővérem. Fel akartam tekerni a hangerőt, amikor visszajött.-És maradjon ilyen a hangerő!!!-és elment, becsapva az ajtót.
-Nincs mese, egy pszihopata a nővérem.-csóváltam a fejem, erre Jess felnevetett.

#######16:59#######

-Bizti, hogy maradsz?-fogtam meg Jessica kezét.
-Persze, ez a ti randitok, nem akarok belerondítani.-mosolygott.
-Oki. Maaajd...-néztem az órámra.-...10-kor ne lepődj meg, ha kopogok az erkélyen.
-Jó.-nevetett.-Na menj! Harry biztos már vár.
-Oki, szia Jessy!-léptem ki a bokacsizmámmal az ajtón. Harry azt mondta csinosan öltözzek fel. Vajon a sötétkék, pántnélküli, térdigérő ruhám, a jobb vállam felett átvett, begöndörített haj, egy kék hajpánttal, kékalapú sminkben, egy kék nyaklánccal és hozzá illő fülbevalóban megfelelek? Mint kiderült, igen.
-Szia Melly!-csókolt meg a kastély elé érve.
-Csoki! Hova megyünk?
-Majd meglátod.-mosolygott.
Beültem a kocsija anyósülésére és figyeltem, ahogy vezet.
5 perccel később kiszáltunk egy... toronyház előt?!?
-Szóval az a terved, hogy lelöksz... szólhattál volna előbb, akkor az ékszereket otthon hagytam volna.-húztam el a számat rázkódó vállal.
-Hahaha. Na befelé, szépségem!-terel be az ajtón.
Egy előcsarnokban áltunk, üvegajtók tárva nyitva, hangos zene, pezsgős poharak és egy undokképű komornyík állt a látó terembe.
-Segíthetek?-morogta a pasas.
-Harold Minterd vagyok, az apám szervezte ezt a partyt.
-És a kisasszony?-nézett rám kémlelve.
-A barátnőm, Melissa Watson hercegnő.
-Ó, így már más. Mehetnek.
Bent az életkormérce 16 és 50-es száma közt ingadoztak a jelenlévők. Körbenéztem és észervettem Debet. Biccentettünk egymásnak és a színpad felé fordultam, mire lehervadt a mosolyom.
-Harry.-szorongatam meg a kezét, mire lepillantott rám.-Ugye ez csak valami vicc?-böktem az állammal a színpad felé. Harry fájdalmasan felsóhajtott.
-Sajnos nem. Apa kitalálta, hogy legyenek ők a díszvendégek, próbáltam ellenkezni, de nem jött össze...
-Arrrgh... nem bírom annyira őket.-néztem az éppen a színpadról lejövő, most figyeljetek: One Direction felé.
-De elviseled...?
-Megpróbálom.-pusziltam meg.
-Apa meghívta a szüleidet és a nénikédéket.
-Igen? Akkor Jess semmiről sem tud.
-Gyere, bemutatlak nekik.-kezdett el hírtelen ráncigálni.
-Mi? Ne, ne, ne! Egyáltalán TE ismered őket?-próbáltam kiráncigálni a kezem a szorításából, de erősebb volt.
-Aha, és hidd el jófejek.
-Csakis...-morogtam.
-Legalább próbáld meg!-fordított maga felé.
-Oké.-sóhajtottam.
-Na ez a beszéd!-csókolt meg, és engedtem, hogy odahúzzon a fiúkhoz.
-Csá srácok!-pacsozott mindegyikkel. Hm. Ki ez, aki fogja a kezem?
-Csá Harry!-köszöntek vissza.
-És ki ez a szépség az oldaladon?-kérdezte (asszem')
Zayn. (Bajba vagyok a nevekkel, az elkövetkező részbe nem nagyon fognak előfordulni.) A kérdésre elpirultam és az én Harry-mre sandítottam. Jól ismertem, láttam rajta, hogy ha rajta múlik, akkor rá veti magát.
-Csoki, Melissa vagyok, Harry barátnője.-biccentettem a kezemet fogó srác felé. Mindegyik szomorúan felsóhajtott, mire mégjobban elpirúltam. Jaj, ez kezd kínos lenni...-gondoltam.
Az est hátralévő részében Debbel beszélgettem, Harry-vel táncoltam. A fiúk próbáltak táncra invitálni, de mindíg elutasítottam, Debbel ellentétben, aki mindegyikkel volt már a tánctéren.
-Te, Melly...-kezdte.
-Melyik?-sóhajtottam. Már hozzászoktam, hogy MINDEN hírességbe, és jött-ment helyes pasiba beleesik.
-Hát, izé... a göndör...
-Harry?
-Nem! Mondom a göndör.
-Igen, őt is úgy hívják, hogy Harry...
-Valaki hívott?-vigyorgott göndörke.
-Csoki!-sürgetően Debre pillantottam, de meg se szólalt.-Te, nincs kedved Debbel táncolni? Nincs barátja.-mosolyogtam rá. Harry arca felvidult.
-Van kedved?-nézett Debre. Barátnőm szerényen elmosolyodott.
-Aha.
-Menjetek, ismerjétek meg egymást.-hagytam ott őket, mivel megpillantottam a családom. Az egészet.
-Jessy! Sejtetted volna?-vigyorogtam.
-Hát nem.
-Találd ki, ki van, azaz kik vannak itt!
-Rossz emberrel játszol... kik?
-A One Direction.
-Neee.
-Pedig de. Egész jó fejek... de akkor is inkább Avril zenéje.
Ekkor feldübörgött a zene, és pont ekkor fordultam. Jessyhez.
-Bemutassalak nekik uncsitesó?-na most ebből mindenki annyit hallott, hogy Bemutass... tesó? Erre Jess, Anya és Rose néni felkepta a fejét. Jess elkezdett röhögni, hogy Ennyire azért nem állunk közel egymáshoz., Anyáék pedig ijedten néztek rám. Kiráncigáltak minket az épület elé, és anya felém fordult.
-Honnan tudod?
Csak pár másodperc múlva kapcsoltam.
-Hogy mi?!?

Bál nekem -> 3 hosszú nap Part 2.

(Folytatás)

Pár perccel később egy fehér, spagettipántos ruhában és papucsban sétáltam egy halom konfettiért.
Az udvarig jutottom, ugyanis megláttam, hogy Ginger Fényt csutakolja, és nem tudtam neki ellenálni. :) Tehát odaperdültem a lovászlány mellé.
-Szia Ginger!
-Felség!-kacsintott, miközben meghajolt. (A szolgálókkal és úgy, alapjába véve a személyzettel, azzal szoktunk szórakozni.)
-Felnyergelnéd Fényt? Egyedül nem fogom elbírni a konfettit, vele egyszerűbb lenne. Ugye, paci?-paskoltam meg a ló nyakát.
-Persze. Ne menjek veled? Akkor könnyebben el tudnánk hozni a cuccot.-mosolygott rám.
-Nincs dolgod? Nem akarom, hogy kihúzd a gyufát. De ha nincs, akkor semmi akadálya.
-Nincs. Hozok nyerget és zablát, mindjárt jövök, szivi!-és elszaladt az istállóba.

Nemsokkal később Fény és Midas hátán ügettünk a város bevásárló negyede felé.
-Szerencse, hogy vettem sortot a ruha alá.-mondtam.
-Szerencse, hogy hoztam táskát, amibe beletesszük a konfettit.-tette hozzá Ginger.
Lóháton gyorsan odaértünk, én bementem a bulikellékeket árulsító boltba és megvettem a sok kiló, színes papírdarabot. Nehezen kiráncigáltam a zsákokat az ajtón és-1-et odahajítottam Gingernek.
-Menjünk! Remélem ennyi elég lesz...
-Csak elég, mert vissza nem jövünk.-kacsintott.
-Hát nem.-nevettem fel és elindultunk vissza a kastélyba, felpakolva konfettivel.

                                    #######eközben a kastélyban, Jess szemszöge#######

Éppen a konyhába mentem, amikor kopogtak. Odamentem az ajtóhoz és szélesre tártam. Harry ált ott, hozzám képest divatosan. (Pamutsortot és ejtett vállú felsőt viseltem.)
-Szia Melly!-mondta és átölelt.
-Szia, de én nem...-kezdtem, de a számra tette a mutató ujját.
-Hé! Sok a duma, kevés a csók!-vigyorgott.
Tekintete belemélyedt az enyémbe, kezeit körémfonta és elkezdett közeledni felém. Nyitottam a számat, de akkor már késő volt. Ajkai rásimultak az enyémekre, karjai szorosabban fonódtak körém és még utoljára láttam, hogy Melly és Ginger belép a külsőkapun a lovakkal, ugyanis az érzelmek elöntöttek és visszacsókoltam.

                                                   #######Melly szemszöge#######

Bementünk a kapun és a szemem egyből megakadt az ajtóban csókolózó páron. A lány Jessy volt, a srác pedig....
-Harry!-kiáltottam hisztérikusan.
A pár szétugrott és Harry rám nézett, majd rólam az arcát a kezeibe temető Jessre, majd megint rám és vissza, majd ezt egy darabig. Végül megszólalt.
-Melly, én meg tudom magyarázni...-dadogta.
-Várj!-tartottam fel a mutatóujjam. Gondolkodjunk... ha Harry összekevert Jessicával. Megcsókolta. Mindketten élvezték... vagy nem???
-Tesó... Melly... minden oké?-kérdezte pár perc múlva Jess, miután nem szólaltam meg.
-Persze, és meg van a megoldás! Járjatok ti!-mutattam rájuk.
-Hogy... mi van???-kérdezték egyszerre.
-Süketek vagytok? Járjatok egymással és akkor mindenkinek jó lesz. Ennyi.-fejeztem be, azzal felkaptam egy konfettis zsákot és bevonszoltam az ajtón.
-És veled mi lesz? -kérdezte Harry, miközben elvette tőlem a zsákot.
-Nem működött, Harry. Illetve igen, de keveset találkoztunk és így nem éri meg. Kérdés: ki dobott kit?-néztem rá. Ő megállt, rám nézett és felvonta a szemöldökét.
-Komolyan kérdezed? Közösen megegyeztünk és ennyi. Egy darabig csámcsognak a sztorin, azt' kész.
-Egy darabig? Azt fogják hinni, hogy engem Jessért dobtál!-mutattam a lényegre, miközben segítettem Gingernek a zsákot vonszolni. Harry jól láthatóan elgondolkodott, majd megszólalt.
-Hát akkor mégis mi a fenét csináljunk? Valaki tipp?-fordult körbe.
Mindenki csendben volt, vagy gondolkodott,vagy nem tudta, hogy mit mondjon. Ijesztő csend honolt a folyosón, vagyis, inkább várakozó csönd.
-Én tudom mi legyen.-szólaltam meg váratlanul.-Tartsátok titokban, hogy jártok, csak azt mondjuk el, hogy szakítottunk. Na, mit szóltok?-kérdeztem miután nem mondtak semmit.
-Azt, hogy 1, mi tartott ennyi ideig, 2, tényleg szakítottatok? És 3, jó ötlet.
Ezt mind Vani mondta, miután beléptünk a bálterembe.
-Itt van a konfettid.-adta oda a zsákot Harry és Ginger. Vani két munkást hívott, akik elvitték a zsákokat és elkezdték a konfettivel a munkát.
-Oké, nekem most mennem kell. Adios!-mondtam, majd felrohantam a szobámba.
Felvettem az edzőruhámat (topp, cicanadrág, a hajam felgumizva) és elkezdtem nyújtani. Egy ideje az edzéseim részévé vált, vagy ha nem volt edzésem akkor ezt csináltam.
Szóval, ott hajolgattam és egyéb izéket csináltam (a "gyakorlatok" nem igazán illett oda), majd 3 körül átöltöztem egy egyszerű otthoni cuccba. Beálltam a könyves polcaim elé és egy jó könyvet kerestem. A szamárfüles, gyűrött és jobb állapotban lévő könyveket böngészve elkezdtem dúdolni. Ismeretlen dallam volt, akkor találtam ki, csakúgy jött. Levettem a Csitt, csitt egyik régebbi példányát és elvetődtem az ágyamra, a dúdolást abba nem hagyva. Kinyitottam a könyvet és belemerültem a sztoriba. Valamivel később lecsukódtak a szemeim és elaludtam.

Egy színpadon álltam, kezemben mikrofonnal, a reflektorok vakító fényében. Mögülem zongora hangja szállt előre a hatalmas termet betöltve és az emberek vártak. Mindenki várt.
Rám vártak. Énekelnem kellett volna.
Figyeltem a dallamot és rájöttem, hogy az a dal amit dúdoltam. Csakhogy rájöttem, hogy nem tudom a szöveget.
Rögtönöznöm kellett. Jaj.
Összeszedtem a gondolataimat és egy emlékre öszpontosítottam. Becsaptak. Átvertek és ezt dalba öntöttem. Hazudtak nekem. Átvertek, becsaptak, hazudtak.
A fejem lüktetett és fájt. Ahogy a szívem is.
Kinyitottam a számat, de nem jött ki rajta egy hang se. Semmi.
És ott álltam, várták, hogy énekeljek, de nem ment, gombóc volt a torkomban, a szám kiszáradt és a fájdalom is kegyetlen volt. Az embrek elkezdtek türelmetlenkedni, sutyorogtak és rám mutogattak.
És ekkor enyhült a fájdalom, eltünt a gombóc és újra tudtam énekelni. De amikor nyitottam volna a számat elkezdett forogni velem a világ. Megfordultam, hogy segítséget kérjek, de a hirtelen mozdulattól elkezdtem dőlni, a föld közeledni és minden elsötétedni. Egy hangos puffanás, éles fájdalom és nyüzsgés.
Majd a hangok kezdtek elhalni,  ahogy a fájdalom is és ettől megijedtem. A legrosszabra gondoltam: meghaltam. Aztán...

A földön riadtam fel, 5 óra volt és Vanília, Jessica és Kortnie felettem beszlgettek.
-Hahó, én még élek!-ültem fel. Rám néztek, majd folytatták a beszélgetést.
Feltápászkodtam és lefejtettem magamról a takarót, ami körém csavarodott. A nővérem ideges arccal figyelte a folyamatot, miközben a két lány vitáját hallgatta.
-Mi a baj?-álltam oda melléjük a hajamat igazgatva.
-Csak annyi, hogy a főszakács megbetegedett és a titkos receptjei nélkül csak az elvárt kajamennyiség fele van meg.-vakarta a tarkóját Kortnie.
-Komolyan? Ez borzalmas.-ráztam a fejem.
-Az, és kevés lesz a kaja a bulin! Éhen halnak a vendégek!-Vani a tenyerébe temette az arcát.
-Rendelünk kaját valami puccos étteremből.-vontam vállat.
-Jó is lenne, ha ilyen egyszerű lenne!-kiáltotta.-Mire ideér 20 liter leves, 30 kiló főételt és még sok más, a bálbak vége!!!
-Pedig ilyen egyszerű.-tarta szét a kezeit Jess.-Ha Igéző vagy, akkor igen.
-Igaza van.-mondtuk egyszerre Kortnie-val.
-Holnap, reggel 7, a konyhában! Mindhárman!!!-mutatott mindannyiunkra.
-Én minek kellek?-kérdezte Kortnie.
-Elpakolod a már odaigézett kaját. Most pedig mindenki, alvás! Korán kelünk.-azzal kiment.
Pár másodpercig nézten utána, majd megcsóváltam a fejem.
-Most is megcsinálhatnánk és holnap szabadok lennénk.
-Ne ellenkezz vele, csak rosszabb lesz. Akkor hajnalban.-és Kortnie is elment.
-Engem nem érdekel, hogy mit mondott, felhívom Bellát.-azzal fogtam a telefonom és kimentem az erkélyre. Rányomtam a hívásra és vártam.
5. csörgésre vette fel.
-Szia Bell, beszélnünk kell.-mondtam.
-Hali Melly! Mizu?-kérdezte.-Várj egy picit, Phil akar valamit.
Amíg vártam, annyit hallottam, hogy Bella a bátyjával veszekszik, hogy miért nem hagyja békén, majd egy hosszú "Oooo..." és kuncogás következett. Majd visszatért Bella.
-Bocsi. Na, a bátyám azt akarta, hogy van-e kedved elmenni vele szombaton a bál előtt sétálni.
-Hát... de... izé, van. Mond neki, hogy dél körül indulhatunk.
Kissebb szünet következett, majd jött a válasz.
-Azt mondja 1-re ott van. De mit akartál mondani?
-Ja igen. Holnap próbálni kéne a csajokkal.
-Egyet értek, szólok nekik. Hol és mikor?
-Ööö... van egy stúdió-szerű termünk, ott próbálhatunk. És 3-ra gyertek.-mondtam elgondolkodva.
-Oké, szólok mindenkinek. Holnap!-köszönt el.
-Oki, szió!-majd leraktam.
Mire bementem, addigra Jess elhasalt az enyémhez hasonló ágyán és magazinokat lapozgatott. Mosolyogva bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Felvettem a kedvenc pizsim, visszamentem a szobába és befeküdtem az ágyamba.
Egyből elnyomott az álom.

3,nap: péntek: kaja igézés és zenélés

Hajnalban riadtam fel, magamtól. Akkor pirkadt, a fények lágyan játszottak a szobánk falain.
Oldalra néztem az órára. 6:11. Jess felkeltése nélkül bementem a fürdőbe, rendbe szedtem magam és felöltöztem (sort, topp és magas sarkú). Megint megnéztem az órát: 6:30.
Végül az ikrem felkeltésénél maradtam és betipegtem szoba közepére. Finoman, de hirtelen akartam felkelteni, természetesen nem a magas C-vel.
Simogatóan, lágyan elkezdtem valami laza számot (nem emlékszem, hogy mit) és elkezdtem futni az ágya felé.
Elrugaszkodtam és...
-Jó reggelt!-vetettem rá magam, mire ijedten felült.-Öltözz, igézni fogunk.
-Én is szeretlek.-morogta, majd bement a fürdőbe.
Én addig lementem a konyhába, ahol a serénykedő nővéremet találtam.
-Készísd az erőd, húgi! Szükségünk lesz rá...

Már egy ideje mást se csinálunk, csak kaját varázsolunk és majdnem 1 óra.
-Oké, szerintem ennyi elég.-engedte el a kezünket Jess.
-Igaza van,-bólogattam.-már fáj a fejem.
-Jó, menjetek.-hagyta ránk.
Kimentem a konyhából, be a stúdióba. Majd vártam, vártam és énekeltem.

-Van itt valaki?-nyitott be Peni. Éppen bent énekeltem, mikor megjöttek Jess vezetésével.
Félbehagytam a dalt és kirohantam a teremből.
-Sziasztok.-öleltem meg mindenkit.-Kéne valaki, aki... aki segít, csak itt kint a kezelőfelületnél.
-Vani?-mondta Lia.
-Megkérdezem.-biccentettem, majd elővettem a telefonom. Küldtem egy gyors "Tudnál segíteni a próbánál, pls?" üzit a nővéremnek, közben bementünk a párnázott falú terembe.
A lányok elhelyezkedtek a hangszerek mögött és amikor egyeztettük a dalok listáját, megpittyent a telóm.
-Na, mit ír?-kérdezte Deb.
-Azt, hogy jön.-mosolyodtam el.-Addig is, kezdjük el.
-Beáltam a mikrofon mögé, rákulcsoltam az ujjaimat és biccentettem, hogy mehet.
A szám gitárszólóval kezdődött, majd jöttem én. De mielőtt bekapcsolódtam volna, elhalt a zene, helyette az a dal szólt, amit előző nap álmodtam és dúdoltam, csak most tudtam a szövegét.
Elkezdtem énekelni és akkor ott rájöttem, miről, vagyis kiről szól. Rólam.
Mikor befejeztük az uj dalt, betoppant a nővérem és egy hosszú próbának néztünk elébe...

-Jó, végeztünk, mindegyiket perfectül tudjátok.-mondta Vani, mikor 5 órakor belépett a terembe. Mindannyian kipurcanva feküdtünk a szőnyegen a hangszerek körül.
Hálsan pillantottam a nővéremre, majd pár perccel később kikísértem a lányokat és hosszú alvás ígéretével, elbocsáltottam őket.
Felvonszoltam magam a szobámba, gyors lezuhanyoztam és a kedvenc pizsimben bedőltem az ágyba.

Bál nekem -> 3 hosszú nap Part 1.

Így telt az a bizonyos 3 nap:

1, nap: szerda: varrás

Vani "kérésére" felmentünk a varrószobába segíteni. A szüleink ruhái készen álltak a próbababákon, ahogy Samé is. Vanié pont akkor készült, és csak a miénk volt hátra. Leadtuk a vázlatokat a ruhákról és beálltunk segíteni. Összesen 6-an csináltuk, selymes, csillogó anyagokat, tüllt és még sok egyebet vágtunk méretre, varrtunk össze, ragasztottunk és csillámoztunk. Sokat nevettünk és bolondoztunk Cat-tel, Ally-vel, Miával és Sue-val. Délben ebédszünetet tartottunk, krumplipüré és sültborda volt, röhögéssel tálalva. :D 1-kor mentünk vissza a varrószobába, felszerelkezve mégtöbb csillámmal és flitterrel. A végeredmény(ek) mesés(ek) lett(ek)! Igaz, nem lettek elöl felszegve, de csodaszépek lettek!!!

Ez az enyém. Jessicáé ugyanilyen lett, csak a kék rész neki bézs színű. Ja, igen, a végén mindkettőt felturbóztuk egy kis csillámmal és flitterrel.
4-re végeztünk, úgyhogy elindultam, hogy beszéljek Bellával. Igen a bál-téma.
Egy fekete miniruhát vettem fel, aminek a szoknyarésze több rétegből állt és fehér szalaggal a derékrészen, fehér emelt talpú szandált és fehér karkötőket.
A fehér táskám kíséretével kimentem a kastélyból és felhívtam Bellát.
-Szia! Figyu hozzátok tartok, beszélnünk kell. 3 perc és ott vagyok.
-Szia! Gyere nyugottan!
És elkezdtünk beszélgetni az élet nagy dolgairól, míg a kapujukba nem értem.
-Bella, a kapuban állok... ja, nem, most már az ajtóban, leteszem, oki?
-Jó, figyi, ne lepődj meg, ha Phil nyit ajtót. És egyből a szobámba gyere!
Bontottam a vonalat. Elraktam a telefonom és megnyomtam a csengőt, majd kopogtam. Nyílt az ajtó és...
-Phil?
Igen meglepődtem. Ugyanis az ajtóban egy piszokhelyes, (szürkés, de inkább) kek szemű, kócos, gesztenyebarna hajú és nagyon divatos cuccokat viselő srác állt, aki rám mosolygott.
-Melly?-lágy, mély, dallamos hangja volt.
-Jaj, de jó újra látni teged! Milyen volt London?-kérdeztem.
-Fantasztikus. De hiányoztál.-mosolygott, majd megölelt.
-Tényleg?-felnéztem rá. A 4 centis sarkaimmal fél fej volt köztünk.
-Igen. Leginkább a hülyülések.
-Azok nekem is. Ha nem baj... a húgodhoz jöttem. Meg kell beszélnünk pár dolgot...
-Oké. Felkísérjelek?
-Ha szeretnéd...
Bella szobájáig beszélgettünk, leginkább, hogy az elmúlt 2 évben mik történtek velünk.
Meséltem, hogy énekelek, a suliról. Róla is sok minden kiderült. Egy punk-rock bandában dobos, napi szinten edz (meg is látszik, izmos) és nincs barátnője (!!!).
-Majd később talizunk.-álltam meg Bella Little Mix-poszterrel díszített ajtaja előtt.
-Persze.
-Jössz a bálba?-kérdeztem váratlanul.
-Aha, ott leszek.-bólintott.-Ott találkozunk!
-Oké.
Megvártam, amíg lemegy és benyitottam a szobába.
-Szia! Hű, mi történt?-ezt Bella kérdezte.
-Szia! Semmi, miért?-leültem az egyik foteljába, vele szembe és úgy néztem rá.
-Csak mert úgy nézel, mint akinek egyszerre van szülinapja és karácsony. Köze van...?-de be sem fejeztem, tudtam kire gondol.
-Ssss!! Ha tudni akarod, igen.-suttogtam.
Pár másodpercel később, már nagyban a mondókám közepén voltam.
-Ácsi! Én mindenről tudtam, ahogy mindenki. De most találjuk ki, hogy mit énekelsz.
-Hát, arra gondoltam, hogy mi 6-an is énekelhetnénk valamit.-vakartam az állam.
-Nem mindenki énekel olyan jól.-intett le Bella.
-És egy banda?-pattant ki a remek ötlet a fejemből.
-Na ez már jobb!
-Skype?
-Skype.-bólintott.

-Ez egy zseniális ötlet!-tapsikolt Jess.
Bella laptopjából üvöltött a zene, a csajok meg imádták az ötletem.
-Már csak a banda neve kell, és hogy ki min játszik.
10 percen keresztül dobálóztunk a nevekkel, amikor...
-Meg van!-pattantam fel, pont a refrén kezdetekor.
-Mi az?-kérdezték egyszerre.
-Beautiful Grils.-vigyorogtam diadalittasan.
-Gyönyörű Lányok?-vonta fel a szemöldökét kérdőn Peni.
-Nem. Lenyűgöző Lányok.
-Imádom!-Lia nagyon lelkesnek tűnt.
-Bella, kaphatok egy lapot és egy tollat?
-Tessék.-nyomta a kezembe a cuccot.
-Köki. Tehát... Lenyűgöző Lányok...-írtam a lap tetejére.-Dobos?
-Vállalom!-biccentett Deb.
-Oké.-lefirkáltam.-Billentyűs?
-Stoppoltam!-ugtott fel Jess. Ennek az lett a vége, hogy az ágyán ült, vagyis beverte a fejét. Mi 5-en röhögésben törtünk ki.
-Jó.-leírtam, majd felnéztem.-Gitárosok? Kettő kell.
-Vállalom!-mondta egyszerre Peni és Lia.
-Bizti? És ki lesz az énekes?-kérdeztem meglepődve.
-Te!-vágták rá egyszerre.
-Akkor Bella, te leszel a vokalista, megfelel?
-Jaj, imádom!-ölelt meg.
-Jó, mindent felírtam. Hozzatok majd magatokkal csereruhát, koktél-, vagy miniruha legyen!-mondtam elgondolkodva.-Sminket ne hozzatok, majd én megoldom, van egy rakattal.
-És a számok listája?
-Nyugi Deb, most összeírjuk.
-Mivel nyitjuk meg az egészet?-nézett rám Jessy.
-Mi lenne, ha... mostanában nézem a V, mint Viktóriát, mi lenne, ha a Make it Shine-t énekelnénk?
-Nekem jó. Aztán?
-Jöhetne a banda.-elgondolkodva doboltam a tollammal a lapon.-Vagy...
-Vagy...?-mindenki tűkön üt.
-Vagy, ti kísérnétek. Minket is. Vagyis a banda játszana addig, amíg kérik.
Imádom! Oké! Remek! Zseni vagy! és ehhez hasonlókat kaptam.
Kicsit később felinformálva búcsúztunk el a csajoktól. Kicsit tárgyaltunk a ruhákról, a sminkekről és a számokról Bellával, majd fél 6-kor elindultam haza. 6-kor teljesen kikészülve dőltem az ágyamba. (Természetesen előtte lezuhanyoztam, átöltöztem, megvacsiztam és fogat mostam. :) )

2. nap: csütörtök: díszítés

Korgó gyomorral keltem fel. Felvettem a köntösöm és a papucsom, lement a konyhába. Kerestem valami ehetőt (joghurt, müzli, narancslé, kakaós csiga) és a tálcát egyensúlyozva átmentem a bálterembe.
Nagy volt a felfordulás. Fehér abroszos asztalok, körülöttük székek, a márványlépcső korlátját színes virágok és szalagok díszítették (3 lépcső van, egy a bálteremben, egy rejtett és a főlépcső, ami az ebédlőbe vezet). Mindenhol emberek rohangáltak, munkások állították fel a T alakú színpadot, technikusok állítgatták a fényeket és a keverőpultot, díszlettarabok hevertek a padlón, a korláton és kábé mindenhol.
Letettem a tálcám egy asztalra és elkezdtem enni, a rohangáló embereket kiszemelve szórakozásnak.

-Nincs jobb dolgod a röhögésen kívűl?
Ezt 9-kor kaptam (7-kor mentem le reggelizni, azóta ott ültem), mikor annyira röhöhögtem, hogy majdnem lefordultam a székről. A röhögés tárgya Edy volt, a huszonakárhány éves pincér. Egy füzérhalomban botlott meg, Ally-t leterítve a lábairól. Szó szerint. Mindketten paprikapirosra pirultak, de ugyanúgy kuncogtak.
-De, amint látod eszek. Vagy nem elég feltűnő, Vani?-kérdeztem vissza.
-De, de az. Jess azt üzeni, hogy Harry hívott, 1-re ide jön.
-Oké. Vajon tetszene a pink csillogó miniruhám Philnek?-morfondíroztam.-Mit vigyorogsz?
-Philt mondtál.
-Mi? Nem. Harry-t mondtam.
-Aha, csak tudod, nem vagyok süket.-rázta a fejét.-Inkább mutasd meg azt a ruhát!
Megfogtam a kezét és felhúztam a szobánkba. Bementem a gardróbba, majd fejest ugrottam a ruhákba.
Egymás után toltam el a a ruhákat a sínen, de nem találtam sehol.
Megnéztem a régi ruhák, a Mamától kapott ruhák és Jess ruháit is, de nem volt sehol.
És eszembe jutott hol lehet.
Lehajoltam a cipősszekrényhez, egy kicsit matattam, majd előhúztam egy ruhászsákot. Abban volt a pink, csillogó, derekán vastag, fekete szalagot viselő, combközépig érő, pántnélküli miniruhám. Elővettem hozzá a fekete, 7 centis sarkú, csillogó magas sarkúmat és kimentem a nővéremhez.
-Na?-kérdeztem.
-Hm...-mormolta. Nagyban tanulmányozta a ruhát, néha oldalra döntve a fejét.-Szép, tükrözi a stílusod. A cipő sarka egy picit magas, de illik hozzá.
-Tudom.-bólintottam.-Ezért választottam ezt.
-Milyen ékszereket veszel hozzá? És mennyit?
-A fésűs diadémom, tudod, a szív alakú gyémánttal, néhány karperecet kicsi, színes kövekkel és a lógós fülbevalóm, a pink madzagról lógó gyémántokkal.
-Jó, tökéletes választások. Na jó, nyomás! Dolgod van!!!
-Mégis mi?-tettem csípőre a kezem.
-Ja, tényleg, nem mondtam. Venni kéne konfettit, mindenki elfoglalt és...
-És menjek el venni? ÉN? Komolyan? Nem érek rá, gyakorolnom kell.-de a kiskutyaszemeitől és mély sóhajaitól feladtam a küzdelmet. Megforgattam a szemeimet és ránéztem.-Jó elmegyek, csak átöltözök. Így azért nem mehetek!-mutattam az elnyütt pólómra és a pizsisortomra.
Kitoltam a szobából és mentem átöltözni. Vagyis volna... ugyanis hasra estem Miriben. Szegény macska, világgá szaladt ijedtében. Én meg ott hasaltam, pizsiben, fájó tagokkal, de röhögve....

(Folyt. köv.)