Bál van! Part 2

Tudom, tudom. Piszok sokáig húztam, de semmire sem volt időm. Hülye felvételi.

Az első akkordokat meghallva csakis kizárólag a dalszövegre gondoltam.      Hogy is van? (Mindenki ismeri az I love it-et. Mi ennek a feldolgozását dolgoztuk fel és ezt úgy kell érteni, hogy rockosítottuk, de csak egy picit. És ezt adtuk elő.)
Miután minden beugrott, gyors hátat fordítottam a tömegnek és a mikrofonra rákulcsolva az ujjaimat elmosolyodtam. Ezt látta Bell és rámkacsintott.
A színpadot halvány fény árasztotta el, rám vetült a reflektorfény (szó szerint).
A mikrofonhoz hajoltam és elkezdtem énekelni:
-Á-á-á-á-I've got a speeling on a summer day, when you we go-on...
Az emberek felsikotottak, tapsoltak, fütyültek, ezzel erőt adva nekem: félig hátrafordultam és úgy énekeltem.
Leszedtem a mikrofonta tartóról és megperdültem, majd amikor jött a "cipős rész" egyszerűen lerúgtam a magassarkúmat. Többen elkezdtek erre mutogatni, de nem érdekelt.
Tisztán énekeltem, mosolyogva. Bella remek vokál volt, bár ez inkább duett volt.
A számot nem úgy fejeztük be, ahogy a klippben volt (még jó...), hanem így:
-I don't care, I love it. I láá-áv í-it.-az utolsó mondatra a hangom elhalkult.
Meghajoltam, felkaptam a cipőimet és spuri!
A színpad mellett viszabújtam a cipőmbe, majd a lányokhoz fordultam.
-Táncoljunk egyet, mielőtt átöltözünk!
Egyetértés gyanánt elvegyültünk a tömegben.
Forogtam, pörögtem a zenére, átadtam magam a ritmusnak. Csukott szemmel énekeltem a szöveget, és arra lettem figyelmes, hogy valaki megfogja a csuklómat.
-Találd ki, kit láttam!-mondta Phil.
-Nem tudom. Kit?-néztem rá.
-Kapaszkodj mag! Taylot Swiftet!
Felsikoltottam. Az nem lehet!
-Komolyan? Jézus!
-Aha és most jön a legjobb! Énekelni fog!
-Neee!-visítottam.
-Ugye?
-Akkor mennem kell. Átöltözök. Majd megkereslek.-nyomtam egy puszit az arcára és elfutottam.
A kis szobában lerúgtam a cipőm és lehámoztam magamról a ruhámat. Belebújtam a pink miniruhába és kereshettem a cipőt hozzá.
Nem találtam, csak egy dobozt. Felnyitottam a tetejét és elmosolyodtam. Vani nem hagyta volna, hogy elhasaljak.
A dobozban egy magas sarkú gladiátorszandál volt, igaz, csak 4-5 centis volt a sarka de épp elég.
Felhúztam, pont jó volt.
Miutá felruházkodtam, jöhetett a smink. Tusvonal, matt szemhéjpúder, szempillaspirál és rúzs. Hamár Taylor itt van, tiszteljük meg. :)
A hajam gyorsan kivasaltam, de annyira japkodtam, hogy néháy toncs hullámos maradt.
Mélyeket lélegezve léptem ki a szobácskából és (szó szerint) belebotlottam egy technikusba.
-Fel kell erősíteni a hátadra ezt.-mutatott fel egy kis szerkezetet.
-Jó.-megfordultam és a hajam előrevontam.
Miutá elkészült a kezembe nyomta a szerkezethez tartozó fülest, amit be is dugtam a fülembe.
-Köszönöm.
-A mikrofonod.-nyomott a kezembe egy készüléket, ami ki volt rakva halványpink strasszokkal, illetve fehérrel a 2000 szám.
-De nem fogok...-kezdtem, de ott hagyott addigra a segéd.-Mindegy.
Kiballagtam a terembe és kerestem valaki ismerőst. Ekkor hallottam meg a zenét.
Gitár szóló volt, csak pár pengetés.
Megfordultam és megláttam a színpadon Taylor Swiftet. Többen felsikoltottak, de én csak álltam és néztem a nőt.
Fehér, hosszú szoknya volt rajta, egyik oldalon combközépig felhasítva, olyan magas derekú, fehér toppal, ami mell alatt ér véget, cipője fekete magas sarkú. Haja egyenyes, aranyszín korona ként ragyogott. Kezében strasszos mikrofon, rajta kirakva 1989-es évszám.
Ajkaihoz emelte a mikrofont és elkezdte a Red című, híres számát.
-Loving him was like driving in new Maserat down the dead-end street...-kezdte.
Megindultam felé, ruhám tüllszoknyája súrolta a lábszáram, az emberek előreengedtek. Szemem le sem vettem Taylorról.
Felemeltem a mikrofont és vártam a refrént. Ekkor kezdtem énekelni én is.
-Losing him was blue, like I never known, Missing him was dark grey, all alone...-énekeltem.
A tömeg újongott, Taylor mosolygott és magabiztosabb lettem. Aztán duettben folytattuk.
-Forgetting him was like trying to know somebody you never met. But loving him was red!
-Loving him was red!-fejeztem be a refrént, ekkor már a nő mellett álltam a színpedon.
Taylor elkezdte a második szakaszt, én néha vokáloztam neki. Aztán jött a közös rész, a refrén. Majd a szólóm.
A közönség őrjöngött, én meg majd kibújtam a bőrömből.
A szám végén szorosan megöleltem az énekesnőt, majd elhagytuk a színpadot.
A barátnőim visongva fogadtak.
-Fantasztikus volt! - vigyorgott Deb.
-Kössz. Hatalmas élmény, emellett.

Ezután rengetegett táncoltunk. Olyan fél 10 lehetett, amikor feltűnt, hogy nincs mellettünk Phil. Elkezdtem bejárni a termet, kerestem a srácot és meg is találtam...
... Csak nem úgy, ahogy akartam.
Az erkélyen állt. Egy lánnyal.
Phil átölelte a lány derekát és egymásra mosolyogtak. Közelebb mentem.
Ott már nem volt olyan hangos a zene, hallani lehetett magas sarkúm kopogását.
A fiú felém kapta a fejét. Egyből elengedte a lányt. Ő is felém nézett.
-Mel...-kezdte Phil, de elkezdtem hátrálni, közben vadul ráztam a fejem.
-Ez nem az, aminek látszik, hercegnő!-szabadkozott a lány.
-Kétlem.
Elrohantam.
Áttolakodtam a tömegen, ki az előcsarnokba és kifutottam a bejárati kapun.
-Lisa!-kiáltotta utánam valaki. Csak kevesen hívnak így és a hang nagyon hajazott az öcsémére.
Nem álltam meg. Lelassítottam a lépteimet, márcsak futólépés volt. A csuklóm belső felével letöröltem a lecsorgó könnyeimet az arcomról.
Hirtelen villámlott. Aztán eleredt az eső.
Szuper.
Valaki a nevemet kiáltotta. Nem hallottam a sűrűn szakadó esőtől, de azt megéreztem, hogy valaki megragadja a karom. Hátranéztem.
Phil volt.
-Hagyj!-kiáltottam.
Magához ölelt, a fülemhez hajolt és megszólalt.
-Ő az unokatestvérem volt.
Hátra léptem és döbbenten meredtem rá.
-Kössz, hogy szóltál!
-Nem adtál lehetőséget.
Azzal megfogta az állam, megemelte és megcsókolt.
Nem tudom, ki mit érez ilyenkor, de nekem olyan volt, mintha egy állatkert vert volna tanyát a gyomrom tájékán.
Hihetetlenül boldog voltam.
Belenevettem a csókba és átkulcsoltam a srác nyakát. Ő megragadta a csípőm, megemelt és megforgatott.
És az eső továbbra is szakadt az örömkönnyeim jegyében.

:(

Szép napot drágáim!

Azt a szomorú hírt kell közölnöm, hogy egy ideje, mint tudjátok, nem raktam ki bejegyzést és nem jön az ihlet, ezért úgy döntöttem, hogy itt folytatódik egy hosszabb SZÜNET.

Ne haragudjatok, a másik blogom még folytatom (ott bezzeg jön az ihlet), de ha van ötletetek, hogy mi legyen a folytatásban, akkor írjátok meg nekem kommentben. Nagy segítségemre lennétek!

Ha valakit érdekelne itt a másik blogom: Hát ez SZELLEMes!  

Remélem annyira nem borultatok ki, mint én (belefejeltem az asztalomba...), és tetszeni fog a másik blog.

Megint sorry!!!

xx F.

Bál van!

Mindenki rohangált, hol szalagok, hol konfetti hullott a nyakamba. Gyors léptekkel felmentem lépcsőn és berontottam a szobámba. 4 próba baba sorakozott egymás mellett, rajtuk a ruháinkkal. A báliruhát átszabták egy kicsit: hátul hosszabra csinálák, így "húzom a földön", a felső rész gyönyörűen csillog, és mélyen ki van vágva, ami fűzőszerűen van összekőtve. A szoknya részen csak itt-ott an egy-két flitter. Isteni lett! Jessé nem volt ilyen fényes ( :D ), az ővé maradt olyan amilyen eredetileg volt.

 Az óra 4 órát mutatott, úgyhogy gyorsan kellett készülnöm. A ruhával kezdtem, óvatosan belebújtam, a cipőt még nem vettem fel. Leültem a sminkes asztalkámhoz és belekezdtem a munkába. Jess még sehol nem volt, pedig majdnem fél 5 volt.

 A szememet egyszerűen kihúztam szemceruzával, egy icipici csillámló, bézs és kék keverékű szemhéjpúderrel kifestettem a szemem, aztán szemspirál, szájfény állagú rúzs és kész. Kb. a rúzsnál rontott be Jess, vagyis háromnegyed 5-kor. Kérdőn felvontam a szemöldököm, mire belekezdett a meséjébe.

 -Lenn voltam a pataknál gyakoroltam az egyik fán, amikor eszembe jutott, hogy készülni kéne, úgyhogy, jöttem amint tudtam.

 -Ez esetben öltözz!-parancsoltam rá.

 Jess belebújt a ruhájába, én meg elkezdtem a hajam igazgatását. A lágy hullámoknál maradtam, az a természetes.
-Kész.-sóhajtottam.
-Aha, de ugye nem mezítláb akarsz végigtáncolni a parketten?-kérdezte Jess.
Lepillantottam a lábamra és felkuncogtam. Belebújtam az egyszerű fehér magas sarkúba és kész voltam.
-Meg kell keresnünk a mikrofonjainkat.-mondtam, mikor már Jess is a diadémját igazgatta a haján. Válaszként csak bólintott.
 Kiléptem a szobából és meglepetés fogadott: már senki sem rohangált. Körbenéztem és megláttam egy technikust. Odamentem hozzá és megkérdeztem, hol vannak a mikrofonok.
-Nálam.-felelte.-Kettő kell?
-Igen, köszönöm.-vettem el töle a készülékeket.
 Gyors léptekkel visszamentem a szobába, Jesst az erkélyen kihajolva találtam meg.
-Ezt látnod kell!-és engem is kirángatott.
Rengeteg limuzin, autó, sőt, lovaskocsi (hihi!!!) parkolt kint, az embek tömegével özönlöttek be. A rengeteg ember láttán felfordult a gyomrom.
Egy szó nélkül belenyomtam Jess kezébe a mikrofonját és bementem. Leültem az ágyam szélére és mélyeket lélegeztem.
-Hé nyugi.-ült le mellém Jessy.-Nem kell félned. Rengetegszer énekeltél, sok ember előtt.
-De nem ezrek előtt.-mutattam rá.
-Menni fog. Én is izgulok, hidd el! Ha úgy érzed, hogy kidobod a taccsot, csak nézz rám és teljes szívedből énekj!
 Jess monologja erőt adott, vagy csak rájöttem, hogy hülye vagyok, hogy megijedek. Felálltam lenéztem a mikrofonomra és elmosolyogtam. Kinéztem a sűrű pink felhőzetre és támadt egy zseniális ötletem. Kinyújtottam a kezemet az ablak felé és a felhők lassan elkezdtek felemelkedni, míg el nem tűntek.
-Csak így az igazi.-pillantottam Jessre.-Most pedig menjünk, lobbantsuk lángra közönséget!
 Karöltve kimentünk a folyosóra, megállíthatatlanok voltunk, amíg... el nem értük a lépcsőt. Anya és Apa a lépcső előtt köszöntöték a sok embert, majd lement az öcsém és a nővérem. Jessre pillantottam, a feszültség már késsel vágható volt.
 -Előremehetek, ha akarod.-mondta, mire bólintottam.-De akkoris te kezded a dalt!
Azzal kilépet az árnyékból és lelépett pár lépcsőfokot.
-Most pedig az ikrek hivatalosan is megnyitják a bált!-hallatszott Anya izgatott hangja.
 És ekkor kiléptem az árnyékból és a halk morajlás sikongatásba, mutogatásba és füttyögésbe lépett át. Ennyire szép lettem volna?
 Láttam a tömegben a lányokat, ahogy feltartják a hüvelykujjukat, láttam ahogy a zenekar rázendít a számra és akkor már egyáltalán nem féltem. Ajkaimhoz emeltem a mikrofont és belekezdtem:
-Here I am, once again, Feeling lost, but now I am then, I breathe it in to let it go...
Jessel felváltva énekeltünk, a refrént pedig együtt. Közben leértünk a lépcső aljára, hatalmas sikerünk volt, az együttes is nagyon jól játszott.
Jess még a próbán kijelentette, hogy én fogom befejezni, ha tetszik, ha nem. És akkor eljött a pillanat.
 Kiengedtem a hangot, jól elhúztam. Miután befejeztem hatalmas tapsvihar tört ki, és ami azt illeti, ezt nem tudnám megszüntetni :) .
A táncot Apa nyitotta Anyával. Gyönyörű volt, ahogy körbe keringtek az emberek gyűrűjében. Aztán Vanília táncolt a Papával, majd Jess.
Én mosolyogva álltam a kör szélén, a tömeget pásztázva, amikor egy kéz nyúlt ki felém.
-Jössz?-kérdezte Apa mosolyogva, mire vonakodva megfogtam a kezét. Bevezetett a kör közepére, ahol körbe körbe keringtünk.
-Muszáj volt?-sziszegtem, mire a Papa felnevett és megforgatott. Ezek szerint igen.
 Végre vége lett, többen elkezdtek táncolni, így elterelődött rólam a figyelem. Átfurakodtam a kajához és egy cuki muffint elvéve, folytattam a terepszemlét. A muffin finom volt, valaki ügyes volt. Vajon ki? :D A muffin papírját kidobtam, amikor felcsendült egy ismerős szám. Kicsit rockos, kicsit pop, kicsit ilyen, kicsit olyan. Elkezdtem táncolni, karjaimat a magasba emelve, így könnyebben araszoltam előre. Már nagyjából a terem közepénél voltam, amikor... valaki megragadta a karom és magához rántott.
-Hé...-kezdtem, de meglátta "elrablóm" arcát és elmosolyodtam.-Phil.
-Jó voltál.-mondta és megpörgett.
Számot váltottak, eszembe jutott, miért is furakodtam előre.-Nem tudod mennyi az idő?
-7 óra lesz 10 perc múlva. Tudod kibe futottam bele?-kérdezte Phil, mire megráztam a fejem.-Ariana Grande-be!
-Neeee!!! Itt van?-körbe fordultam, de nem láttam, csak Deb lapos kontyát... ácsi! Deb?-Bocsi, mennem kell.
 Átslisszoltam a tömegen és megragadtam Deb vállát.-Szedjük szössze a többiet.-mondtam, mire ő bólintott.

15 perccel később egy mellékajtón slisszoltunk be 6-an.
-Oké, itt vannak a ruhák, smink, tükör...-kezdtem.
A szoba nem volt nagy, egy nagy asztal volt bent, néhány szék, tükrök és mikrofonoknak a tartója. Egy minihűtő is helyet kapott, tele ásványvízzel.
-Akkor öltözzünk át!-jelentette ki Jess.
 Mindenki elkezdte felvenni a ruháját. Kicsit változtattak az enyémen: a rózsaszín ruha szoknyarészére raktak egy jégkék tüllréteget, a felső részt pedig jégkék kövecskéket és flittereket. 2 cipőm van: egy jégkék-fekete bokacsizma és egy kék Convers tornacipő. Az utóbbi a táncok miatt.
 A lányok ruhái szintén nagyon jók voltak. Jessnek kiwizöld miniruhája volt, a szoknyája pörgős volt és több rétegű. Neki is, és mindenkinek, volt egy magas sarkúja és egy Convers tornacipője. Az ő cipői zöldek voltak. Lia ruhája fehér volt, a cipői feketék, Deb fekete ruhát választott, hozzáillő fehér cipőkkel, Bella bézs ruhát viselt, a cipői feketék voltak és Peni bordóban ragyogott, fehér cipőkkel. De nem vettük át, majd később. Tehát a báliruhában maradtunk, csak felturbóztuk a sminket.
 Mind a ruhánkhoz illő sminket csináltunk: szemceruza, kis szemhéjpúder, szemspirál és csillogó szájfény.. Gyors és gyakorlott mozdulatokkal sminkeltünk, így 15 perc alatt el is készültünk. Izgatottan néztem végig a lányokon, majd kifújtam a bent tartott levegőt.
-Színpadra csajok!-mondtam és kiléptem az ajtón. A technikus, aki az előbb adta a mikrofont, megint visszadta és azt mondta, hogy amikor úgy érzem, akkor cserélhetek headsetre. Izgatottan megforgattam a mikit a kezemben ès vártam, hogy elaludjanak a fények...

Felléptem a sötétben a lépcsőre és régi haverom, a lámpaláz visszatért. Bakker! Megfordultam és amíg a fények ki nem gyúltak, váltottam pár szót Bellával.
 - Bell, remegek.-mutattam neki a kezem, ami egy kocsonya szintjén remegett.
 - Csugd be a szemed, akkor nem lesz baj! Íjjj, kezdünk! Menj!-azzal visszalökött a helyemre. Hatalmasat nyeltem és feltettem  tartóra a mikit, majd rákulcsoltam az ujjaimat. 

-Ne izgulj! Ne félj!-gondoltam utoljára,  és Lia megpengette az első akkordokat.

Ismeretterlyeztő ^^

 Az író szól hozzátok.
Nos, most jön lassan a 22. rész (ugye annyi?) és arra gondoltam, hogy ismertetem veletek a kéréseimet, gondolataimat, ötleteimet.
 Kérés(ek): kérlek titeket, hogy a részek alá kommenteljetek, tudni akarom, hogy az aktuális rész mennyire lett jó.
 Gondolatok, ötletek: először 30 részt akartam, de rájöttem, hogy az bizony kevés. Úgyhogy maradtam annál, hogy majd kialakul a fejemben a folytatásoknak az alapja és majd lesz, mi lesz.
 Csak ennyit akartam mondani nektek, jó olvasást és ne felejtsétek a kommenteket!

Stefany Tall^^

A randi

Reggel izgatottan keltem, 8 órakor. Langyos vízzel lezuhanyoztam, felvettem egy piros alapon fehér mintás pólót, egy fekete-pink-fehér kockás szoknyát és egy fekete magas sarkú cipőt (5 centis sarok). A hajam alaposan kifésülten, beletűztem egy napszemüveget és készen is voltam. Lementem reggelizni, ami palacsinta volt -nyami! Aztán felmentem a szobámba és olvastam, zenét hallgattam és vártam.

1 előtt 5 perccel izgatottan kaptam a vállamra a táskám, ami tartalmazta a telefonom, zsepit, némi pénzt, az igézetekkel teli jegyzetfüzetem és tollat. Lementem a lépcsőn és mire az ajtóhoz értem, csengettek. Vettem egy mély levegőt és mosolyogva kitártam.

-Szia! - mosolygott rám Phil. A srác egy egyszerű pólót, egy farmert, deszkás cipőt és baseball sapkát viselt.

Rámosolyogtam és kiléptem az ajtón. -Szia! Merre megyünk?

-A város közepén lévő szökőkútra gondoltam.-mondta, miközben kiértünk a külső kapun is, ahol egy rakat fotós és TV-s kiabált.

-Hogy jutottál be?-súgtam neki.

-Hátul, az erdő felől.-suttogta válaszul.

-Melissa!-kiáltotta az egyik riporter.-Igaz, hogy szakítottak az iker testvére miatt, Harold gróffal? Várja a bált? És kit tisztelhetünk ebben a fiúban?

-Nem, nem Jessica miatt szakítottunk, igen, várom és Philip, a legjobb barátnőm bátyja. Most, ha megbocsájtanak.-mondtam, majd Phil-el az oldalamon megkerültem őket és elindultunk a városba.

Nagyban sétálgattunk a szökőkútnál és sokat nevettünk, amikor egy fekete hajú, nem-a-legszebb csaj felkiáltott.

-Philip!

Odarohant a sráchoz, aki eléggé megdöbbent, megölelte és legnagyobb felháborodásomra, megcsókolta. Nem tűrtem tovább.

-Mégis mit képzelsz?-néztem a szémébe, addigra már a táskámban volt a napszemüveg.

-Azt én is szeretném tudni.-nyögte Phil.

-Nem emlékszel, Philly? Én vagyok az, Lola, a barátnőd.-mosolygott a lány.

-Lola, mi szakítottunk.-nézett rá halál komolyan Phil.

-Nem igaz!-a lány szemei könnyesek voltak, tudta, hogy igen, de nem akarta elhinni.

-Ha ő azt mondta, akkor szakítottatok. Most pedig, tégy úgy, mint a festék. Kopj le!-azzal a kúthoz rángattam Philt és leültem a peremére. Lehajtottam a fejem, a tenyerembe temettem az arcom és a tökéletes sminkemet féltve, csak egy könnycseppet engedtem útjára.

-Hé, már ezer éve szakítottam vele, lehet, hogy az idő alatt megbuggyant.-ölelte át a vállam és tudtam, hogy mosolyog.

-Akkor miért hagytad, hogy megcsókoljon?-néztem fel.

-Nem akartam, hidd el!-nézett rám könyörgőn.

Felpattantam, előkotortam a telefonom és beraktam rajta a Gold zenéjét. Felugrottam a kút szélére, letettem a táskámat és arra a telefonom és belefogtam a dalba.

Ahogy énekeltem, körbe mentem a kúr peremén, majd a "look at you"-nál rámutattam. Majd elkezdtem táncolni, és egy hirtelen pillanatban megálltam háttal.

Ez alatt kisebb tömeg gyűlt körénk.

Az I know you incide out-nál leugrottam a kút széléről és Phil-hez léptem. Rámosolyogtam, majd a nyaka köré kulcsoltam a kezem. Ekkor jött a refrén. A man up-nál megforgatott, majd az I'm gold, gold...-nál hátradöntött, kezeimet széttártam. Majd felálltam, megkerültem és a So bet your money on me-nál felrakott a kútra. Leültem a szélére, meglibbentettem a hajam és felnevettem a szünetnél. Levettem a cipőmet és a táskám mellé raktam. Beleléptem a langyos vízbe és ott kezdtem el táncolni a refrénre. Phil odajött, hogy kisegítsen, de én csak nevetve lefröcsköltem. Kimásztam a vízből, visszabújtam a cipőmbe és a szökőkút szélén táncoltam.

Amíg rapp-eltem Phil mosolyogva figyelt engem, nem tudta elhinni, hogy ilyet csinálok.

A rapp utáni Hey boy!-nál hátradőltem és már akartam vizet igézni, amikor két kar közé huppantam. Philip elkapott.

A karjai közt fejeztem be a dalt, ajkaink alig pár centire voltak egymástól. És ekkor kitört a tapsvihar. Kimásztam a karjai közül, összeszedtem a holmim, kikapcsoltam a telefonom és elindultam a butikok felé. Lépteket hallottam, majd a nevemet.

-Hé!-megálltam és megfordultam. -Hihetetlenül jól énekelsz.

-Látszik, hogy nem vetted a lapot.-csóváltam a fejem és tovább mentem a zebra felé.

-Pedig de.

Na erre megálltam és óvatos mosollyal az arcomon, megfordultam.

-Tényleg?

-Aha.

És ujjait rákulcsolta az enyémekre. Felnéztem rá és elmosolyodtam. Majd másodpercekig csak néztem a kezeinket, hol rá pillantva, hol vissza a kezeinkre. Majd utoljára az arcára, mire ő felnevetett.

-Most akkor mi...?-kezdtem a mondatot, de megakadtam.

-Talán.-mosolygott rám.

Pár perccel később már egy kávézóban ücsörögtünk. Én jeges teát, Phil kólát rendelt, amit már kihoztak.

-Mik a terveid a nyárra?

A kérdésre meglepődtem, de végül összehoztam a választ.

-Hát utazgatni fogunk, de az augusztust nagyrészt itthon töltjük. A bál után pár héttel megyünk Amerikába egy hónapra!-jelentettem ki totál boldogan.

Amikor ezt kimondtam megakadt a torkán a kóla. Pár percig még gondolkozott, majd megszólalt.

-Amerikába?! Oda, ahol a híres fickók, meg mindenféle hapsi csak arra várnak, hogy megkaparintsanak... ?

Mélyet sóhajtottam. Elmondjam neki? De akkor Bella kinyír... végül megszületett a döntés.

-Bella meg fog ölni, de... ti is jöttök.

Erre a monológja félbeszakadt és vigyorogva rám nézett.
 -Hm... Ez meglepi lett volna? És mégis miért? -kérdezte.
-Öhm... neked nincs véletlenül olyanod szeptember 15-dikén, hogy szülinap?-kérdeztem vissza nevetve. -Bella ötlete volt, hogy előbb ünnepeljük meg, akkor nem kell elkéredzkednünk a suliból és így sokáig lehetünk ott.
-És melyik részre megyünk?- kíváncsiskodott tovább.
-New York-ba leszünk 1 hetet, Miami-ba szintén 1-et és a maradék 3 hetet Hollywood-ban töltjük, a nagyszüleimnél.-soroltam.
-Uh, ennyi helyre megyünk? És akkor mikor lesz időnk bulizni?
-Majd eldől, nyugi.-mosolyogtam rá. Ekkor két lány ment el az asztalunk mellett. Folyamatosan beszéltek és elkaptam egy igen érdekes beszédfoszlányt.
-Íííí! Alig várom a bált!-mondta az egyik.
-Én is! Kíváncsi vagyok, hogy fognak kinézni a királyi család tagjai!
-Igen, én is. Én Melissa hercegnőre vagyok igazán kíváncsi...
És ekkor, mintha belém csapott volna egy villám, megvilágosodtam. A bál! Haza kell mennünk!
-Phil. A bál. Haza kell mennünk!!!-pattantam fel és egy gyors mozdulattal egy kis aprót szórtam az asztalra. A srác követte a mozdulataimat, majd kisiettünk a kávézóból.
-Nem hiszem el, hogy kiment a fejemből!-mérgelődtem.
Ahhoz  képest, hogy siettünk 10 perc alatt értünk haza. Egy gyors 'Sziá!'-val elköszöntem és berontottam az ajtón, mint egy hurrikán. Na, a benti káosz is olyan volt, mintha egy hurrikán söpört volna végig mindenen...