+1 fő - Bővül a familia!

-Hogy mi?!?
-Várjunk... ti akkor nem is...-dadogott a Mama.
-Nem tudtunk semmit!-könnyezett Jess. Nekem is folytak a könnyeim, nem értem az egészet! Semmit...
-Figyu Mama, elköszönök és otthon... izé. Megbeszéljük, ok?
-Siessetek!!!
-Jessy, gyere!!!-rángattam vissza. Harry-t az ajtóban találtam, gyors puszit nyomtam az arcára és elkezdtem keresni Debet. Gyorsan megtaláltam, megöleltem és egy videochat-et is lealkudtam. Jessicával éppen kivonultunk az ajtón, mikor valaki, azaz valakik utánam szóltak.
-Melly...
-Most nem jó.-szemem sarkából láttam a fiúkat, szomorú félmosollyal.-Majd beszélünk.-biccentettem, de válaszolni nem tudtak, ugyanis Jess már húzott is ki az ajtón.
-Itt vagyunk.
-Jó.-indult el Anya... gyalog?
-Öhm... Anya, mért nem.megyünk limuzinnal?
-Mert elég hosszú az út, hogy megbeszéljük a dolgokat.
Jessre pillantottam. Ugyanolyan fancsali képet vágott mint én. Sóhajtva előkotortam a táskámból a tiarám és beleraktam a hajamba, így nem hullott a haj a szemembe. Nem bírtam a csendet, megszólaltam.
-Na jó, mit tettem?
-Amit mondtál...
-Mért baj, hogy megkérdeztem, hogy bemutassam-e nekik?
-A második fele...
-Az uncsitesó? Vagy ha jól sejtem, ti azt hallottátok, hogy tesó, ugye?
-Igen, azt...-és elkezdett Rose nénivel mesélni. Csak meséltek, meséltek, meséltek és meséltek...
Már vagy 15 perce hallgattuk őket, néha-néha belebólintottunk, amikor megelégeltem az egészet, és közbevágtam. Hát, izé... ideges voltam, na!
-Na jó, azért vegyetek néha levegőt!-erre Jess felvihogott.-Tehát, összegezzük ezt az egészet. Azért élt nálatok Jessy,-itt Rose nénire pillantottam.-mert meg akartátok védeni attól, amit én már tudok, és nekem is meg van.-Jessy kérdőn nézett rám. Leintettem egy, amolyan majd-később-elmesélem kézmozdulattal. Mama és Rose összenéztek, majd pont egyszerre megszólaltak.-Igen, így volt.
-Akkor mi most...-Jess rám nézett.
-Igen, angyalom.-bólintott a Mama. Jess-szel összenéztünk, majd sikítozva elkezdtünk ugrálni. A kastély kapujában. No comment. :)
-Szerintem inkább a szobátokban ugráljatok, Melly.-mosolygott szomorúan Rosalie néni. Amilyen szép volt, annyira nem állt jól neki a szomorúság. Felszaladtunk a szobámba, gyors átöltöztünk otthoni cuccba és levetettük magunkat az ágyamra. Tényleg hasonlítunk: (a szőkébb én vagyok)

Csak feküdtünk és feküdtünk. Olyan 11 (éjjel) fele járt az idő, amikor megpittyent a laptopom.Gyors felültem, az ágyamra raktam és felnyitottam. Csoportos hívás volt, Bella indította. Fogadtam a hívást és belevigyorogtam a kamerába. Csak 4 ablak volt, Deb még a buliban volt biztosan.
-Csokoládés szép jó estét!-"köszöntem".
-Sziasztok!-mosolygott Jess is.
-Hali!-Peni csak vigyorgott, azt nem tudom min.
-Béke veletek!-nyújtotta ki a nyelvét Bella, azt a bizonyos V-t mutatva az ujjaival.
-Aloha!-kortyolt bele egy bögre tartalmába Lia. Mind a 4-en furán néztünk rá.-Mi van? Hawaii pizzát rendelt Apa. Mmm... nyami!
-Oooké....Csajok, van egy jó hírünk!-mondtam.
-Mentek Hawaii-ra?
-Elköltöztök?
-Lesz egy testvéred?
-Mész az X-faktorba?
-Non, non, oui, oui.-válaszoltam a kérdésekre. Jess kérdőn nézett rám, majd a kamerába.
-Lemaradtam valamiről?
-Lányok, Jess az ikertestvérem!-ahogy kimondtam Lia oldalra köpte az italt, Peni hátraborult, Bella eltátotta a száját, és az éppen most bekapcsolódott Deb-nek félúton megállt a BigMac a szája felé. Majd egyszerre felsikoltottak, amitől mi majd szívrohamot kaptunk.
-Ezt eddig miért nem mondtátok?!?!?
-Mert mi se tudtuk?!?-kérdezett vissza Jessica. Tátva maradt a szájuk.
-Hát, tudjátok, az úgy volt...-kezdtem, és töviről hegyire elmeséltem mindent.-És most, szerintem, Jess beköltözik ide hozzám.-fejeztem be.
-Oké, ez szerintem egy kicsit fura. Ennek mi értelme volt?
-Hogy ettől megvédjék.-és az éjjeliszekrényemen lévő pohárból a kamera elé igéztem a vizet. Majd egy suhintással jéggé dermesztettem. Mindenkinek elakadt a lélegzete, csak én tűntem nyugodtnak és... Peni.
Kérdőn néztem rá.-Később elmesélem.-legyintett.
-Jó.
-Melly, ez mi volt?-nyőgte ki Bella.
-Hát tudod, mi-itt Jessre s magamra mutattam.-Igézők vagyunk.
-Oooké. Mimdent elmesélni!-kiáltotta Lia.
-Jó, jó, csak ne ordíts!-mondtam, és benyomtam a Miss Movin' On-t.-Na, így már jobb. Nos, az úgy volt...
És majdnem éjfélig (23:40-ig) meséltem.
-Azta'!-nyőgte be Deb.
-Ja valami olyasmi.
-De akkor ti... tudtok varázsolni?-Bella elég izgatott volt.
-Hát valami olyasmit. Az alapokat mindenki tudja, mint pölö, tárgyakat emelni, vagy ha külömböző kedvünk van, mint, mondjúk, ha dühösek vagyunk, akkor elkezd villámlani, stb... De van saját képessége mindenkinek, amit csak ő tud, és az ritkaság, ha több képesség van a birtokunkban. Én ugye a vízet és az időjárást tudom Igézni. Vannak könyvek, mellyekben Szöveges Igézetek vannak, a könnyűtől a rohadt nehézig. Nagyjából ennyit kell tudni. Ja, 17 évesen eldől, hogy Jók vagy Rosszak leszünk-e, a Fény vagy a Sötétség oldalát képviseljük-e.-amíg meséltem hulla csend volt. De csak addig. Aztán mindenkiből kirobbant a mondanivaló.
Intettem egyet a kezemmel, elsuttogtam egy Sut up!-ot, erre a hangok eltűntek, csak a tátogtak. Mindenki gonoszan nézett rám, elmosolyodtam és egy újjabb intésre visszatért a hangjuk.
-Figyu csajok. Az a helyzet, hogy le kell feküdnünk, hosszú napunk volt. Holnap talizzunk a New York-ba, ott mindent megbeszélünk.
-Oké!-bólintottak egyszerre.
-Oki, akkor megyünk. 2-kor tali, puszi!-azzal kinyomtam. Jessy-hez fordultam.-Nyomás fürdeni! Kipurcanok... találsz bent mindent.
Jess 20 perc alatt végzet, aztán mentem én. Nekem kemény 30 perc kellett. Visszamentem a szobába, Jessy-t már az ideiglenes matracon találtam.
-Jó éjt!-öleltem meg.
-Aludj jól!
Befeküdtem az ágyamba és tapsolgtam kettőt, mire a villany leoltódott.
-Aludj jól Jess!
-Jó éjt Melly!
És belemerültem egy újjabb rémálomba...

A víz az úr... és én

...és ekkor olyan történt, melyre legvadabb álmaimban se számítottam. Örvény vett körül, levegőt juttatva le hozzám. A levegő apró bubirékokban érkezett, mohón bekaptam 3-at, tüdőm megkönnyebült. Az örvény hatására elkezdtem a tengelyem körü forogni, hajam az arcomba csapódott. És ekkor történt a csoda. Alúlról egy erőteljes löket hatására feljutottam a víz tetejére... vagyis azon túlra. Orjási sikítás tört fel a torkom mélyéről, kb. 5 méter magasságba repültem fel, hátam fordított U-t formált, Fejjel a földnek kezdtem zuhanni, szörnyen megijedtem. Kezemmel vízgömböt vontam magam köré, megóvva magam a becsapódástól. Talpra "álltam", ökölbe szorítotzam a kezem, mellkasomhoz húztam, és hirtelem kezem kinyitva, "kivágtam" oldalra a karomat. A víz jobb és bal oldalra csobbant, én meg térdre rogytam és kifulladva lihegtem. Vizes hajam fejbőrömre tapadt, ruhám is a bőrömre tapadt és vacogtam, mint a nyárfalevél. Nehezen visszavonszoltam magam a kastélyba, ahol első lépésre Kortnie-ba botlottam.
-Melissa! Mi történt?-terítette vállamra pulcsiját.
-Ma-majd e-e-el mond-d-dom.-vacogtam vissza neki. Felkisért a szobámba, vettem egy forró fürdőt és hajszárítás közben elmeséltem neki mi történt velem.-És ezért voltam csurom vizes.-ő is tudta a titkot, 2 kezemen meg tudom számolni, hogy rajtam kívűl kik tudják.
-De miért mentél vissza? Meg is halhattál volna!
-Megtanultam a vizet kezelni!
-De milyen áron!
-Megérte.
-Én nem ezt mondanám.
-Kortnie, nekem ez fontos...
-De az életed árán? Ebből nagy baj lesz Melly.
-Már van is.
Ezer közül is felismerem ezt a hangot...
-Mama!-álltam fel.
-Felség!-hajolt meg Kortnie.
-Üljetek vissza, lányok.-csukta be az ajtót. Leült mellém és felvonta a szemöldökét.-Mégis hogy képzelted ezt?!?
-Hallottad?
-Az egészet. És Kortnie-nak igaza van, drágám.
-De...
-Nincs de. És ha TÉNYLEG meghaltál volna? Akkor mi lett volna? Hm?
-Én... én... én... nem tudom!!!-zokogtam. Arcomon patakzottak a könnyek, Kortnie a karom simogatta, próbált vígasztalni, de csak jobban folytak a könnyeim.-Felelőtlen voltam, tudom, de ezt mondta...
-Ki?-kérdezte a Mama és Kortnie egyszerre.
-A szívem. A jó hír, hogy a víz hallgat rám... nagyjából.
-A rossz, hogy majdnem meghaltál.
-Az mellékes.-legyintettem.-Mennem kell, találkozómvan.
-Kivel?-kérdezte Anyám.
-Hát, öhm... izé...
-Csak nem...?
-De.
-Ki?-csillant fel a szeme.
-Harold Philipe Minterd.
-Mikor jöttetek össze?
-Szombat.
-Na végre!!! Legalább nem szomorkodsz többet...
-... azon kívűl, hogy majdnem meghaltam. Tudom.
-1 hónap és szülinap! Ja, Rose nénikéd, apád huga, és a családja meglátogat minket. Szombaton érkeznek.
-Rose néni! Akkor Connor, Samanta és Jessica is jön? És Edgár bácsi?
-Aham.
-Jupí!!!-és elkezdtem ugrálni az ágyamon. Immár száraz hajam csapkodta a vállam.
-Melly, drágám, eltörik a léc!
-Úgyis mennem kell. Haliii!-és bevetettem magam a gardróbba.
#######2 óra lávval később#######
-Szia Szépség!-csókolt mag Harry.
-Szia Szörnyeteg!-kacagtam fel. Harry csúnyán nézett rám azokkal a gyönyörű szemekkel.
-Szerinted szörnyeteg vagyok?
-Szeretlek.-köszöntem el röhögve és elkezdtem felmászni a kúszónövényen. Szobámba rendeltem a vacsit, lezuhanyoztam és nekiláttam az evésnek. Vacsi után fogatmostam és az ágyamba feltornyozott párnákra dőlve elkezdtem chatelni a lányokkal. Kb. 22 órakor letettem az éjjeliszekrényemre a notebookom leoltottam a villanyt és szörnyű álmatlan álomba merültem.

Ma talán még egy rész kikerül, addig is jó olvasást! Lilla

A víz az úr

Utolsó tanítási hét volt. Szinte be se kellett menni, de a csajokkal úgy döntöttünk, rontjuk még a levegőt. A szombat esti csóknak a következmény, hogy lett egy pasim! Valaki nem látta az eszem? Valahol útközben elhagytam... Harryvel jól kijövünk, csak a nővérem tud rólunk. Nem akarom Anyáékat is belekeverni.
Szerda van. Vízigéző óra. Már 2 hete minden szerdán és pénteken vízzel vacakolok, de nem megy, nem akar engedelmeskedni. A mai volt a legrosszabb. De kezdjük az elején. Az egész elején.

~~~~~~reggel~~~~~~

Sortban, topban, szandálban, felfogott hajjal, alapsminkkel, szinte üres oldaltádkával rohantam reggelizni. Harry már várt rám. Gyors lenyelve a pirítósom köszöntem el a Mamától, és már rohantam is. A kapuban megragadtam a gördeszkám és egy gyors 'Adios!'-t ordítva kiléptem az ajtón. Szerelmem telefonját nyúzva várt a kedvenc barackfámnak dőlve.
-Csoki.-nyomtam egy csókot az ajkaira.
-Csá!-húzott magához. Beleröhögtem a csókba, mire ő is elkezdett röhögni, és így fogtuk egymás kezét percekig.
-Menjünk, még elkésünk!
-Nem mint ha baj lenne...-pattant fel deszkájra és útra keltünk. A napszemüvegem az orromra tolva gurulram, Harry kezét fogva. Hogy balesetveszélyes? Lehet...
7:45-re pont beértünk. A folyosó közepén, egy csókkal elköszönv szép napot kívánt és elment. Mindenki engem bámult, miközbe bementem a termünkbe. Balszerencsémre drága barátnőim rohamoztak meg kérdéseikkel.
-Összejöttetek?-újjongott a drága Bella.
-Nem, csak úgy megcsókolt.-röhögtem. Bella nagyban tapsikolt és ugrándozott Penivel, mikor Lia és Deb feltettek (tök egyszerre) egy másik kérdést.
-Mikor?-kérdezték, majd felvihogtak. Tipikus...
-Szombat este. De Will nélkül nem is ismernénk egymást.
-Nektek is próbálkozni kellene.-mondta Peni. Neki már van pasija, egy másik suliból, egy évfolyamtársunk.
-Csak nézzetek körül!-mondtam.-A szerelem itt van körülöttetek, csak észre kell vanni!
-Igazatok van...-gondolkodott el Lia.-Talán megpróbálom Willel...
-Na ez a beszéd!
#######a nap végén#######
-Sajt!!!-köszöntem el a csajoktól. Harry nem jött velem, be kellett mennie, segíteni az apjának az irodájában. 5 perc alatt hazaértem, átöltöztem és leszaladtam ebédelni. Lent a Mama is csatlakozott hozzám.
-Szia Kincsem!
-Szia Mama. Ebéd után gyakorlunk?
-Igen.-bólintott. Gyors befaltam az ebédet, és kimentem a tóhoz. A tavacskából áradó patakot fürkésztem, miközben az időt próbáltam kb. 35 fokosra hevíteni. Majd próbáltam lecsökkenteni 30-ra, és nehezen, de sikerült. Ekkor a Mama kilépett a fák közül. Mosolya melengette a szívemet, kecses mozgása ex-modellkedésést árulta el.
-Kezdhetjük?
-Ühüm.
-Jó. Koncentrálj, akard, hogy a víz engedelmeskedjen!-mondta. Lehunytam a szemem. Csak arra gondoltam és koncentráltam, hogy a víz megemelkedik. Kis idő elteltével kinyitottam szemeimet. Semmi.
-Semmi baj. Add a kezed!-utasított. Kezeim nyirkosak voltak, apró vízcseppek pettyezték, de nem izzadság.-Fordítsd lefelé!
Lefordítottam. A cseppek ahelyett, hogy lehullottak volna a földre ottmaradtak a tenyeremen.
-Oké. Ezek szerint még megvan a képességed. Csippentsd össze a levegőt és kezd el lassan felhúzni, mintha egy koszos ruhát emelnél!-mondta. Utasítása szerint cselekedtem. Ekkor lett a nagy baj. A víz elkezdett emelkedni, míg kb. 2 méter magasságban meg nem állt. Leeresztettem a kezem, gondoltam, biztos a víz is visszaesik. De nem. Mint egy szökőkút, szétspriccelt, a Mamát letaszítva a lábról. Idegesen "hadonásztam" a kezeimmel, hogy meg tudjam állítani a vizet, de az csak egy nagy örvényt alakított. Ekkor eszembejutott valami.  A jég! Az talán megállítja! Abbahagytam a "hadonászást", lehunytam a szemem és az időt fagyosra utasítottam. Kinyitottam a szemem. Mindent dér borított, Anyám vacogott, a tavacska befagyott és apró hópihék szálingóztak az égből. Hátrahajtottam a fejem és kifújtam a levegőt. Visszakisértem a Mamát a palotába, én meg visszatértem az erdőbe. A hajamat átvettem a bal vállam felett, és átkoztam azt a pillanatot, amikor a jégkék, ujjatlan ruhámat vettem fel. Jégkék magas sarkúm halkan kopogott a kövön. Megálltam a tó előtt. Tudtam, hogy hülyeség, amit teszek, de a szívem ezt dobogta. Ráálltam a jégre, egy utolsó pillantást vetettem az otthonomra, és cselekedtem. Felhúztam a jobb lábam, és teljes erőmből dobbantottam. A jég beszakadt, én meg sikítva estem bele a jéghideg vízbe. Magassarkúm miatt nehezen feltempóztam a víz tetejére, arcomról csorgó könnyeim és a hideg víz dacára elordtottam magam.
-Hallod?!? Vedd el! Vedd el a képességem! Ne igézhessek vizet! Ne igézhessek, csak akik fontosak nekem, azoknak ne essen bajuk! Ne essen bajuk... miattam!!!-hangom lágyan, de erősen süvített végig az erdőn. Lehunytam a szemem és abbahagytam a tempózást. Elkezdtem lesüllyedni a víz mélyére, hajam és ruhám lebegett körülöttem, oxigénem fogyóban volt. És ekkor olyan történt, amire legvadabb álmaimban sem gondoltam volna...

Hát itt van a következő rész. Sokat dolgoztam vele, volt, hogy elaludtam közbem, mivel nem tudtam, hogy mit írjak. De összehoztam!  Hogy mi történt Melissával, azt megtudhatjátok hétfőn vagy kedden, a kövi részt akkor hozom. Jó olvasást! <3
Lilla Wheeled

Anything could happen

(Bármi történhet) Szerencsémre Will ismerte Harryt. Meg tudtam ismerni, sokszor beszélgettünk, nevettünk. Sokat gyakoroltam az időjárás Igézését, a vizet is elkezdtem bolondítani, egyre jobban mentek. 3 héttel eltelt az első Igéző-óra óta.
Szombat reggel arra keltem, hogy az öcsém rám veti magát. Nyöszörögve keltem fel, Samet lelökve magamról.
-Hány óra?-morogtam.
-9. Valaki vár rád.-viharzott ki a szobámból. Felvettem egy egyszerű, lila toppot és egy sortot (június eleje van, dög meleg) és egy strandpapucsban lecsattogtam a nappaliba, onnan a kastély kapuja felé. Kint, egy padon ücsörögve Mr. Tökély várt. Engem.
-Szió!-ültem le mellé.-Hát te?
-Rád várok.-húzott az ölébe, erre paradicsompiros lett az egész fejem.-3-kor ráérsz?
-Aha.
-Ok. Eljössze velem gördeszkázni?
-Álcázva? Naná!
-Danke.
-Akkor 3?
-Érted jövök. Csá!
-Szia!-és bágyadtan figyeltem ahogy elhagyja a birtokot.. Lelestem az órámra, 10 óra.
Gyors megreggeliztem, felvettem a fürdőruhám és kiültem napozni. A kedvenc úszómatracom rádobtam a vízre, ráfeküdtem, és így ücsörögtem.

#######2 órakor#######

Felvettem egy sortot, egy félvállas, Peace-jeles pólót, egy pár fehér Convers cipőt, fekraktam egy alapsminket, felvettem a napszemcsim, egy baseball-sapkát, melynek ellenzőjét hátra fordítottam, így lefogta a hajam. Kezembe vettem a deszkám, belegyömöszöltem a telóm és egy kis pénzt a zsebembe és pont 3-ra végeztem is. Lementem a lépcsőn, és Kortnie-ba botlottam.
-Melly, Harry kint vár rád.
-Danke.-nyomtam egy puszit az arcára, levágtam a deszekám a földre, felpattantam rá és kigurultam a kapun. Harry ugyanott várt, ahol reggel találkoztunk.
-Hali!-gördültem mellé. Farmer térdnadrágban, fekete Rolling Stones-os pólóban, baseball sapkában (úgy rakta fel mint én), egy pár kék deszkás cipőben és egy napszemcsiben volt.
-Szia!-végigstírölt, amitől egy kicsit zavarba jöttem.
-Öhm... Mehetünk?
-Ja.-indult el.
-Hova megyünyk?-értem be.
-A Swerton sétány jó kis gördeszkapályát ölel magába.
Csodálkozva néztem rá, sose beszélt ilyen régiesen. Fura.
Egymással versengve száguldottunk az utcákon, a deszkáink kerekének surrogását lehetet háttérzajként hallani. Harryvel jót beszélgettünk, röhögtünk, hülyültünk. Kiderült, hogy ismeri az egész osztályomat, nagy kocka (mint én), 16 éves, imád deszkázni és menő. Nagyon menő.
-Most mesélj magadról te!
-Hát jó. 15,5 éves vagyok...-kezdtem mesélni. 15 perc alatt odaértünk, én a könnyebb pályán mentem, ő valamivel keményebben. 4-ig csak deszkáztunk, majd meghívott egy italra. A New York Cafè-ba mentünk, egy ablak melletti eldugott asztalhoz ültünk.
-Mit kérsz?-kérdezte.
-Egy jegeskávét málnapitéval.-toltam fel a napszemcsim a fejem tetejére. A pincér megismert, rámmosolygott és elhúzott a rendelésekért.
Mély társalgásba kezdtünk, mikor egy érdekes dolog derült ki.
-Van egy bandám.-mondta Harry.
-Komolya?-csillant fel a szemem.
-Aha. Én gitározok, most énekest keresünk.
-Akkor nem a One Direction vagytok.-ingattam a fejem röhögve.
-Hülye!-lökte meg a vállam.-Csak nem odavagy azért a nyálas bandáért?
-Nem éppen-röhögtem.-Visszatérve a tárgyra: én énekelek. Egész jól és kipróbálnám.
-Ok. Majd... hmm... Csütörtök 3 óra, jó? Akkor van próba.
-Tökéletes.-vettem el a pincértől a rendelésem, aki idő közbem visszatért. Nem ez volt az első randink, sokszor elmentünk ide-oda, volt, hogy vásárolni is elkisért.
5-kor elindultunk hozzánk. A kapuban nagyban (röhögve) búcsúzkodtunk, mikor kirontott a kapun Vani.
-MELISSAAAA!!!!-ordította.
-Ajjaj, ez a nővérem...
-Menj! Majd beszélünk. Ne feledd! 9. Szia Melly.-lehelt egy puszit az arcomra és elgurult. Ekkor ért oda Vani.
-Mi van?-kérdezte lihegve bambulásomra utalva.
-Szombat.
-Hahaha. Köztetek.
-Love.
-Ok. Sok szerencsét.-azzal bement. Legalább nem tudtam meg, hogy mit akart.
Felmentem a szobámba és benyomtam a laptopom. 9-ig chateltem a lányokkal, amikor valami koppant az ablakomon. Elköszöntem, kimentem az erkélyre és vigyorogva leereszkedtem.
-Szia.-öleltem meg Harryt.
-Valamit elfelejtette...
-Mi lenne az?
-Ez.-és megcsókolt.
Bármi megtörténhet...

Listázás magamról

Nos, mostanában annyi minden történt, hogy azt se tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Tehát:
Amit Melissa Watsonról tudni kell:

• 15,5 éves vagyok,
• Szeretem Avril Lavigne és Britne Spears zenéjét, de szeretém még Ellie Gouldingeot és a Fifth harmony-t is,
• Lány vagyok xD,
• Imádom a Twilight-saga-t, megvan az egész sorozat könyvben és filmben is,
• Hercegnő vagyok,
• Egyenes (picit göndör), vöröses-szőkés barna hajam van és zöld szemem,
• Szerelmes voltam egy Dave nevű osztálytársamba,
• Beleszerettem egy Harry nevű, iszonyat helyes pasiba,
• Szeretem a divatot,
• Szépnek mondható vagyok,
• És nem mellesleg, Igéző.

Hát ez lennék én. A héten hozom a kövi részt, lehet, hogy hosszú, lehet hogy rövid lesz, nem tudom, az időmtől függ. Remélem várjátok, puszi! ^^ Melissa

Egy családi titok

Szemeim elkerekedtek az olvasottaktól. Hogy én??? Na ne, az nem lehet!!!
-De azt se tudom mik azok az igézők!-mondtam. Ekkor a könyv lapjai elkezdtek pörögni, míg a könyv közepén meg nem állt. A főcím ez volt: Az igézés múltja, jelenje és az igézőkről. Alatta pedig az első pontban ennek kacskaringóztak a betűi: Mit kell tudni az igézőkről? Elkezdtem hangosan olvasni.
-Az igézők tulajdonképpen varázserővel rendelkeznek, de nem varázsolhatnak bármit. Például: ha valaki az időjárást tudja befolyásolni, akkor nem változtathatja meg mások akaratát.-a következő pontra tévedt a szemem: Honnan tudjuk, hogy igézők vagyunk? Ezt is elkezdtem olvasni.
-Az igézés gyerekkorban kezdődik. Kb. 10 éves korban a gyermek körül furcsa dolgok történnek, pl. sokszor villámlik, esik vagy beteg. Ahogy betölti a 12. életévét megszűnnek a furcsa tényezők. A gyermek 14-16 évesen nyeri el igézői képességét, amikor is kordában tudja tartani a képességét.-nagyot nyeltem. Akkor télleg igéző vagyok. Kicsiként sokszor esett az eső... Elkezdtem olvasni a harmadik pontot: Ez igézők élete.
-Egy igéző 2x hosszabb életet él, mint egy átlagos ember. Úgy is mondják, újjá éled. Gyakran kell rejtőzködniük, az emberek félnek tőlük - általában.-nagyon hosszú bekezdés, mondhatom! A következő jobban érdekelt: A jó és a gonosz. Ez a bekezdés arról szólt, hogy 17 éves korban derül ki, hogy jó vagy rossz oldalon vagyunk-e. Az utolsó pont érdekelt a legjobban: Előbb gondolkodj, aztán szeress!
-Az igéző-ember közti szerelem sokak szerint nem a legjobb döntés. Az ilyen szerelemből született gyerekeket félvérnek nevezik.-itt felnevettem. Pont mint a Harry Potterben.-Ezeket a gyerekeket sokszor kiközösítik, de a magunkfajtákat is. Vigyázni kell kibe szeret bele az ember! A képességgel nem szabályozhatod az érzelmeket! Előbb gondolkodj, aztán szeress!!!-az utolsó mondat elolvasása után a könyv becsukódott. Visszamentem a nappaliba és kinéztem az ablakon. Alkonyodott. Elkezdtem szaladni az ösvényen, hogy hazaérjek a vacsorára. A szobám erkélye mellett húzódik egy kúszónövény, ezen szoktam fel és le mászni. Felmásztam a szobámba, átöltöztem és rendbe hoztam a hajam. Lementem az étkezőbe, senkit sem találtam ott, csak Lucy-t, a kedves, dundi szakácsnőt.
-Szia Lucy, hol vannak a többiek?
-Szerbusz Melissa! Mindenki a szobájában, már megvacsoráztak. Merre jártál, kedvesem?-kérdezte, miközben elém tolt egy pohár tejet, rántott húst és petrezselymes burgonyát.
-Sétáltam az erdőben.-mondtam két falat között. Megállt a kezében a habverő. (A szolgák vacsiját készítette.) Szemei elkerekedtek, szája hatalmas O-t formált.
-Lucy!!! Valami baj van?-lengettem szeme előtt a kezem.
-Jaj, semmi drágám, csak rosszul hallottam amit mondtál. Na egyél!!!-sürgetett. Gyors befaltam a vacsorám és mentem megkeresni a Mamát. A folyosón pont velem  szemben jött.
-Jaj, kincsem! Téged kerestelek! Hol voltál?-ölelt meg.
-Sétáltam. Mama, beszélhetnénk?
-Persze, gyere, menjünk a könyvtárba, ott senki sem zavarhat minket.
A könyvtárba érve leültem a kedvenc fotelembe, a Mama velem szembe. Mély levegőt vettem és elkezdtem.
-Ma sétálni voltam. Az erdőben. Egy fára épített kastélyt találtam.-ennél a pontnál szemei elkerekedtek. Folytattam.-Felmentem, és a kapuján egy faragott sast vettem észre. Bementem, egy képekkel teli folyosón vezetett az utam. A folyosó végén volt egy kép rólad. De azon más voltál: szemeidben ezüst beütés ragyogott, a hajad sötétebb volt, szóval nem olyan voltál mint most. Bementem a nappaliba, ott egy olyan zongora volt, mint az enyém, csak feketébe. Elkezdtem kóborolni, találtam egy ajtókkal teli folyosót, az elsőn
a te neved állt. Benéztem, majd minden szobába, míg az utolsón az én nevem állt. Bent minden olyan volt,
mint a saját szobámba. Visszamentem a szobádba, észrevett, hogy a könyvespolcon ott porosodik az Alkonyat. Le akartam venni, de csak félig jött le. Félrehúzódott a polc, egy alagút vált láthatóvá. A végén egy könyvtár volt, a közepén egy könyvtartóval. A könyv címe az Igézők könyve volt. Az állt benne, hogy Vani és ÉN is igéző vagyok. Nincs valami mondanivalód ezek kapcsán?-csípőre tettem a kezem és úgy néztem a sóbálvánnyá vált anyámat.-Na???-doboltam a lábammal. Anya sóhajtott.
-Én el akartam mondani...
-És mégis mikor?!?!-vágtam közbe idegesen.
-Csak hallgass meg! Féltettelek, hogy nem fogsz örülni, hogy igéző vagy, mint én.
-Hát... fogjuk rá. Vani tudja?
-Igen, ő viszonylag jól fogadta. Nos, lemondasz róla, vagy kitanítsalak?
-Állj!!! Hogy lemondani? Soha! Mi az első lecke tanító néni?-a végén már nevettem
-Nem most, majd holnap, késő van!
-De Mama! Csak...-pillantottam az órámra.-MI??? Már 10 óra? Jó éjt Mama, akkor holnap!-nyomtam egy puszit az arcéra és felrohantam. Lefürödtem, és fél 11-kor már az ágyban voltam.

                                                       ########másnap reggel########

-Hát te mit keresel itt?-lépett ki a teraszra köntösben a Mama. Leült mellém a hintaágyra és csendesen figyelte a galambot kergető Mirit. Felsóhajtottam.
-Nem tudtam aludni.
-Mióta ülsz itt? Reggeliztél már?
-7:30 és nem. Jó hogy kérdezed, éhes vagyok.-feleltem. Anya elmosolyodott és elvett az előttünk álló asztal
kenyértartójából 2 bagellt. Az egyiket nekem adta, a másikat ő kezdte el enni. Elkezdtem majszolni a kenyérrudat és a Mama felé fordultam. Nyitottam a szám, de ő belém fojtotta  a szót.
-Mikor kezdjük a tanulást?
-Most!!!-pattantam fel. Anya megrázta a fejét.-Mi az?
-Így akarsz csatangolni és tanulni?-mutatott rám. Ja, pizsama... Gyors átöltöztem, és kimentünk az erdőbe.
-Jó. Mire emlékszel, milyen érdekes dolgok történtek veled?-kezdte.
-Hmmmm...-gondolkodtam el.-Ha szomorú voltam beborult az ég, ha boldog sütött a Nap...
-Te az időjárást tudod befolyásolni.
-...és a vizet fel tudtam emelni a kezemmel, de sosem értem hozzá. Meg havat tudtam csinálni.
-Akkor a vizet is uralod.-bólintott.-És most is tudod ezeket?
-Próbáljuk ki!-Anyámra néztem és Dave-re gondoltam. Megjelent egy pici könnycsepp az arcomon. Az ég beborult, és elkezdett szemerkélni az eső. Mama bólintott.
-Jó ennyi elég, elázunk kicsim.
-De nem tudom abbahagyni!-töröltem ki a könnyet a szememből.
-Koncentrálj, Melissa!
-De nem megy!!!-most már rendesen folyott az arcomon a könny.-Nem, nem, nem!!!
-De megy, csak koncentrálj!
Lehunytam a szemem, és megpróbáltam koncntrálni, de az eső csak jobban esett. Erővel letöröltem a könnyeket, és felemeltem az égfelé az arcom.
-Elég!!!-ordítottam. Az eső csitulni kezdett, már csak szemerkélt. Néhány felhőmögül elbujt a Nap és szikrázva perzselte a bőröm a melege. És egy váratlan pillanatban egy szivárvány ragyogott az égen.
-Hú! Egy kis gyakorlás és mester válik belőled!-mondta a Mama és elindultunk vissza, a nyugis kastélyba.

A rejtekhely

Amikor kinyitottam a szemem és felültem éles fájdalom nyílalt  a jobb lábam térdébe. Francba! Még ez is?
A kis csengettyűmmel csengettem Kortnie-nak, hogy vizsgálja meg. Kortnie alapos volt, azt mondta meghúztam a lábam, adott fájdalomcsillapítót, amit a reggelivel elfogyasztottam. Mikor a fájdalom elmúlt, felöltöztem és kimentem sétálni. Egyedül akartam lenni, ezért elmentem arra a titkos helyre, amit még úszás közben fedeztem fel (lásd: 2. fejezet). A hely üres volt, az ösvényre rásütött a nap, amitől gyönyörű összhatás lett. Elindultam lassú léptekkel, tekintetem kutakodott. Kíváncsi voltam. Vagy 10 percig sétáltam, amikor...
-O My God!!!! (Ó máj gád)-suttogtam. Egy hatalmas fa előtt álltam, rajta egy kastéllyal!!!! Te jó ég! Odamentem a fa törzséhez és egy belevájt lépcsősort vettem észre. Felmentem a falépcsőn és a kastély kapuja előtt találtam magam. A nagy kovácsoltvas ajtón egy faragott sas díszelgett. Különös... a mi kapunkon is egy ilyen van... Hármat kopogtam, de nem jött válasz. Az egyik ajtószárnyat belöktem, és egy gyönyörű, képekkel teli folyosó nyílt előttem. Elindultam, és elkezdtem a képeket tanulmányozni. Némelyik ismerős volt, és amikor a folyosó végére értem, megláttam egy képet, amin...
-Anya?!?!?-hát ő volt rajta. De nem hasonlított a mostani énjéhez. Éj-fekete szemeiben ezüstös beütés ragyogott, haja mélybarna volt, a mostani világosbarnájához képest. A kép látványa eléggé megrázott, miért ilyen az Anyám? Valami történt vele? Ki kell derítenem, és úgy néz ki, hogy ez volt a gyerekkori otthona. Amit ÁLLÍTÓLAG a nagybátyám, az Anyám bátyja, Joe bácsi örökölt. Talán elment. Majd kiderül...
A folyosó végén lévő helyiség a nappali volt. Gyönyörű, kárpitozott bútorok, festmények és egy hangversenyzongora. Szemem megtelt könnyel. Pont ugyan ilyenem van, csak fehérben.
Leültem a sámlira, ás egy különleges dalt kezdtem játszani, melyhez énekeltem is.
-Tripping out, spinning around... I, I'll get by, I, I'll survive...-a zene betöltötte a nappalit, az Alice dallama pont ide illett. Könnyek szöktek a szemembe. Tudtam, hogy van ott valami rejtélyes, és én ki akartam deríteni. Felálltam ás elindultam egy másik ajtó felé. Lenyomtam a kilincset, egy konyha volt bent. A konyha végében egy ajtórés tátongott, túloldalán egy lépcsővel. Átléptem a küszöböt, és felmentem a lépcsőn.
Egy ajtókkal teli folyosóra vezetett. Minden ajtón aranyozott névtáblácska díszelgett. A legelsőn ez állt: Amelia. Ez a Mama! Benyitottam a szobába és elakadt a lélegzetem. A szoba kék volt, faragott ládikák sorakoztak benne, és a közepén egy arany-piros ágyhuzatú faragott ágy terpeszkedett. Az ággyal szemben lévő falat egy könyvespolc díszítette. Úgy döntöttem, hogy előbb benézek minden szobába, és aztán tanulmányozom át a könyveket. Átmentem egy másikba, az zöld volt, de ugyanolyan kiegészítők voltak.
A harmadik piros, a negyedik fehér, az ötödik kanárisárga, a hatodik levendulaszín... stb...
Minden szobába benéztem, míg az utolsón ez nem állt: Melissa. Szemeim elkerekedtek. Csak nem...?
Lenyomtam a kilincset és belöktem az ajtót. A szoba pont úgy nézett ki mint az enyém, limezöld falak, lila-ezüst ágytakaró, festmények, képek... csak egyvalami volt más. Minden tiszta por volt, ezen kívül: az ablakok be voltak deszkázva! Bementem a gardróbba. Ugyanazok a ruhák voltak, mint amik nekem vannak! Megrökönyödve mentem ki a szobából, az ajtót visszacsuktam. Visszamentem Anyám szobájába és a könyvespolc elé álltam. Egyik könyv sem volt ismerős. Illetve... csak egy: Alkonyat. A könyv felé nyúltam, megfogtam a gerincét és kihúztam... volna. De a könyv csak félig hajlott ki. Hátráltam egy lépést, a polc megmozdult. Pont annyira húzódott el barra, hogy átférjek. Egy szűk folyosó volt a túloldalon. Elindultam, forgattam a fejem, egész végig az járt a fejemben, hogy: Hol lehetek? Mi ez a hely? és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben. Pont azon gondolkodtam, hogy mikor érek már oda, amikor...
-Aúúú!!!-nekiütköztem egy ajtónak. Lenyomtam a kilincset és egy hatalmas könyvtárban találtam magam. Körbeforogva mentem be a szoba közepébe, szoknyám harangot formált. Középen egy könyvtartó helyezkedett el, rajta egy vaskos bordó könyv volt. Odaálltam a tartó elé és megrökönyödve olvastam fel a könyv borítóján díszelgő díszes címet:
-Igézők könyve?!?
Belelapoztam a könyvbe, minden lapozásnál, pont akkor jelentek meg a betűk, amikor a lap a többihez ért. Az 5. oldalon egy családfa állt, és észrevettem az anyai nagyszüleim neveit, a Mama nevét és...
-Vani és... ÉN?!?!?

Some information

Sziasztok! Néhány fontosabb dolgot szeretnék közölni veletek:

• meg fogják csinálni a laptopom, sokkal hamarabb leszenek új részek;
• amint a megtekintések száma eleri az 500-at, változni fog a desinge ( sorry a helyesírás miatt)
• egy barátnőm blogja: http://liliitortenete.blogspot.hu
• egy másik blogom: http://tiff-and-flora.blogspot.hu/?m=1

Ennyi lettem volna, remélem tetszik a blog, komiba kérdezzetek nyugodtan!

Melissa <3

Összetörve... vagy sem?

Xendl-ék távozása után borzalmas hetek következtek. Dave már nem tűnt helyesnek, a csoki édesnek, a citrom savanyúnak. Mindenki, aki számított, vigasztalt, de semmi, csak bú a köbön. Mint a filmekben. Nem, mint az SzJG-ben Reni és Cortes. Csak mi sose fogunk összejönni... A tükörképe voltam a normális önmagamnak, mindig sírtam, alig beszéltem és befordultam. Juhú, egy emós hercegnő...! Ma a suliban rajzzal kezdtünk, a kedvencemmel, de nem érdekelt. Mi van velem??? Pedig nem szerelmes voltam, rájöttem, csak tetszett. Becsöngettek,  Mrs. Hudson becsapta maga után az ajtót, mire mindenki a helyén termett.
-Jó reggelt osztály!-pakolt le az asztalára.
-Jó reggelt Mrs. Hudson!-felelte kórusban az osztály.
-A mai órán párokban dolgozunk.-kezdte. Mindenki a legjobb barátja felé fordult.-Névsor szerint.-erre mindenki lelombozódott. Will felé fordultam, majd Liához. Pocsékul rajzol, illetve... nem a legjobb rajzoló finoman fogalmazva. Will odahúzta a székét és vártuk, hogy mi a feladat.-Rajzoljatok posztert a kedvenc zenéitekből, énekeseitekből. A kész munkákat kitesszük az iskola folyosóira. Kezdhetitek!
Na most, Will-el dolgozni nehéz, mert nem igazán hasonlít az ízlésünk. Alig. De megoldottuk! A lapot ketté választottuk egy villámmal, az egyik oldalt én írtam és rajzoltam tele, a másikat ő. Leginkább Avril és Britney kapott helyet, de megemlítettem a saját tudásomat is. Will fiús bandákat (Rolling Stones) és énekeseket (PitBull) írt, számaikkal, adataikkal. Az enyém hátterem sötét- lila, pink és fekete vegyülése volt, a szöveg fehér ceruzával lett írva, a rajzok erősen ki lettek színezve, nagyon jó lett. Mrs. Hudson repesett az örömtől... :) Will és én vállvonogatva ültünk, és néztünk. Az óra után Liával lementünk az udvarra és leültünk a kosárpalánk alá. Levettem a tiarám és azt forgatva a kezembe nézelődtem. Lia felém fordult.
-És más valaki...???
-Nem ig...-de nem tudtam befejezni, mert megláttam Őt. Napbarnított bőr, bronz-barna haj és zöld szemek. Elakadt a lélegzetem ettől a szempártól. Dadogva megszólaltam.-Li-lia, Ő ki?-biccentettem a srác felé.
-Ő?-esetlenül bólintottam.-II. Harold Philipe Minterd (Herold Filip Mintörd), Greenwich (Grínvics) királya a nagyapja, ő pedig herceg. Miért?
-Hááát... izé... helyes...-dadogom. Lia elmosolyodott.
-Tetszik?-vigyorgott.
-Háááát... izé... lehet... kicsit... talán... igen...-dadogtam.-De nem biztos!
-Jó na, csak meglepett. 2 hét után... Ügyi vagy!
-Hahaha... ez nem ilyen egyszerű. Haroldot egyszerűen, csak megláttam...
-Oké, oké. 1, értem, 2, Harry.
-Mi?-értetlenkedtem.
-Harry. Nem Harold. Érteeed?-lengette a kezét előttem.
-IGEN!!! Ne aggódj, nem vagyok hülye!-mondtam idegesen. Ekkor az osztály libái, Lídia és a majmai léptek ki a kapun, nyomukban a mi bandánk többi tagja: Deb Peni és Bella. A banda odajött hozzánk és letelepedtek. Bella nyújtózás közben felém fordulva megszólalt:
-Na és, hogy viseled Melli?
-Bella, érthetőbben, ha lehetne.
-Tudod... Dave...-hangsújozta a nevet drága barátnőm.
-Óóóóó...-bólogattam.-Hát... egész jól...
-Beleesett Harry-be.-vágott közbe Lia. A csajok szeme elkerekedett a meglepődéstől.
 -HOGY MI??? ÉS KIBE???-sikították egyszerre.
-Nem értem, hogy mi a baj lányok...-mondtam nagyon lassan.
-Melli, ő a legmenőbb a suliban!!!-mondta Deb. Elég kétségbeesett képet vághattam, mert Peni folytatta.
-De sosincs barátnője, mindig a tökéletesre vár. És talán TE leszel az.
-Jaj, édi vagy Peni, de szerintem nincs rá esély.-azzal felálltam, és bementem matekra. Nem a kedvenc tárgyam, de most kivételesen megmentett. Mr. Stone szokásos modorában lépett a terembe, kezében egy papírkupaccal. Nagyon rosszat sejtettem: röpdolgozat!!!!
-Kérem a felszerelést eltenni. Köszönöm.-csapta le a lapokat. Húrrá... A dogám nem valami jól sikerült (nem
is készültem!!!), de ez van. A nap végén (megint) szomorúan keltem útra. Az útra kiérve John, a sofőr/testőr kinyitotta a limuzin (bah...) ajtaját. Bent a Papa ült, kíváncsian figyelt engem.
-Szia Papa.-motyogtam az orrom alatt. Összevonta a szemöldökét.
-Melli, mi a baj?-jaj neee, ez a politikus mimika! Utálom amikor ezt csinálja... de legalább érdeklődik... Leültem vele szembe, kivettem az italtartóból egy Pepsit és vállat vontam.
-Asszem rosszul sikerült a matekom. Ennyi. Mama merre van?-váltottam témát.
-Otthon Sammel, nem érzi jól magát. John, a kastélyba!-utasított.
Otthon bezárkóztam a szobámba, megírtam a házikat és sírtam egy sort. Tudom, most azt kérdezitek, hogy miért. A válaszom: sosem jövök össze Vele. :( Mért mindig a riß@*&ok kapják a jó pasikat? Rendbe hoztam magam, benyomtam a laptopom és felmentem Facebookra. Pörgött ezerrel, én szinte semmihez se tudtam szólni... hurrá! Lehet ennél rosszabb valaha valami?