Bál van!

Mindenki rohangált, hol szalagok, hol konfetti hullott a nyakamba. Gyors léptekkel felmentem lépcsőn és berontottam a szobámba. 4 próba baba sorakozott egymás mellett, rajtuk a ruháinkkal. A báliruhát átszabták egy kicsit: hátul hosszabra csinálák, így "húzom a földön", a felső rész gyönyörűen csillog, és mélyen ki van vágva, ami fűzőszerűen van összekőtve. A szoknya részen csak itt-ott an egy-két flitter. Isteni lett! Jessé nem volt ilyen fényes ( :D ), az ővé maradt olyan amilyen eredetileg volt.

 Az óra 4 órát mutatott, úgyhogy gyorsan kellett készülnöm. A ruhával kezdtem, óvatosan belebújtam, a cipőt még nem vettem fel. Leültem a sminkes asztalkámhoz és belekezdtem a munkába. Jess még sehol nem volt, pedig majdnem fél 5 volt.

 A szememet egyszerűen kihúztam szemceruzával, egy icipici csillámló, bézs és kék keverékű szemhéjpúderrel kifestettem a szemem, aztán szemspirál, szájfény állagú rúzs és kész. Kb. a rúzsnál rontott be Jess, vagyis háromnegyed 5-kor. Kérdőn felvontam a szemöldököm, mire belekezdett a meséjébe.

 -Lenn voltam a pataknál gyakoroltam az egyik fán, amikor eszembe jutott, hogy készülni kéne, úgyhogy, jöttem amint tudtam.

 -Ez esetben öltözz!-parancsoltam rá.

 Jess belebújt a ruhájába, én meg elkezdtem a hajam igazgatását. A lágy hullámoknál maradtam, az a természetes.
-Kész.-sóhajtottam.
-Aha, de ugye nem mezítláb akarsz végigtáncolni a parketten?-kérdezte Jess.
Lepillantottam a lábamra és felkuncogtam. Belebújtam az egyszerű fehér magas sarkúba és kész voltam.
-Meg kell keresnünk a mikrofonjainkat.-mondtam, mikor már Jess is a diadémját igazgatta a haján. Válaszként csak bólintott.
 Kiléptem a szobából és meglepetés fogadott: már senki sem rohangált. Körbenéztem és megláttam egy technikust. Odamentem hozzá és megkérdeztem, hol vannak a mikrofonok.
-Nálam.-felelte.-Kettő kell?
-Igen, köszönöm.-vettem el töle a készülékeket.
 Gyors léptekkel visszamentem a szobába, Jesst az erkélyen kihajolva találtam meg.
-Ezt látnod kell!-és engem is kirángatott.
Rengeteg limuzin, autó, sőt, lovaskocsi (hihi!!!) parkolt kint, az embek tömegével özönlöttek be. A rengeteg ember láttán felfordult a gyomrom.
Egy szó nélkül belenyomtam Jess kezébe a mikrofonját és bementem. Leültem az ágyam szélére és mélyeket lélegeztem.
-Hé nyugi.-ült le mellém Jessy.-Nem kell félned. Rengetegszer énekeltél, sok ember előtt.
-De nem ezrek előtt.-mutattam rá.
-Menni fog. Én is izgulok, hidd el! Ha úgy érzed, hogy kidobod a taccsot, csak nézz rám és teljes szívedből énekj!
 Jess monologja erőt adott, vagy csak rájöttem, hogy hülye vagyok, hogy megijedek. Felálltam lenéztem a mikrofonomra és elmosolyogtam. Kinéztem a sűrű pink felhőzetre és támadt egy zseniális ötletem. Kinyújtottam a kezemet az ablak felé és a felhők lassan elkezdtek felemelkedni, míg el nem tűntek.
-Csak így az igazi.-pillantottam Jessre.-Most pedig menjünk, lobbantsuk lángra közönséget!
 Karöltve kimentünk a folyosóra, megállíthatatlanok voltunk, amíg... el nem értük a lépcsőt. Anya és Apa a lépcső előtt köszöntöték a sok embert, majd lement az öcsém és a nővérem. Jessre pillantottam, a feszültség már késsel vágható volt.
 -Előremehetek, ha akarod.-mondta, mire bólintottam.-De akkoris te kezded a dalt!
Azzal kilépet az árnyékból és lelépett pár lépcsőfokot.
-Most pedig az ikrek hivatalosan is megnyitják a bált!-hallatszott Anya izgatott hangja.
 És ekkor kiléptem az árnyékból és a halk morajlás sikongatásba, mutogatásba és füttyögésbe lépett át. Ennyire szép lettem volna?
 Láttam a tömegben a lányokat, ahogy feltartják a hüvelykujjukat, láttam ahogy a zenekar rázendít a számra és akkor már egyáltalán nem féltem. Ajkaimhoz emeltem a mikrofont és belekezdtem:
-Here I am, once again, Feeling lost, but now I am then, I breathe it in to let it go...
Jessel felváltva énekeltünk, a refrént pedig együtt. Közben leértünk a lépcső aljára, hatalmas sikerünk volt, az együttes is nagyon jól játszott.
Jess még a próbán kijelentette, hogy én fogom befejezni, ha tetszik, ha nem. És akkor eljött a pillanat.
 Kiengedtem a hangot, jól elhúztam. Miután befejeztem hatalmas tapsvihar tört ki, és ami azt illeti, ezt nem tudnám megszüntetni :) .
A táncot Apa nyitotta Anyával. Gyönyörű volt, ahogy körbe keringtek az emberek gyűrűjében. Aztán Vanília táncolt a Papával, majd Jess.
Én mosolyogva álltam a kör szélén, a tömeget pásztázva, amikor egy kéz nyúlt ki felém.
-Jössz?-kérdezte Apa mosolyogva, mire vonakodva megfogtam a kezét. Bevezetett a kör közepére, ahol körbe körbe keringtünk.
-Muszáj volt?-sziszegtem, mire a Papa felnevett és megforgatott. Ezek szerint igen.
 Végre vége lett, többen elkezdtek táncolni, így elterelődött rólam a figyelem. Átfurakodtam a kajához és egy cuki muffint elvéve, folytattam a terepszemlét. A muffin finom volt, valaki ügyes volt. Vajon ki? :D A muffin papírját kidobtam, amikor felcsendült egy ismerős szám. Kicsit rockos, kicsit pop, kicsit ilyen, kicsit olyan. Elkezdtem táncolni, karjaimat a magasba emelve, így könnyebben araszoltam előre. Már nagyjából a terem közepénél voltam, amikor... valaki megragadta a karom és magához rántott.
-Hé...-kezdtem, de meglátta "elrablóm" arcát és elmosolyodtam.-Phil.
-Jó voltál.-mondta és megpörgett.
Számot váltottak, eszembe jutott, miért is furakodtam előre.-Nem tudod mennyi az idő?
-7 óra lesz 10 perc múlva. Tudod kibe futottam bele?-kérdezte Phil, mire megráztam a fejem.-Ariana Grande-be!
-Neeee!!! Itt van?-körbe fordultam, de nem láttam, csak Deb lapos kontyát... ácsi! Deb?-Bocsi, mennem kell.
 Átslisszoltam a tömegen és megragadtam Deb vállát.-Szedjük szössze a többiet.-mondtam, mire ő bólintott.

15 perccel később egy mellékajtón slisszoltunk be 6-an.
-Oké, itt vannak a ruhák, smink, tükör...-kezdtem.
A szoba nem volt nagy, egy nagy asztal volt bent, néhány szék, tükrök és mikrofonoknak a tartója. Egy minihűtő is helyet kapott, tele ásványvízzel.
-Akkor öltözzünk át!-jelentette ki Jess.
 Mindenki elkezdte felvenni a ruháját. Kicsit változtattak az enyémen: a rózsaszín ruha szoknyarészére raktak egy jégkék tüllréteget, a felső részt pedig jégkék kövecskéket és flittereket. 2 cipőm van: egy jégkék-fekete bokacsizma és egy kék Convers tornacipő. Az utóbbi a táncok miatt.
 A lányok ruhái szintén nagyon jók voltak. Jessnek kiwizöld miniruhája volt, a szoknyája pörgős volt és több rétegű. Neki is, és mindenkinek, volt egy magas sarkúja és egy Convers tornacipője. Az ő cipői zöldek voltak. Lia ruhája fehér volt, a cipői feketék, Deb fekete ruhát választott, hozzáillő fehér cipőkkel, Bella bézs ruhát viselt, a cipői feketék voltak és Peni bordóban ragyogott, fehér cipőkkel. De nem vettük át, majd később. Tehát a báliruhában maradtunk, csak felturbóztuk a sminket.
 Mind a ruhánkhoz illő sminket csináltunk: szemceruza, kis szemhéjpúder, szemspirál és csillogó szájfény.. Gyors és gyakorlott mozdulatokkal sminkeltünk, így 15 perc alatt el is készültünk. Izgatottan néztem végig a lányokon, majd kifújtam a bent tartott levegőt.
-Színpadra csajok!-mondtam és kiléptem az ajtón. A technikus, aki az előbb adta a mikrofont, megint visszadta és azt mondta, hogy amikor úgy érzem, akkor cserélhetek headsetre. Izgatottan megforgattam a mikit a kezemben ès vártam, hogy elaludjanak a fények...

Felléptem a sötétben a lépcsőre és régi haverom, a lámpaláz visszatért. Bakker! Megfordultam és amíg a fények ki nem gyúltak, váltottam pár szót Bellával.
 - Bell, remegek.-mutattam neki a kezem, ami egy kocsonya szintjén remegett.
 - Csugd be a szemed, akkor nem lesz baj! Íjjj, kezdünk! Menj!-azzal visszalökött a helyemre. Hatalmasat nyeltem és feltettem  tartóra a mikit, majd rákulcsoltam az ujjaimat. 

-Ne izgulj! Ne félj!-gondoltam utoljára,  és Lia megpengette az első akkordokat.

Ismeretterlyeztő ^^

 Az író szól hozzátok.
Nos, most jön lassan a 22. rész (ugye annyi?) és arra gondoltam, hogy ismertetem veletek a kéréseimet, gondolataimat, ötleteimet.
 Kérés(ek): kérlek titeket, hogy a részek alá kommenteljetek, tudni akarom, hogy az aktuális rész mennyire lett jó.
 Gondolatok, ötletek: először 30 részt akartam, de rájöttem, hogy az bizony kevés. Úgyhogy maradtam annál, hogy majd kialakul a fejemben a folytatásoknak az alapja és majd lesz, mi lesz.
 Csak ennyit akartam mondani nektek, jó olvasást és ne felejtsétek a kommenteket!

Stefany Tall^^

A randi

Reggel izgatottan keltem, 8 órakor. Langyos vízzel lezuhanyoztam, felvettem egy piros alapon fehér mintás pólót, egy fekete-pink-fehér kockás szoknyát és egy fekete magas sarkú cipőt (5 centis sarok). A hajam alaposan kifésülten, beletűztem egy napszemüveget és készen is voltam. Lementem reggelizni, ami palacsinta volt -nyami! Aztán felmentem a szobámba és olvastam, zenét hallgattam és vártam.

1 előtt 5 perccel izgatottan kaptam a vállamra a táskám, ami tartalmazta a telefonom, zsepit, némi pénzt, az igézetekkel teli jegyzetfüzetem és tollat. Lementem a lépcsőn és mire az ajtóhoz értem, csengettek. Vettem egy mély levegőt és mosolyogva kitártam.

-Szia! - mosolygott rám Phil. A srác egy egyszerű pólót, egy farmert, deszkás cipőt és baseball sapkát viselt.

Rámosolyogtam és kiléptem az ajtón. -Szia! Merre megyünk?

-A város közepén lévő szökőkútra gondoltam.-mondta, miközben kiértünk a külső kapun is, ahol egy rakat fotós és TV-s kiabált.

-Hogy jutottál be?-súgtam neki.

-Hátul, az erdő felől.-suttogta válaszul.

-Melissa!-kiáltotta az egyik riporter.-Igaz, hogy szakítottak az iker testvére miatt, Harold gróffal? Várja a bált? És kit tisztelhetünk ebben a fiúban?

-Nem, nem Jessica miatt szakítottunk, igen, várom és Philip, a legjobb barátnőm bátyja. Most, ha megbocsájtanak.-mondtam, majd Phil-el az oldalamon megkerültem őket és elindultunk a városba.

Nagyban sétálgattunk a szökőkútnál és sokat nevettünk, amikor egy fekete hajú, nem-a-legszebb csaj felkiáltott.

-Philip!

Odarohant a sráchoz, aki eléggé megdöbbent, megölelte és legnagyobb felháborodásomra, megcsókolta. Nem tűrtem tovább.

-Mégis mit képzelsz?-néztem a szémébe, addigra már a táskámban volt a napszemüveg.

-Azt én is szeretném tudni.-nyögte Phil.

-Nem emlékszel, Philly? Én vagyok az, Lola, a barátnőd.-mosolygott a lány.

-Lola, mi szakítottunk.-nézett rá halál komolyan Phil.

-Nem igaz!-a lány szemei könnyesek voltak, tudta, hogy igen, de nem akarta elhinni.

-Ha ő azt mondta, akkor szakítottatok. Most pedig, tégy úgy, mint a festék. Kopj le!-azzal a kúthoz rángattam Philt és leültem a peremére. Lehajtottam a fejem, a tenyerembe temettem az arcom és a tökéletes sminkemet féltve, csak egy könnycseppet engedtem útjára.

-Hé, már ezer éve szakítottam vele, lehet, hogy az idő alatt megbuggyant.-ölelte át a vállam és tudtam, hogy mosolyog.

-Akkor miért hagytad, hogy megcsókoljon?-néztem fel.

-Nem akartam, hidd el!-nézett rám könyörgőn.

Felpattantam, előkotortam a telefonom és beraktam rajta a Gold zenéjét. Felugrottam a kút szélére, letettem a táskámat és arra a telefonom és belefogtam a dalba.

Ahogy énekeltem, körbe mentem a kúr peremén, majd a "look at you"-nál rámutattam. Majd elkezdtem táncolni, és egy hirtelen pillanatban megálltam háttal.

Ez alatt kisebb tömeg gyűlt körénk.

Az I know you incide out-nál leugrottam a kút széléről és Phil-hez léptem. Rámosolyogtam, majd a nyaka köré kulcsoltam a kezem. Ekkor jött a refrén. A man up-nál megforgatott, majd az I'm gold, gold...-nál hátradöntött, kezeimet széttártam. Majd felálltam, megkerültem és a So bet your money on me-nál felrakott a kútra. Leültem a szélére, meglibbentettem a hajam és felnevettem a szünetnél. Levettem a cipőmet és a táskám mellé raktam. Beleléptem a langyos vízbe és ott kezdtem el táncolni a refrénre. Phil odajött, hogy kisegítsen, de én csak nevetve lefröcsköltem. Kimásztam a vízből, visszabújtam a cipőmbe és a szökőkút szélén táncoltam.

Amíg rapp-eltem Phil mosolyogva figyelt engem, nem tudta elhinni, hogy ilyet csinálok.

A rapp utáni Hey boy!-nál hátradőltem és már akartam vizet igézni, amikor két kar közé huppantam. Philip elkapott.

A karjai közt fejeztem be a dalt, ajkaink alig pár centire voltak egymástól. És ekkor kitört a tapsvihar. Kimásztam a karjai közül, összeszedtem a holmim, kikapcsoltam a telefonom és elindultam a butikok felé. Lépteket hallottam, majd a nevemet.

-Hé!-megálltam és megfordultam. -Hihetetlenül jól énekelsz.

-Látszik, hogy nem vetted a lapot.-csóváltam a fejem és tovább mentem a zebra felé.

-Pedig de.

Na erre megálltam és óvatos mosollyal az arcomon, megfordultam.

-Tényleg?

-Aha.

És ujjait rákulcsolta az enyémekre. Felnéztem rá és elmosolyodtam. Majd másodpercekig csak néztem a kezeinket, hol rá pillantva, hol vissza a kezeinkre. Majd utoljára az arcára, mire ő felnevetett.

-Most akkor mi...?-kezdtem a mondatot, de megakadtam.

-Talán.-mosolygott rám.

Pár perccel később már egy kávézóban ücsörögtünk. Én jeges teát, Phil kólát rendelt, amit már kihoztak.

-Mik a terveid a nyárra?

A kérdésre meglepődtem, de végül összehoztam a választ.

-Hát utazgatni fogunk, de az augusztust nagyrészt itthon töltjük. A bál után pár héttel megyünk Amerikába egy hónapra!-jelentettem ki totál boldogan.

Amikor ezt kimondtam megakadt a torkán a kóla. Pár percig még gondolkozott, majd megszólalt.

-Amerikába?! Oda, ahol a híres fickók, meg mindenféle hapsi csak arra várnak, hogy megkaparintsanak... ?

Mélyet sóhajtottam. Elmondjam neki? De akkor Bella kinyír... végül megszületett a döntés.

-Bella meg fog ölni, de... ti is jöttök.

Erre a monológja félbeszakadt és vigyorogva rám nézett.
 -Hm... Ez meglepi lett volna? És mégis miért? -kérdezte.
-Öhm... neked nincs véletlenül olyanod szeptember 15-dikén, hogy szülinap?-kérdeztem vissza nevetve. -Bella ötlete volt, hogy előbb ünnepeljük meg, akkor nem kell elkéredzkednünk a suliból és így sokáig lehetünk ott.
-És melyik részre megyünk?- kíváncsiskodott tovább.
-New York-ba leszünk 1 hetet, Miami-ba szintén 1-et és a maradék 3 hetet Hollywood-ban töltjük, a nagyszüleimnél.-soroltam.
-Uh, ennyi helyre megyünk? És akkor mikor lesz időnk bulizni?
-Majd eldől, nyugi.-mosolyogtam rá. Ekkor két lány ment el az asztalunk mellett. Folyamatosan beszéltek és elkaptam egy igen érdekes beszédfoszlányt.
-Íííí! Alig várom a bált!-mondta az egyik.
-Én is! Kíváncsi vagyok, hogy fognak kinézni a királyi család tagjai!
-Igen, én is. Én Melissa hercegnőre vagyok igazán kíváncsi...
És ekkor, mintha belém csapott volna egy villám, megvilágosodtam. A bál! Haza kell mennünk!
-Phil. A bál. Haza kell mennünk!!!-pattantam fel és egy gyors mozdulattal egy kis aprót szórtam az asztalra. A srác követte a mozdulataimat, majd kisiettünk a kávézóból.
-Nem hiszem el, hogy kiment a fejemből!-mérgelődtem.
Ahhoz  képest, hogy siettünk 10 perc alatt értünk haza. Egy gyors 'Sziá!'-val elköszöntem és berontottam az ajtón, mint egy hurrikán. Na, a benti káosz is olyan volt, mintha egy hurrikán söpört volna végig mindenen...

Hogy mi?!?

Figyelem! Ebben a részben olyan nevek fognak előkerülni, mellyek miatt fanaticonnak tűnhet, de közlöm, nem lesz az, csak a rész megkívánta. 
Jó olvasást: Lilla
Borzasztó napok teltek el, míg szombat hajnal lett. Összesítés:
Csütörtök:
A magyarosok dogát írtak, mi Bellával, akik tudunk magyarul (5 éves koromig Magyarországon éltünk, csak haza kellett költöznünk, Belláék évek óta ott nyaralnak) angolt (amerikai) írtunk. Sokkal jobb angolosok vagyunk ezen okok miatt.
Délután időjárásoztunk Anyuval, a szobámba olyat taknyoltam a notebook-töltöben, hogy még mindíg fáj...
Péntek:
Töri TZ, irodalom felelés (5*).
Délután a csajok átjöttek, karaokeztunk egy jót, sokat röhögtünk. 4-kor elkezdtünk vizezni a Mamával. Hullaként mentem aludni...

Arra nyitottam ki a szeme, hogy valaki visít. Ja, jól olvastad, visít, és a szobámhoz közeledett, mivel egyre hangosabb lett. Arra tippeltem, hogy egy süket lehet az, de ekkor kicsapódott és beugrott rajta...
-Vááá, Jess!!!-visongtam az ágyamon ugrálva.
-Melly!!!-sikította Jess, a kedvenc uncsitesóm, átrohant a szobán (útközben lerúgta a cipőjét), felpattant az ágyamra és együtt ugráltunk rajta, egymást átölelve. Annyira örültem, hogy elkezdtem ANGOLUL hadarni (szokásommá vált, lassan olyan leszek, mint egy vérbeli amerikai), hogy utolsó talákozásunk óta mik történtek. Jess röhögve a vállamra tette a kezét.
-Szivi, én ennek csak a felét értem, akkor má' magyarul.-na ezért ő a kedvencem.-És előbb öltözz át.-kuncogott tovább. Huppsz.
Öltözés közben ordítva kommunikáltunk, mesélt, hogy neki is lett pasija, én is meséltem. 5 perc múlva a kedvenc Peace-es pólómban, a shortomban és saruban léptem ki. Jess ugyanígy nézett ki.-Gyere, sokmindent kell mesélnem.-és ekkor támadt egy ragyogó ötletem.-Adj egy percet!-nyomtam le a fotelembe. Levetettem magam az ágyamra, a facebook-on a fontosabb embereknek (az osztályom, néhány menő, Harry) küldtem körüzenetet, hogy legyenek a New York-ba 10-re. Kinyomtam a laptopom, belekaroltam Jessicába és lementünk a kedvenc helyemre, a konyhába. :) Gyors bekaptunk pár falatot, mikor megrezdült a telóm. Mindenki visszajelzett, hogy ok, jön. 1/2 10 volt, felvettünk 1-1 napszemcsit, egy kis pénzt és a telónkat zsebrevágtuk, és útrakeltünk. Sokan megbámultak minket, Jess nagyon hasonlít rám, csak neki sötét, nekem meg világos a hajam. Pont 10-re értünk oda, Debék már ott voltak. Visongtunk egy sort, és Jesshez fordultam. Mindketten levettük a szemüvegeket, a csajok teljesen ledöbbentek.
-Csajok, bemutatom az uncsitesóm és barátnőmet: Jessicát! Jess, ők itt: Bella, Peni, Deb és Lia.-mutattam sorra a lányokra, majd bemutattam a fiúkat, ők is a lányokhoz hasonlóan reagáltak. A legfontosabb személyt a végére hagytam.
-Jess, szeretném bemutatni a barátomat. Várj egy picit, ülj le Debékhez!-mondtam. Jess csatlakozott hozzájuk, én pedig elővettem a telefonom.
Tárcsáztam a számot, rákoppintottam a hívásra, a mobil búgó hangot adott ki.
-Hol vagy?-szóltam bele 5 csörgés után.
-Neked is szia, Melly!-szólt bele Harry.-Fordulj meg!
Megfordultam, és ekkor kinyilt az ajtó. Elraktam a telóm, és elkezdtem futni.
-Csokii!-ugrottam Harry nyakába, aki röhögve átkarolta a derekam.
-Na, minek rendeltél ide?-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Ja igen! Be akarom mutatni az unokatesóm. Gyere!-kezdtem el ráncigálni.-Jessica!!!-ordítottam el magam. Jess a szóltásra felkapta a fejét, majd röhögésben tört ki. Ja, igen, az erőviszonyok...
Odavonyszoltam nagy nehezen Harry-t, és Jesshez fordultam.
-Jess, bemutatom Harry-t, a barátomat. Harry, íme az unokatesóm, Jess!
-Szia!-mosolyodott el Jess.
-Csá.-biccentett mosolyogva Harry.-Mondták már, hogy hasonlítotok egymásra.
-Á, neeem.-röhögtünk egyszerre Jess-szel.
Harry a fiúkhoz csatlakozozz, mi meg Liáékkal egy boxbba foglaltunk helyet. 1-ig maradtunk, még csomó programunk volt, azokra is időt kellett szánni. Harry-vel még megbeszéltem, hogy 5-re átjön, és hazamentünk. Otthon Vani segítségével beráncigáltuk a szobámba egy ágykeretet, majd egy matracot, a Mamáéktól kértem ágyneműt és ezzel be is rendeztük Jess fekhelyét.
-Te, Jessy,-szóltam az ágyamon fetrengve, a notebookomon zenét keresve.-láttad, hogy megbámultak minket?
-Ja, olyan fura volt. Szerinted miért? Valami baj van velem?
-Dehogyis! Hülye vagy? Szerintem... a hasonlóság.-suttogtam a végét lassan. Jessre pillantottam, tekintetünk találkozott, és ennél a pontnál elakadt a lélegzetem. Neki is zöld. Csak nekem kék is van benne, De akkor is!
-Jess...
-Hm?-pillantott fel az imént nézegetett tinimagazinból.
-Már nem azért, de... tényleg iszonú sok köztünk a hasonlóság...
-És? Rokonok vagyunk!-mutatott rá.
-Jó-jó.-hagytam rá.-De ez akkor is fura.
-Mindegy, hagyjuk. Nézd, kitöltjük a tesztet?-csillant fel a szeme.
-Mért ne? Stip-stop lila toll!-fészkeltem le mellé, beállítva ismétlésre a kedvenc számaimat.

#######3 órakor, nagy röhögés közben#######

-Lááányok!!!-dörömbölt valaki az ajtón.
-Gyere be!-köhögtem a nevetés miatt. Vani nyitott be, mögötte Connor ácsorgot visszafolytott nevetésnek hála rázkódó vállal.-Mit tehetek érted tesó?-vihogtam.
-Csendet, azt tehetsz!-lépett át egy chips-es zacskót. A szoba tele volt sütivel, chips-szel, keksszek, szendvicsekkel és teli és üres Pepsi-s üvegekkel.
-Nem már, most jön a legjobb rész! Figyi!-"nyafogtam", és elkezdtem énekelni az I need yor love refrénjét.-I need your love, i need your time, when everything wrong, you make it right...
Éneklés közben lehunytam a szemem, de amkor a 2. I need your love!-hoz értem kinyitottam, és torkomon ragadt a dal folytatása. Mindenki tátott szájjal bambult rám. Vani telefonján a hangrögzítő kikapcsolására felpattantam.
-Te felvetted?!?
-Hallod, olyan volt mint az eredeti! Indulnod kellene az X-faktor-ba!
-Ja persze, azt' jól leégetem magam!
-Előbb hallgasd meg!-indította el a felvételt Vanília. Türelmesen meghallgattam, majd elgondolkodtam.
-Lehet még jelentkezni?
-Na ná!-csillant fel mind a háromuk szeme.
-Jó.
-És nem jelentkezel?
-De...
-Hát akkor...?
-...de nem most.
-Arrrrgggh!!!-csörtetett ki idegbajos nővérem. Fel akartam tekerni a hangerőt, amikor visszajött.-És maradjon ilyen a hangerő!!!-és elment, becsapva az ajtót.
-Nincs mese, egy pszihopata a nővérem.-csóváltam a fejem, erre Jess felnevetett.

#######16:59#######

-Bizti, hogy maradsz?-fogtam meg Jessica kezét.
-Persze, ez a ti randitok, nem akarok belerondítani.-mosolygott.
-Oki. Maaajd...-néztem az órámra.-...10-kor ne lepődj meg, ha kopogok az erkélyen.
-Jó.-nevetett.-Na menj! Harry biztos már vár.
-Oki, szia Jessy!-léptem ki a bokacsizmámmal az ajtón. Harry azt mondta csinosan öltözzek fel. Vajon a sötétkék, pántnélküli, térdigérő ruhám, a jobb vállam felett átvett, begöndörített haj, egy kék hajpánttal, kékalapú sminkben, egy kék nyaklánccal és hozzá illő fülbevalóban megfelelek? Mint kiderült, igen.
-Szia Melly!-csókolt meg a kastély elé érve.
-Csoki! Hova megyünk?
-Majd meglátod.-mosolygott.
Beültem a kocsija anyósülésére és figyeltem, ahogy vezet.
5 perccel később kiszáltunk egy... toronyház előt?!?
-Szóval az a terved, hogy lelöksz... szólhattál volna előbb, akkor az ékszereket otthon hagytam volna.-húztam el a számat rázkódó vállal.
-Hahaha. Na befelé, szépségem!-terel be az ajtón.
Egy előcsarnokban áltunk, üvegajtók tárva nyitva, hangos zene, pezsgős poharak és egy undokképű komornyík állt a látó terembe.
-Segíthetek?-morogta a pasas.
-Harold Minterd vagyok, az apám szervezte ezt a partyt.
-És a kisasszony?-nézett rám kémlelve.
-A barátnőm, Melissa Watson hercegnő.
-Ó, így már más. Mehetnek.
Bent az életkormérce 16 és 50-es száma közt ingadoztak a jelenlévők. Körbenéztem és észervettem Debet. Biccentettünk egymásnak és a színpad felé fordultam, mire lehervadt a mosolyom.
-Harry.-szorongatam meg a kezét, mire lepillantott rám.-Ugye ez csak valami vicc?-böktem az állammal a színpad felé. Harry fájdalmasan felsóhajtott.
-Sajnos nem. Apa kitalálta, hogy legyenek ők a díszvendégek, próbáltam ellenkezni, de nem jött össze...
-Arrrgh... nem bírom annyira őket.-néztem az éppen a színpadról lejövő, most figyeljetek: One Direction felé.
-De elviseled...?
-Megpróbálom.-pusziltam meg.
-Apa meghívta a szüleidet és a nénikédéket.
-Igen? Akkor Jess semmiről sem tud.
-Gyere, bemutatlak nekik.-kezdett el hírtelen ráncigálni.
-Mi? Ne, ne, ne! Egyáltalán TE ismered őket?-próbáltam kiráncigálni a kezem a szorításából, de erősebb volt.
-Aha, és hidd el jófejek.
-Csakis...-morogtam.
-Legalább próbáld meg!-fordított maga felé.
-Oké.-sóhajtottam.
-Na ez a beszéd!-csókolt meg, és engedtem, hogy odahúzzon a fiúkhoz.
-Csá srácok!-pacsozott mindegyikkel. Hm. Ki ez, aki fogja a kezem?
-Csá Harry!-köszöntek vissza.
-És ki ez a szépség az oldaladon?-kérdezte (asszem')
Zayn. (Bajba vagyok a nevekkel, az elkövetkező részbe nem nagyon fognak előfordulni.) A kérdésre elpirultam és az én Harry-mre sandítottam. Jól ismertem, láttam rajta, hogy ha rajta múlik, akkor rá veti magát.
-Csoki, Melissa vagyok, Harry barátnője.-biccentettem a kezemet fogó srác felé. Mindegyik szomorúan felsóhajtott, mire mégjobban elpirúltam. Jaj, ez kezd kínos lenni...-gondoltam.
Az est hátralévő részében Debbel beszélgettem, Harry-vel táncoltam. A fiúk próbáltak táncra invitálni, de mindíg elutasítottam, Debbel ellentétben, aki mindegyikkel volt már a tánctéren.
-Te, Melly...-kezdte.
-Melyik?-sóhajtottam. Már hozzászoktam, hogy MINDEN hírességbe, és jött-ment helyes pasiba beleesik.
-Hát, izé... a göndör...
-Harry?
-Nem! Mondom a göndör.
-Igen, őt is úgy hívják, hogy Harry...
-Valaki hívott?-vigyorgott göndörke.
-Csoki!-sürgetően Debre pillantottam, de meg se szólalt.-Te, nincs kedved Debbel táncolni? Nincs barátja.-mosolyogtam rá. Harry arca felvidult.
-Van kedved?-nézett Debre. Barátnőm szerényen elmosolyodott.
-Aha.
-Menjetek, ismerjétek meg egymást.-hagytam ott őket, mivel megpillantottam a családom. Az egészet.
-Jessy! Sejtetted volna?-vigyorogtam.
-Hát nem.
-Találd ki, ki van, azaz kik vannak itt!
-Rossz emberrel játszol... kik?
-A One Direction.
-Neee.
-Pedig de. Egész jó fejek... de akkor is inkább Avril zenéje.
Ekkor feldübörgött a zene, és pont ekkor fordultam. Jessyhez.
-Bemutassalak nekik uncsitesó?-na most ebből mindenki annyit hallott, hogy Bemutass... tesó? Erre Jess, Anya és Rose néni felkepta a fejét. Jess elkezdett röhögni, hogy Ennyire azért nem állunk közel egymáshoz., Anyáék pedig ijedten néztek rám. Kiráncigáltak minket az épület elé, és anya felém fordult.
-Honnan tudod?
Csak pár másodperc múlva kapcsoltam.
-Hogy mi?!?

Bál nekem -> 3 hosszú nap Part 2.

(Folytatás)

Pár perccel később egy fehér, spagettipántos ruhában és papucsban sétáltam egy halom konfettiért.
Az udvarig jutottom, ugyanis megláttam, hogy Ginger Fényt csutakolja, és nem tudtam neki ellenálni. :) Tehát odaperdültem a lovászlány mellé.
-Szia Ginger!
-Felség!-kacsintott, miközben meghajolt. (A szolgálókkal és úgy, alapjába véve a személyzettel, azzal szoktunk szórakozni.)
-Felnyergelnéd Fényt? Egyedül nem fogom elbírni a konfettit, vele egyszerűbb lenne. Ugye, paci?-paskoltam meg a ló nyakát.
-Persze. Ne menjek veled? Akkor könnyebben el tudnánk hozni a cuccot.-mosolygott rám.
-Nincs dolgod? Nem akarom, hogy kihúzd a gyufát. De ha nincs, akkor semmi akadálya.
-Nincs. Hozok nyerget és zablát, mindjárt jövök, szivi!-és elszaladt az istállóba.

Nemsokkal később Fény és Midas hátán ügettünk a város bevásárló negyede felé.
-Szerencse, hogy vettem sortot a ruha alá.-mondtam.
-Szerencse, hogy hoztam táskát, amibe beletesszük a konfettit.-tette hozzá Ginger.
Lóháton gyorsan odaértünk, én bementem a bulikellékeket árulsító boltba és megvettem a sok kiló, színes papírdarabot. Nehezen kiráncigáltam a zsákokat az ajtón és-1-et odahajítottam Gingernek.
-Menjünk! Remélem ennyi elég lesz...
-Csak elég, mert vissza nem jövünk.-kacsintott.
-Hát nem.-nevettem fel és elindultunk vissza a kastélyba, felpakolva konfettivel.

                                    #######eközben a kastélyban, Jess szemszöge#######

Éppen a konyhába mentem, amikor kopogtak. Odamentem az ajtóhoz és szélesre tártam. Harry ált ott, hozzám képest divatosan. (Pamutsortot és ejtett vállú felsőt viseltem.)
-Szia Melly!-mondta és átölelt.
-Szia, de én nem...-kezdtem, de a számra tette a mutató ujját.
-Hé! Sok a duma, kevés a csók!-vigyorgott.
Tekintete belemélyedt az enyémbe, kezeit körémfonta és elkezdett közeledni felém. Nyitottam a számat, de akkor már késő volt. Ajkai rásimultak az enyémekre, karjai szorosabban fonódtak körém és még utoljára láttam, hogy Melly és Ginger belép a külsőkapun a lovakkal, ugyanis az érzelmek elöntöttek és visszacsókoltam.

                                                   #######Melly szemszöge#######

Bementünk a kapun és a szemem egyből megakadt az ajtóban csókolózó páron. A lány Jessy volt, a srác pedig....
-Harry!-kiáltottam hisztérikusan.
A pár szétugrott és Harry rám nézett, majd rólam az arcát a kezeibe temető Jessre, majd megint rám és vissza, majd ezt egy darabig. Végül megszólalt.
-Melly, én meg tudom magyarázni...-dadogta.
-Várj!-tartottam fel a mutatóujjam. Gondolkodjunk... ha Harry összekevert Jessicával. Megcsókolta. Mindketten élvezték... vagy nem???
-Tesó... Melly... minden oké?-kérdezte pár perc múlva Jess, miután nem szólaltam meg.
-Persze, és meg van a megoldás! Járjatok ti!-mutattam rájuk.
-Hogy... mi van???-kérdezték egyszerre.
-Süketek vagytok? Járjatok egymással és akkor mindenkinek jó lesz. Ennyi.-fejeztem be, azzal felkaptam egy konfettis zsákot és bevonszoltam az ajtón.
-És veled mi lesz? -kérdezte Harry, miközben elvette tőlem a zsákot.
-Nem működött, Harry. Illetve igen, de keveset találkoztunk és így nem éri meg. Kérdés: ki dobott kit?-néztem rá. Ő megállt, rám nézett és felvonta a szemöldökét.
-Komolyan kérdezed? Közösen megegyeztünk és ennyi. Egy darabig csámcsognak a sztorin, azt' kész.
-Egy darabig? Azt fogják hinni, hogy engem Jessért dobtál!-mutattam a lényegre, miközben segítettem Gingernek a zsákot vonszolni. Harry jól láthatóan elgondolkodott, majd megszólalt.
-Hát akkor mégis mi a fenét csináljunk? Valaki tipp?-fordult körbe.
Mindenki csendben volt, vagy gondolkodott,vagy nem tudta, hogy mit mondjon. Ijesztő csend honolt a folyosón, vagyis, inkább várakozó csönd.
-Én tudom mi legyen.-szólaltam meg váratlanul.-Tartsátok titokban, hogy jártok, csak azt mondjuk el, hogy szakítottunk. Na, mit szóltok?-kérdeztem miután nem mondtak semmit.
-Azt, hogy 1, mi tartott ennyi ideig, 2, tényleg szakítottatok? És 3, jó ötlet.
Ezt mind Vani mondta, miután beléptünk a bálterembe.
-Itt van a konfettid.-adta oda a zsákot Harry és Ginger. Vani két munkást hívott, akik elvitték a zsákokat és elkezdték a konfettivel a munkát.
-Oké, nekem most mennem kell. Adios!-mondtam, majd felrohantam a szobámba.
Felvettem az edzőruhámat (topp, cicanadrág, a hajam felgumizva) és elkezdtem nyújtani. Egy ideje az edzéseim részévé vált, vagy ha nem volt edzésem akkor ezt csináltam.
Szóval, ott hajolgattam és egyéb izéket csináltam (a "gyakorlatok" nem igazán illett oda), majd 3 körül átöltöztem egy egyszerű otthoni cuccba. Beálltam a könyves polcaim elé és egy jó könyvet kerestem. A szamárfüles, gyűrött és jobb állapotban lévő könyveket böngészve elkezdtem dúdolni. Ismeretlen dallam volt, akkor találtam ki, csakúgy jött. Levettem a Csitt, csitt egyik régebbi példányát és elvetődtem az ágyamra, a dúdolást abba nem hagyva. Kinyitottam a könyvet és belemerültem a sztoriba. Valamivel később lecsukódtak a szemeim és elaludtam.

Egy színpadon álltam, kezemben mikrofonnal, a reflektorok vakító fényében. Mögülem zongora hangja szállt előre a hatalmas termet betöltve és az emberek vártak. Mindenki várt.
Rám vártak. Énekelnem kellett volna.
Figyeltem a dallamot és rájöttem, hogy az a dal amit dúdoltam. Csakhogy rájöttem, hogy nem tudom a szöveget.
Rögtönöznöm kellett. Jaj.
Összeszedtem a gondolataimat és egy emlékre öszpontosítottam. Becsaptak. Átvertek és ezt dalba öntöttem. Hazudtak nekem. Átvertek, becsaptak, hazudtak.
A fejem lüktetett és fájt. Ahogy a szívem is.
Kinyitottam a számat, de nem jött ki rajta egy hang se. Semmi.
És ott álltam, várták, hogy énekeljek, de nem ment, gombóc volt a torkomban, a szám kiszáradt és a fájdalom is kegyetlen volt. Az embrek elkezdtek türelmetlenkedni, sutyorogtak és rám mutogattak.
És ekkor enyhült a fájdalom, eltünt a gombóc és újra tudtam énekelni. De amikor nyitottam volna a számat elkezdett forogni velem a világ. Megfordultam, hogy segítséget kérjek, de a hirtelen mozdulattól elkezdtem dőlni, a föld közeledni és minden elsötétedni. Egy hangos puffanás, éles fájdalom és nyüzsgés.
Majd a hangok kezdtek elhalni,  ahogy a fájdalom is és ettől megijedtem. A legrosszabra gondoltam: meghaltam. Aztán...

A földön riadtam fel, 5 óra volt és Vanília, Jessica és Kortnie felettem beszlgettek.
-Hahó, én még élek!-ültem fel. Rám néztek, majd folytatták a beszélgetést.
Feltápászkodtam és lefejtettem magamról a takarót, ami körém csavarodott. A nővérem ideges arccal figyelte a folyamatot, miközben a két lány vitáját hallgatta.
-Mi a baj?-álltam oda melléjük a hajamat igazgatva.
-Csak annyi, hogy a főszakács megbetegedett és a titkos receptjei nélkül csak az elvárt kajamennyiség fele van meg.-vakarta a tarkóját Kortnie.
-Komolyan? Ez borzalmas.-ráztam a fejem.
-Az, és kevés lesz a kaja a bulin! Éhen halnak a vendégek!-Vani a tenyerébe temette az arcát.
-Rendelünk kaját valami puccos étteremből.-vontam vállat.
-Jó is lenne, ha ilyen egyszerű lenne!-kiáltotta.-Mire ideér 20 liter leves, 30 kiló főételt és még sok más, a bálbak vége!!!
-Pedig ilyen egyszerű.-tarta szét a kezeit Jess.-Ha Igéző vagy, akkor igen.
-Igaza van.-mondtuk egyszerre Kortnie-val.
-Holnap, reggel 7, a konyhában! Mindhárman!!!-mutatott mindannyiunkra.
-Én minek kellek?-kérdezte Kortnie.
-Elpakolod a már odaigézett kaját. Most pedig mindenki, alvás! Korán kelünk.-azzal kiment.
Pár másodpercig nézten utána, majd megcsóváltam a fejem.
-Most is megcsinálhatnánk és holnap szabadok lennénk.
-Ne ellenkezz vele, csak rosszabb lesz. Akkor hajnalban.-és Kortnie is elment.
-Engem nem érdekel, hogy mit mondott, felhívom Bellát.-azzal fogtam a telefonom és kimentem az erkélyre. Rányomtam a hívásra és vártam.
5. csörgésre vette fel.
-Szia Bell, beszélnünk kell.-mondtam.
-Hali Melly! Mizu?-kérdezte.-Várj egy picit, Phil akar valamit.
Amíg vártam, annyit hallottam, hogy Bella a bátyjával veszekszik, hogy miért nem hagyja békén, majd egy hosszú "Oooo..." és kuncogás következett. Majd visszatért Bella.
-Bocsi. Na, a bátyám azt akarta, hogy van-e kedved elmenni vele szombaton a bál előtt sétálni.
-Hát... de... izé, van. Mond neki, hogy dél körül indulhatunk.
Kissebb szünet következett, majd jött a válasz.
-Azt mondja 1-re ott van. De mit akartál mondani?
-Ja igen. Holnap próbálni kéne a csajokkal.
-Egyet értek, szólok nekik. Hol és mikor?
-Ööö... van egy stúdió-szerű termünk, ott próbálhatunk. És 3-ra gyertek.-mondtam elgondolkodva.
-Oké, szólok mindenkinek. Holnap!-köszönt el.
-Oki, szió!-majd leraktam.
Mire bementem, addigra Jess elhasalt az enyémhez hasonló ágyán és magazinokat lapozgatott. Mosolyogva bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Felvettem a kedvenc pizsim, visszamentem a szobába és befeküdtem az ágyamba.
Egyből elnyomott az álom.

3,nap: péntek: kaja igézés és zenélés

Hajnalban riadtam fel, magamtól. Akkor pirkadt, a fények lágyan játszottak a szobánk falain.
Oldalra néztem az órára. 6:11. Jess felkeltése nélkül bementem a fürdőbe, rendbe szedtem magam és felöltöztem (sort, topp és magas sarkú). Megint megnéztem az órát: 6:30.
Végül az ikrem felkeltésénél maradtam és betipegtem szoba közepére. Finoman, de hirtelen akartam felkelteni, természetesen nem a magas C-vel.
Simogatóan, lágyan elkezdtem valami laza számot (nem emlékszem, hogy mit) és elkezdtem futni az ágya felé.
Elrugaszkodtam és...
-Jó reggelt!-vetettem rá magam, mire ijedten felült.-Öltözz, igézni fogunk.
-Én is szeretlek.-morogta, majd bement a fürdőbe.
Én addig lementem a konyhába, ahol a serénykedő nővéremet találtam.
-Készísd az erőd, húgi! Szükségünk lesz rá...

Már egy ideje mást se csinálunk, csak kaját varázsolunk és majdnem 1 óra.
-Oké, szerintem ennyi elég.-engedte el a kezünket Jess.
-Igaza van,-bólogattam.-már fáj a fejem.
-Jó, menjetek.-hagyta ránk.
Kimentem a konyhából, be a stúdióba. Majd vártam, vártam és énekeltem.

-Van itt valaki?-nyitott be Peni. Éppen bent énekeltem, mikor megjöttek Jess vezetésével.
Félbehagytam a dalt és kirohantam a teremből.
-Sziasztok.-öleltem meg mindenkit.-Kéne valaki, aki... aki segít, csak itt kint a kezelőfelületnél.
-Vani?-mondta Lia.
-Megkérdezem.-biccentettem, majd elővettem a telefonom. Küldtem egy gyors "Tudnál segíteni a próbánál, pls?" üzit a nővéremnek, közben bementünk a párnázott falú terembe.
A lányok elhelyezkedtek a hangszerek mögött és amikor egyeztettük a dalok listáját, megpittyent a telóm.
-Na, mit ír?-kérdezte Deb.
-Azt, hogy jön.-mosolyodtam el.-Addig is, kezdjük el.
-Beáltam a mikrofon mögé, rákulcsoltam az ujjaimat és biccentettem, hogy mehet.
A szám gitárszólóval kezdődött, majd jöttem én. De mielőtt bekapcsolódtam volna, elhalt a zene, helyette az a dal szólt, amit előző nap álmodtam és dúdoltam, csak most tudtam a szövegét.
Elkezdtem énekelni és akkor ott rájöttem, miről, vagyis kiről szól. Rólam.
Mikor befejeztük az uj dalt, betoppant a nővérem és egy hosszú próbának néztünk elébe...

-Jó, végeztünk, mindegyiket perfectül tudjátok.-mondta Vani, mikor 5 órakor belépett a terembe. Mindannyian kipurcanva feküdtünk a szőnyegen a hangszerek körül.
Hálsan pillantottam a nővéremre, majd pár perccel később kikísértem a lányokat és hosszú alvás ígéretével, elbocsáltottam őket.
Felvonszoltam magam a szobámba, gyors lezuhanyoztam és a kedvenc pizsimben bedőltem az ágyba.

Bál nekem -> 3 hosszú nap Part 1.

Így telt az a bizonyos 3 nap:

1, nap: szerda: varrás

Vani "kérésére" felmentünk a varrószobába segíteni. A szüleink ruhái készen álltak a próbababákon, ahogy Samé is. Vanié pont akkor készült, és csak a miénk volt hátra. Leadtuk a vázlatokat a ruhákról és beálltunk segíteni. Összesen 6-an csináltuk, selymes, csillogó anyagokat, tüllt és még sok egyebet vágtunk méretre, varrtunk össze, ragasztottunk és csillámoztunk. Sokat nevettünk és bolondoztunk Cat-tel, Ally-vel, Miával és Sue-val. Délben ebédszünetet tartottunk, krumplipüré és sültborda volt, röhögéssel tálalva. :D 1-kor mentünk vissza a varrószobába, felszerelkezve mégtöbb csillámmal és flitterrel. A végeredmény(ek) mesés(ek) lett(ek)! Igaz, nem lettek elöl felszegve, de csodaszépek lettek!!!

Ez az enyém. Jessicáé ugyanilyen lett, csak a kék rész neki bézs színű. Ja, igen, a végén mindkettőt felturbóztuk egy kis csillámmal és flitterrel.
4-re végeztünk, úgyhogy elindultam, hogy beszéljek Bellával. Igen a bál-téma.
Egy fekete miniruhát vettem fel, aminek a szoknyarésze több rétegből állt és fehér szalaggal a derékrészen, fehér emelt talpú szandált és fehér karkötőket.
A fehér táskám kíséretével kimentem a kastélyból és felhívtam Bellát.
-Szia! Figyu hozzátok tartok, beszélnünk kell. 3 perc és ott vagyok.
-Szia! Gyere nyugottan!
És elkezdtünk beszélgetni az élet nagy dolgairól, míg a kapujukba nem értem.
-Bella, a kapuban állok... ja, nem, most már az ajtóban, leteszem, oki?
-Jó, figyi, ne lepődj meg, ha Phil nyit ajtót. És egyből a szobámba gyere!
Bontottam a vonalat. Elraktam a telefonom és megnyomtam a csengőt, majd kopogtam. Nyílt az ajtó és...
-Phil?
Igen meglepődtem. Ugyanis az ajtóban egy piszokhelyes, (szürkés, de inkább) kek szemű, kócos, gesztenyebarna hajú és nagyon divatos cuccokat viselő srác állt, aki rám mosolygott.
-Melly?-lágy, mély, dallamos hangja volt.
-Jaj, de jó újra látni teged! Milyen volt London?-kérdeztem.
-Fantasztikus. De hiányoztál.-mosolygott, majd megölelt.
-Tényleg?-felnéztem rá. A 4 centis sarkaimmal fél fej volt köztünk.
-Igen. Leginkább a hülyülések.
-Azok nekem is. Ha nem baj... a húgodhoz jöttem. Meg kell beszélnünk pár dolgot...
-Oké. Felkísérjelek?
-Ha szeretnéd...
Bella szobájáig beszélgettünk, leginkább, hogy az elmúlt 2 évben mik történtek velünk.
Meséltem, hogy énekelek, a suliról. Róla is sok minden kiderült. Egy punk-rock bandában dobos, napi szinten edz (meg is látszik, izmos) és nincs barátnője (!!!).
-Majd később talizunk.-álltam meg Bella Little Mix-poszterrel díszített ajtaja előtt.
-Persze.
-Jössz a bálba?-kérdeztem váratlanul.
-Aha, ott leszek.-bólintott.-Ott találkozunk!
-Oké.
Megvártam, amíg lemegy és benyitottam a szobába.
-Szia! Hű, mi történt?-ezt Bella kérdezte.
-Szia! Semmi, miért?-leültem az egyik foteljába, vele szembe és úgy néztem rá.
-Csak mert úgy nézel, mint akinek egyszerre van szülinapja és karácsony. Köze van...?-de be sem fejeztem, tudtam kire gondol.
-Ssss!! Ha tudni akarod, igen.-suttogtam.
Pár másodpercel később, már nagyban a mondókám közepén voltam.
-Ácsi! Én mindenről tudtam, ahogy mindenki. De most találjuk ki, hogy mit énekelsz.
-Hát, arra gondoltam, hogy mi 6-an is énekelhetnénk valamit.-vakartam az állam.
-Nem mindenki énekel olyan jól.-intett le Bella.
-És egy banda?-pattant ki a remek ötlet a fejemből.
-Na ez már jobb!
-Skype?
-Skype.-bólintott.

-Ez egy zseniális ötlet!-tapsikolt Jess.
Bella laptopjából üvöltött a zene, a csajok meg imádták az ötletem.
-Már csak a banda neve kell, és hogy ki min játszik.
10 percen keresztül dobálóztunk a nevekkel, amikor...
-Meg van!-pattantam fel, pont a refrén kezdetekor.
-Mi az?-kérdezték egyszerre.
-Beautiful Grils.-vigyorogtam diadalittasan.
-Gyönyörű Lányok?-vonta fel a szemöldökét kérdőn Peni.
-Nem. Lenyűgöző Lányok.
-Imádom!-Lia nagyon lelkesnek tűnt.
-Bella, kaphatok egy lapot és egy tollat?
-Tessék.-nyomta a kezembe a cuccot.
-Köki. Tehát... Lenyűgöző Lányok...-írtam a lap tetejére.-Dobos?
-Vállalom!-biccentett Deb.
-Oké.-lefirkáltam.-Billentyűs?
-Stoppoltam!-ugtott fel Jess. Ennek az lett a vége, hogy az ágyán ült, vagyis beverte a fejét. Mi 5-en röhögésben törtünk ki.
-Jó.-leírtam, majd felnéztem.-Gitárosok? Kettő kell.
-Vállalom!-mondta egyszerre Peni és Lia.
-Bizti? És ki lesz az énekes?-kérdeztem meglepődve.
-Te!-vágták rá egyszerre.
-Akkor Bella, te leszel a vokalista, megfelel?
-Jaj, imádom!-ölelt meg.
-Jó, mindent felírtam. Hozzatok majd magatokkal csereruhát, koktél-, vagy miniruha legyen!-mondtam elgondolkodva.-Sminket ne hozzatok, majd én megoldom, van egy rakattal.
-És a számok listája?
-Nyugi Deb, most összeírjuk.
-Mivel nyitjuk meg az egészet?-nézett rám Jessy.
-Mi lenne, ha... mostanában nézem a V, mint Viktóriát, mi lenne, ha a Make it Shine-t énekelnénk?
-Nekem jó. Aztán?
-Jöhetne a banda.-elgondolkodva doboltam a tollammal a lapon.-Vagy...
-Vagy...?-mindenki tűkön üt.
-Vagy, ti kísérnétek. Minket is. Vagyis a banda játszana addig, amíg kérik.
Imádom! Oké! Remek! Zseni vagy! és ehhez hasonlókat kaptam.
Kicsit később felinformálva búcsúztunk el a csajoktól. Kicsit tárgyaltunk a ruhákról, a sminkekről és a számokról Bellával, majd fél 6-kor elindultam haza. 6-kor teljesen kikészülve dőltem az ágyamba. (Természetesen előtte lezuhanyoztam, átöltöztem, megvacsiztam és fogat mostam. :) )

2. nap: csütörtök: díszítés

Korgó gyomorral keltem fel. Felvettem a köntösöm és a papucsom, lement a konyhába. Kerestem valami ehetőt (joghurt, müzli, narancslé, kakaós csiga) és a tálcát egyensúlyozva átmentem a bálterembe.
Nagy volt a felfordulás. Fehér abroszos asztalok, körülöttük székek, a márványlépcső korlátját színes virágok és szalagok díszítették (3 lépcső van, egy a bálteremben, egy rejtett és a főlépcső, ami az ebédlőbe vezet). Mindenhol emberek rohangáltak, munkások állították fel a T alakú színpadot, technikusok állítgatták a fényeket és a keverőpultot, díszlettarabok hevertek a padlón, a korláton és kábé mindenhol.
Letettem a tálcám egy asztalra és elkezdtem enni, a rohangáló embereket kiszemelve szórakozásnak.

-Nincs jobb dolgod a röhögésen kívűl?
Ezt 9-kor kaptam (7-kor mentem le reggelizni, azóta ott ültem), mikor annyira röhöhögtem, hogy majdnem lefordultam a székről. A röhögés tárgya Edy volt, a huszonakárhány éves pincér. Egy füzérhalomban botlott meg, Ally-t leterítve a lábairól. Szó szerint. Mindketten paprikapirosra pirultak, de ugyanúgy kuncogtak.
-De, amint látod eszek. Vagy nem elég feltűnő, Vani?-kérdeztem vissza.
-De, de az. Jess azt üzeni, hogy Harry hívott, 1-re ide jön.
-Oké. Vajon tetszene a pink csillogó miniruhám Philnek?-morfondíroztam.-Mit vigyorogsz?
-Philt mondtál.
-Mi? Nem. Harry-t mondtam.
-Aha, csak tudod, nem vagyok süket.-rázta a fejét.-Inkább mutasd meg azt a ruhát!
Megfogtam a kezét és felhúztam a szobánkba. Bementem a gardróbba, majd fejest ugrottam a ruhákba.
Egymás után toltam el a a ruhákat a sínen, de nem találtam sehol.
Megnéztem a régi ruhák, a Mamától kapott ruhák és Jess ruháit is, de nem volt sehol.
És eszembe jutott hol lehet.
Lehajoltam a cipősszekrényhez, egy kicsit matattam, majd előhúztam egy ruhászsákot. Abban volt a pink, csillogó, derekán vastag, fekete szalagot viselő, combközépig érő, pántnélküli miniruhám. Elővettem hozzá a fekete, 7 centis sarkú, csillogó magas sarkúmat és kimentem a nővéremhez.
-Na?-kérdeztem.
-Hm...-mormolta. Nagyban tanulmányozta a ruhát, néha oldalra döntve a fejét.-Szép, tükrözi a stílusod. A cipő sarka egy picit magas, de illik hozzá.
-Tudom.-bólintottam.-Ezért választottam ezt.
-Milyen ékszereket veszel hozzá? És mennyit?
-A fésűs diadémom, tudod, a szív alakú gyémánttal, néhány karperecet kicsi, színes kövekkel és a lógós fülbevalóm, a pink madzagról lógó gyémántokkal.
-Jó, tökéletes választások. Na jó, nyomás! Dolgod van!!!
-Mégis mi?-tettem csípőre a kezem.
-Ja, tényleg, nem mondtam. Venni kéne konfettit, mindenki elfoglalt és...
-És menjek el venni? ÉN? Komolyan? Nem érek rá, gyakorolnom kell.-de a kiskutyaszemeitől és mély sóhajaitól feladtam a küzdelmet. Megforgattam a szemeimet és ránéztem.-Jó elmegyek, csak átöltözök. Így azért nem mehetek!-mutattam az elnyütt pólómra és a pizsisortomra.
Kitoltam a szobából és mentem átöltözni. Vagyis volna... ugyanis hasra estem Miriben. Szegény macska, világgá szaladt ijedtében. Én meg ott hasaltam, pizsiben, fájó tagokkal, de röhögve....

(Folyt. köv.)

Bál nekem -> mindennek az eleje

Először is, bocsi, amiért ilyen sokat kellett várnotok, de nyaralni voltam és nem vittem a laptopom és nem volt net... hosszú. De a lényeg az, hogy most már itt van.
Új rendszert fogok bevezetni, minden héten legalább 2 rész, ha valamelyikkel kések, egyből jelzem.
Jó olvasást az új részhez!        Lilla
ui,: A zárójelben lévő pontok szünetet jelentenek, nem olyan részt amit nem írtam le!

Szerda reggel sikításra ébredtem. Kikecmeregtem az ágyból és kinyitottam az ajtót.
-Ki a fene sikoltozik hajnalok hajnalán?-ordítottam el magam. A sikoly abbamaradt. Megdörgöltem a szememet és körbenéztem. A folyosó közepén a Papa állt, körülötte a család többi tagja. Mögöttem Jess elmorgott egy cifra káromkodást, mire elmosolyodtam. Kérdőn néztem a Papára, válaszra várva.
-Hát, tudod Melly...-kezdte a Papa, de Vani közbevágott.
-A Papa rendez egy bált!!!-ugrándozott boldogan dinka nővérem.
-Hogy?!? És minek? Mi értelme?
-Hogy jobban megismerjük a város egy részét és miattad, valamint az iskolátok miatt.-mondta a Papa.
-He? Miattam? De Papa! Minek, nem is tettem semmi érdekeset!-méltatlankodtam.
-Tudtad, hogy az iskolátok TELJESEN átalakul? Most már Garwington Arts Magángimnázium lesz a neve és a tehetséges gyerekek tanulhatnak ott. Mint te.-borzolta össze - a már amúgy is kócos - hajamat a Papa.
-De akik eddig oda jártak, azok ezután is oda fognak?-kérdeztem.
-Mivel ez egy zenei gimi volt és volt színészi, ének és hangszer órája mindenkinek... igen. Ó, és részben miattad alakul át a gimi, jobb ha tudod, kincsem.
-Hogy érted, azt, hogy miattam?
-Úgy érti,-kezdte a Papa helyett a Mama.-hogy nem akarják, hogy egy olyan tehetséges lány, mint te, az X-factor miatt otthagyja az iskolát, ezért úgy gondolták, hogy egy kicsit felturbózzák.
-És mindezt azért, hogy a suliban maradjak?
-Úgy néz ki...-ásította Sam, de úgy, hogy egy víziló is megirigyelte volna.
-Oké. És hogy jön ide a bál?
-Megünnepeljük, hogy átalakul a suli, valamint a sikeredet, hugi.-nyújtózott Vanília.
-Aha. Most már képben vagyok... asszem.-vakartam a tarkómat.-Mikor lesz a bál?
-Milyen nap van? Szerda, akkor... szombat este 5 órakor kezdődik. Más országokból i jönnek fontos emberek, meg az országból. A sulidból mindenki itt lesz, a barátnőid is.-mosolygott a Papa nagy büszkén.
-Ok. Na mentem átöltözni a hajnali randimra. Csáó!-vonultam vissza a szobámba dühösen, Jess-szel a nyomomban. Betrappoltam a gardróbba és elkezdtem egy szép hosszú és cifra káromkodást. Kb. a 15. csúnya szónál jártam, amikor Jess közbe szólt.
-Nem is lesz randid, ugye?
-Nem. Ki akar randizni hajnali 7 órakor?-kérdeztem. Kifújtam egy tincset a szememből és belebújtam a ruháimba. El akartam ugrani Liához, így egy egyszerű és kényelmes összeállítást választottam.

Megnyomtam a hívás gombot Lia neve mellett és vártam, hogy felvegye.
-Normális vagy?-nyögte fáradtan a vonal másik végén Lia.
-Elméletben. Apám felkeltett és mondott valami érdekeset. Beszélnünk kell!
-Jó, gyere át. Hívj fel, ha már az ajtó előtt állsz, leküldöm a szobalányom.-mondta.
-Oké, sietek, ahogy tudok
-Ó, semmi szükség rá, megvárlak! Talán visszaalszom...-motyogta. Megforgattam a szemeimet, elköszöntem és letettem. Jesshez fordultam, aki még mindig pizsiben állt velem szemben.
-Ha velem akarsz jönni, akkor siess felöltözni, különben Lia visszaalszik.
-Adj 5 percet, kérlek!-nyöszörgött. Belöktem a gardróbomba és rámosolyogtam.
-Oki, de nekem aztán siess! Addig sminkelek.-ültem le az asztalkához. A szokásos spirál-tusvonal-szájfény kombót egy picit felturbóztam. Kék szemhéjpúdert raktam fel, keveset, hogy megmaradjon a szolidaritás.
Pont kész lettem, mikor Jessica kilépett a gardróbból. Fehér mintás pólót, kék csőfarmert viselt és egy pár hasonló szandált, mint az enyém. A smink is hasonlóan egyszerű volt, illett a ruhájához, ugyanakkor kiemelte a szeme szépséges zöldjét, mely ikerpárja volt az enyémnek. Milyen költőien fogalmaztam...
-Oké, mehetünk?-kérdeztem sürgetően.
-Aha, asszem. Mivel megyünk, Melly?-kérdezte a folyosón utánam loholva.
-Természetesen gyalog.-vetettem oda.
-Gyalog? Milyen messze laknak Liáék? A szomszédban?-asszem tudom ki az idegesítő iker.
-Ne rinyáljál már! Ha úgy nézzük a szomszédban, a birtokhatárunktól kábé 5 kilométerre van az ő villájuk. Nincs olyan messze, hacsak nem nyápic vagy.-kacsintottam rá.
A kapuban megálltam, hátrafordultam és elordítottam magam.
-Elmentünk a szomszédba, majd jövünk! Adios!
Kimentünk az udvarra, a kis kavicsokkal megjelölt úton sétálva nézelődtünk. Szolgák serénykedtek a reggelit készítve, Ginger, a lovászsegéd-barátnőm etette a lovakat, Kortnie rohangált jegyzetekkel a kezében, Alvin, a szakács fia és segédje, friss péksüteményt hozott robogóján (kaptunk 1-1 kakaós csigát :)) és Ivan, a kertész segédje, locsolta az ösvény menti virágokat és fácskákat.
-Hölgyeim!-kacsintott ránk, mire mi elkezdtünk kuncogni.
-Hali Ivan!-köszöntünk neki, majd ,kicsit sem feltűnően, leszedtünk 1-1 barackot a fáról. A gyümölcsöt eszegetve léptünk ki a külső kovácsoltvas-kapun (a belső kapu fából van, kovácsoltvas-pánttal és mindkét ajtószárnyon 1-1 vas-sassal), majd elfordultunk balra.
1 perc séta után Jessy megszólalt.
-Jobbra kik laknak?
-Jobbra?-elgondolkodtam a válaszon. Mit mondjak? Flown-ék? Belláék? Ezt a tépelődést 1 másodperc alatt produkáltam, - gyors a gondolkodásom - de rájöttem, hogy mi lenne a legjobb válasz.-A Flown-család. Tudod, Belláék!
-Ja, aha, értem.-tűnődött el.
-Bella, a szülei, Monica, a húga és... -itt egy hatalmasat nyeltem. Volt egy időszak, amikor beleszerettem Bella, nálam 1 évvel idősebb bátyjába. De az már elmúlt. Azt hittem.-... és a bátyja, Philip.-a végén egy apró sóhaj hagyta el a számat. Egyből oda kaptam a kezem, a szemem pedig lesütöttem.
Jess kikerekedett szemekkel nézett rám, majd megtorpant.
-Mi van?-fordultam meg.
-Na ne. Ne! Te beleestél...-kezdte, de rátapasztottam a kezem a szájára.
-Sss!!! Igen, de az régen volt!
-Mumon, me ammor im!
-Mi?-rámutatott a kezemre, mire én levettem.-Ó, bocsi!
-Na! Tudom, de akkor is!
-Gonosz vagy. Na menjünk!

-Utálom ezt a csengőt.-puffogtam. Liáék villája előtt álltunk, már hívtam Liát is, de nem vette fel, így maradt a csengő.
-Mióta állunk itt? Elzsibbadt a lábam.-nyafogott Jessica.
-5 perce. Várj, megpróbálom megint.-húztam elő a telefonom.
Kicsengett. A hatodik csörgés után jelentkezett a hangposta, ami azt jelenti, ha most beleordítok, tuti hallani fogja. Mély levegőt vettem és szóra, pontosabban kiáltásra, nyitottam a számat:
-Liaaa!!!!-kiáltottam. Szerencsémre pont az ablaka alatt álltunk.
-Mi van?-hajolt ki az erkélyén.
-Beengednél?
-Adjatok 1 percet!-és visszamászott. Hurrá.
-Tipikus Lia.-forgattam a szemeimet.
-Gyertek be!-nyílt ki az ajtó.

-Igen, anyám mondta.-a szobájában ültünk, és a történtekről beszélgettünk.
-De az egészet elmesélte?
-A... asszem. Miért?
-Rólam...?
-...mesélt.-fejezte be bólogatva.
-És mit szólsz hozzá?-harapdáltam az ajkam.
-Azt, hogy... végre Művész gimibe járhatunk!!!-pattant fel boldogan és kezdett el ugrálni tapsikolva.
-Hogy?!?-úgy néztem rá, mint aki szellemet látott, vagy rosszabbat...
-Mindig is Művészetire akartam járni, de Anya nem engedett el külföldre, de most! Köszi Melly!-ölelt meg.
-Oké, arról tudtam, hisz' ovis korunk óta, vagy még régebb óta, legjobb barátnők vagyunk! Arról is tudsz, hogy a sulit miattam alakítják át?-tördeltem az ujjaimat.
-Igen, mert maradásra akarnak bírni. Igaz?
-Aha.-bólogattam.
-Te, tudtad, hogy Philip visszajött Londonból? Tegnap ért haza. Állítólag a Művészetiben akarja folytatni a tanulást. Eddig abba a suliba járt ahova én akartam, de úgy gondolta, hogy visszajön, úgyis Művészgimi lett a suliból...-a továbbiakra már nem figyeltem. Philip visszajött!!! Lehet, hogy mégis lesz köztünk valami a bálon... de ott van nekem Harry. Jajjj, ez olyan nehéz!

               #######1 órával később otthon, a szobámban, az ágyamon fekve#######

-Már vagy 20 perce fekszel ott szó nélkül, 2 perc/pislogást produkálva. Mi bajod van?-ült le az ágyam szélére. Ránéztem, majd felnevettem.-Oké, azt látom, hogy élsz, de mi bajod?
Felültem, az ujjaimmal néhányszor végigszántottam a hajamon, majd az ablak felé mutattam.-Séta. Most.
Jess bólintott. Kimentünk a hátsókertbe, kikerültük a medencét, felkapaszkodtunk a dombon és elindultunk az erdőbe. A szellő lágyan süvített, fejem zsongott. Nagy nehezen kinyitottam a számat.
-Nagy baj van.-kezdtem. Elpanaszoltam mindent. Philipet, Harry-t, az aggodalmat, egy szóval, mindent.
Jess türelmes hallgatóság volt, egyrészt átérzi, mivel az ikrem, másrészt... passz.
-... és most nem tudom mit tegyek, szakítsak vele vagy mit?-fejeztem be.
-Hát amíg nem tudjuk mit érez irántad Philip addig ne.-mondta Jessica.-De az is lehet, hogy már nem is tetszik neked, majd a bálon kiderül.
-Eljön?-csillant fel a szemem.
-Nem figyeltél? Lia mondta.-kerekedett el a szeme.
-De,csak éppen Philről álmodoztam, tudod, élénk a fantáziám...
-Jaj te!-forgatta a szemeit.-Mindenesetre nagyon ki kell majd csípni magunkat.
-Vegyünk egyformát! Csak a színek térjenek el. Mondjuk én veszek fehéret te meg...
-Napsárgát!-vágta rá egyből.
-Ez az! És csillogó! Szikrázni fognak a reflektorfényben!
-És magassarkúk! Mondjuk... 6 centi?
-Tökéletes!-totál felvillanyozódtunk. Ha ruhákról van szó, nem ismerünk tréfát! Meg ha cipőkről...
-És az is csillogó, a ruhák elejét egy kicsit feljebb szegetjük, hogy látszódjanak!
-És az ékszerek! Hosszú lógós fülbevaló, hozzáillő nyaklánc, gyűrű és karkötő?
-A ruhák színeiben!
-Igen! Ez nagyon állat!!!-mondtuk egyszerre, mire elkezdtünk nevetni.

                                        #######otthon, negyed órával később#######

-Luck, azt a füzért magasabbra! (...) Még! (...) Oké, most jó. Kortnie!!!! Ezek a terítők nem jók! Én bézst kértem, ez meg barna! Cseréltesd ki!!!
Naná, hogy a nővérünk dirigált. Már MOST elkezdte a bál tervezését!
-Szerinted normális?-ezt Jess súgta nekem.
-Nem. De soha nem is volt.-vigyorogtam rá.
-Ezzel megnyugtattál.-bólogatott.
-Szerintem meneküljünk, mielőtt minket is befog.-súgtam. Elkezdtünk a hátsólépcső felé osonni (igen, olyan is van, néha hasznos. Mint most. ;) ), amikor meghallottuk az ismerős hangot, amint ránk kiállt.
-Ti ott! Drága húgocskáim, azonnal gyertek ide!!!
-Ajjaj!-néztünk össze Jessy-vel. Odasomfordáltunk Vanília elé és csak pislogtunk rá.
-Oké. Ti kapjátok... hmmm... segítsetek a konyhán, a varrószobán és tanuljatok be valami számot.
-Minek?-kérdeztük, megint csak egyszerre.
-Ja, hogy nem mondtuk? Ti nyitjátok meg az estét. ˇMár látom az újságok címlapját: Az iker-hercegnők fantasztikus előadása! Hát nem klassz?
-De ugye nem kell az egész estét végigénekelnünk?-aggodalmaskodtam.
-Negatív. Csak megnyitjátok valami ferge-tegessel - értitek ;) - énekeltek még néhány számot, meg amikor kérik, de amúgy szabadok vagytok.
-Oké.-bólintottam.
-Most pedig irány a... -belelesett a noteszébe, majd vissza ránk.-..a varrószoba!
Hosszú 3 és fél napunk lesz...

Megvédem magam!

Újabb rémálom. Most más, egyre rosszabbak. 8-kor keltem, hiányérzettel. Jess nem volt ott. Letusoltam, hajat mostam és mentem átöltözni. Egy szép ruhát választottam, a hajamat kiengedve hagytam és egy magassarkú szandált vettem fel. Unalmamban kimentem az erdőbe sétálni. Elkóboroltam egy olyan helyre, amiről még nem is tudtam. A szél lágyan süvített, belekapott a hajamba és a ruhámba.

Kiértem az erdőből, egy kis mezőn álltam, a másik végén egy szirtfal emelkedett, alját a tenger sós vize nyaldosta. Gyönyörű volt.
Betáncoltam a mező közepére és elterültem a selymes füvön. Margaréták, ibolyák és más színes virágok voltak körülöttem illatukkal elbódítva engem. Elgondolkodtam.
Na jó, kezdjünk el számolgatni! Egy hercegnő + tehetség · Igéző-képességem : ellenségek - nyár = Öööö... az, hmm, 8, aztán 17... te jó ég! Tehát, = dupla hercegnő, énekesnői tehetség ellenségekkel fűszerezve. De jó nekem! Beszélnem kell valaki normálissal!!!-és már vettem is elő a telóm.
-Haló?-hallatszott a másik oldalról Jess hangja.
-Merre vagy? Beszélnünk kell.
-Reggelizek, de már megyek... ööö... hol vagy?
-Az erdő szélén, egy mezőn fekszek, a tengerparttól nem messze. Siess!
-Úton vagyok.
-Várlak.-és bontottam a hívást.

-Melly!
A szirtfal szélén álltam, a tengert kémleltem, a szél marcangolta a ruhámat. Komor arccal fordultam meg.
-Itt vagyok.
Jess állt a mező közepén, hasonló ruhában és topánkában. Tudta, hogy baj van.
-Melly, mi történt?
-Hát, lett egy elméletem...-kezdtem. Elmondtam az elméletet és vártam.
-Tudod, ez egy kicsit fura. Ezeket eddig is tudtuk!
-Hát, nem teljesen... de majd elmondom. Figyelj, önvédelmi leckéket fogok venni.
-Minek?
-Megtámadtak.
-Tessék?!?
Elmeséltem az egész sztorit, de még mindig nem értette.
-Akkor is! Ott van John.
-De nem akarom mindig a nyomomba tudni!!!
-Aha, asszem értelek.
-Oki. Ugye támogatsz?
-Persze, kiállok melletted.
-Köszi, ez jól esik. De kell egy tanár.
-Tudok egy jót.-sejtelmes mosolyából semmi jót nem sejtettem.
-Nekem mindegy, hogy ki, csak jól tanítson.-vágtam rá meggondolatlanul.
-Bizti?-kérdezte. Közben elindultunk a part mentén vissza a kastélyba.
-Hát... aha. Na, ki az? Megmondod?
-Egy srác, majd bemutatlak neki. Az apját ismered.
-Rokon?
-Nem, nem rokon.
-Jó tudni. Megjöttünk.-tettem hozzá, bár ez nyilvánvaló volt. Belöktem a hatalmas fakaput és felkopogtam a szobánkba. Már az ajtó előtt voltam, amikor az kivágódott és kivonult rajta Vanília. Szinte fellökött.
-Hé! Mit keresel itt?
-Neked is szia! És nem találtam a tiarám.
-És nálam kerested? Oké, most pedig tünés!!!-taszigáltam a másik irányba.
Bementem a szobámba, leültem az ágyamra és az ölembe húztam a laptopom. Beléptem a Google-ba és beírtam a keresőbe, hogy önvédelmi tanfolyam. Már a 2. oldalt böngésztem, amikor berontott Jessica. Nagyon idegesnek tűnt.
-Mi a baj, tesó?
-A tanárod. Hé, mit csinálsz?-szeme a képernyőre tévedt.-Ennyire nem bízol bennem?
-De, csak sejtettem, hogy valami baj lesz.
-Akkor ki is léphetsz! Be akarom mutatni a tanárodat.
-Oké.-kiléptem a tanfolyam-keresésből. Hasamra feküdtem és a lábaimat lóbálva jeleztem, hogy várok.
-Melly, bemutatom...-lenyomódott a kilincs és belépett egy fekete hajú, kék szemű, magas, izmos és helyes pasi. Nekidőlt az ajtófélfának és rám nézett.-... Adamat. Ad, ő itt az ikrem, Melly.
-Csá!-biccentett - a megnevezés szerint - Adam.
-Csoki!-mosolyogtam. Hajam megcsillant a beáradó fényben, ahogy a szemem is, így még jobban magamra vonva Adam figyelmét, akaratom ellenére.
-Mióta tanítasz?-sietett a segítségemre Jessica.
-Egy ideje.-valaki szűkszavú.
-Pompás! Majd felhívlak.
-Oké, de most mentem. Csá Jess! Szia Melly.-utoljára rám nézett és kiment.
Jess sokat sejtőn rámvigyorgott.
-Bejössz neki.
-Fogd be, dinka!-dobtam mag az egyik párnámmal.
-Felvesszük?
-Hát... nem is tudom...
-Vegyük fel, jó tanár!!! Na, na, na?
-Jó, rendben, nem bánom.
-Akkor felvettük?
-Igen. Végre, megvédem magam!

Túl sok az infó! Part 2.

-Erről senkinek egy szót se, oké?
De Harry csak ült, mint egy szobor és a rögtönzött jégcsapot bámulta. Ajka pici "o"-t formált, szemei elkerekedtek.
-Ha most nem mondasz semmit, én itt hagylak...!-fenyegetőztem. Harry arcán megjelent egy mosoly.
-Nyugi, megértem. Ha azt mondtad volna, hogy zombi, vagy bármi ilyen szörny vagy, elfogadtam volna. Tudod jól.
-Igen.-mosolyogtam.-Most haza kell mennem, sok dolgom van. Majd hívlak.
-Várom!-mondta, megcsókolt és elkisért a csajokhoz.
-Girls, I'm go home!-vigyorgok rájuk.-Sziasztok, este vidichat!
Kiléptem, a még mindig szakadó esőbe és a limuzint kerestem benne John-nal, akire nagyon szükségem volt. A kocsi a sarkon parkolt, elindultam, a haj a hátamra és a fejemre tapadt, ruhám szintén, cipőm talpa cuppogó hangot adott. Már csak pár méter választott el a járműtől, amikor hangokat hallottam.
-Hé cica!-ordította valaki, majd nagy röhögés követte. Szeme. sarkából láttam, hogy 4 férfi halad felém. Ne fordulj meg! Nem szabad!
-Na, cica, hova szaladsz?-újabb nevetés.
Utamból kétoldalra toltam az esőt, így gyorsabban haladtam, de így is közeledtek felém. Elkezdtem rohanni, bakancsom csattogott a betonon, csak még jobban röhögtek.
És ekkor betelt a pohár.
Megálltam, vigyorogva megfordultam és eltoltam az esőt. Elhallgatott a nevetés.
-Valami baj van fiúk?-mosolyogtam. Egy vízlabdát kanyarítottam az esővízből, szemeimet összehúztam.-Tünés!
-Jaj, cica, szerinted félek?-vihogott egy csupa piercing pasas.-Gyere ide!
-Ha majd piros hó esik, dagadt!-ordítottam. John kiszállt az ordibálásra, elindult felém, de én vízfalat állítottam.
-Mit mondtál, te kis...?-indult el felém.
-Dagadt.-vigyorogtam és teljes erőből neki dobtam. A pasi hátratántorodott, majd felhördült. Megint fogtam egy labdát, de most megfagyasztottam. Elhajítottam, a pasas a földön kötött ki. A maradék 3 indult el felém. Hogy mibe keveredtek!!! Hahaha!
-Hogy mereszelitek? Egy lánnyal? Tünés!!!-ordítottam. Az utolsó mondatra egy villám hasított végig az égen. A pasasok egymás hegyén-hátán rohantak el. Nagyot sóhajtva rogytam le a vizes földre. Aztán csak annyira emlékszem, hogy John berak a limóba, vezetés közben káromkodik, aztán sötétség.

-Te jó ég! Melly!-ezt a hangot mérföldekről felismerem (egyrészt, mert az Igézőknek nagyon jó a hallása). Mocorgok egy kicsit, így rájövök, hogy John karjaiban vagyok. Kinyitottam a szemem és halványan elmosolyodtam.
-Minden oké... asszem.
-Én azt nem mondanám.-rázta a fejét John.-Majdnem elrabolták, vagy rosszabb...
-De megoldottam... jaj a hátam!-nyöszörögtem két lábra állva.
-Oké, nem akarom tudni. Na gyere.-kezdett rángatni Jess.
A szobánkban lelökött az ágyra és beállt a szoba közepére és odahúzta a banánfámat.
-Akarom tudni mire készülsz?-kérdeztem.
-Akarod tudni mi a képességem?-kérdezett vissza.
-Oké, várok.
-Na, figyelj!-intett Jess. A facsemete fölé hajolt, kezét végig simította a vékonyka törzsén, majd a levelein. És ekkor jött a "csoda".
A csemete elkezdett növekedni, míg kb. 2-3 méter magas lett, vastag törzzsel, nagy levelekkel és érett, sárga, lecsüngő banánokkal.
-Azta!-tátogtam.-Adj egy banit!
-Tessék!-passzolta nekem. Lehámozom a héjját és beleharapok.-Na, milyen?
-Mmmm... nyami! Ez isteni! Te egy mester vagy!
-Köszi. Valami baj van?
-Hát... én elmondtam....
-Mit mondtál el kinek?
-Az igézősdit Harry-nek.-nyőgöm. Szemei elkerekedtek.
-Hogy... mi?
-Igen, hát... ja.
-Te megvesztél? Akár elmondhatja a rendőröknek is! Te egy komplett...
-Elég!-kiáltottam... de nem emberi nyelven. Ez... más, nagyon más. Jessicának kikerekedtek a szemei és a torkára forrt a szó. Ajkaimhoz nyúltam, mint ha rajta lenne, hogy milyen nyelven mondtam. Összenéztünk és egyszerre kezdtünk el rohanni Anya dolgozószobája felé. Kopogás nélkül rontottunk be.
-Mégis mi folyik itt, lányok?-riadt meg. Éppen egy új vázlatot készített. Mama divattervező, sok ruhát tervezett már.
-A Zelba?-kérdezett vissza poénból Jess. A Mama rosszanlóan nézett rá.
-Anya, Jess-szel vitatkoztunk, rákiáltottam, hogy "Elég!", de nem emberien. Ez valami más volt.
-Valami nagyon más.-bólogatott Jessy.
-Hmmm... milyen volt?-kérdezte Anya.
-Ilyen: szeretlek titeket!-mondtam, megint azon a furcsa nyelven.
A Mama szemei elkerekedtek a döbbenettől.
-Hát beteljesült...-motyogta.-Hát igaz...
-Mi??? Mi van???-értetlenkedtünk (totál egyszerre) Jess-szel.
-Jess drágám, kimennél egy picit?-szólt a Mama Jessy-hez, továbbra is rajtam pihentetve a tekintetét.
-Persze.-oldalazott ki az ajtón.
Mikor ketten maradtunk, Anya leroskadt a székéba.
-Mi történt, milyen nyelv volt?
-Nos, öhm. Van egy olyan história, hogy minden 10. évben kiválasztanak egy valakit közölünk...
-Egy Igézőt?
-Igen. Nos kiválasztanak valakit, aki...-itt elcsuklik a hangja és könnyekkel telnek meg a szemei. Mély levegőt vesz és a szemembe néz.-... aki az élünkre áll.
-Én... ezt nem értem.-rázom a fejem.
-Te az Igézők hercegnője is vagy. Vannak képességeid, amik csak néhányunknak vannak meg.
-És kiknek van még ilyen más képessége?
-Azoknak, akik teljesítették a feladatukat.
-A... miket?-na most teljesen lemaradtam!
-A feladatukat. Mindenkinek van, de ezt ne most beszéljük meg, nyomás aludni!-kezd el tolni az ajtó felé.
-Oké. Szia!
Az ajtó előtt ácsorogva jövök rá, hogy rohad álmos vagyok. Elvonszoltam magam a szobánkba, nagy nehezen felvettem a pizsamám és bedőltem az ágyba. Menten el is nyomott az álom.

Túl sok az infó!

Iszonyatos álmom volt. Harry-vel sétáltunk az erdőben, de egy szakadék szélére értünk. Éles hallásom volt (?), így meghallottam, hogy valahol csata zajlik (?). Elkezdtünk futni, hipersebességgel mindketten (?), és a szakadék szélén haladva eljutottunk egy mezőre. Férfiak, nők és farkasok puszta kézzel marcangolták szét egymást. És Jess ott állt ennek az egésznek a közepén. Védtelen volt és esélytelen. Egy férfi ugrott hozzá, fekete csuklyás talárt viselt, melynek kapucnija a hátán pihent. Vigyorogva vetette rá magát a testvéremre, erőteljes sikolyt előcsalva mindkettőnk torka mélyéről. Jess legyengülve és esetlenül hullott a földre, s én is térdre estem. Harry védelmezően elém állt, de belőlem előtört a harcos ösztön. Felegyenesedtem, szemem vörösen izzott a dühtől (vagy nem csak attól?), ajkamat morgásszerű hang hagyta el, és nekiiramodtam. Futottam, mint egy őrült, elrugaszkodtam és rávetettem magam Jessica gyilkosára. Harry a segítségemre sietett, lefogta a férfit, én meg felhúztam a lábam és egy erőteljes rúgással...
-Sohaaaaa!!!-sikítottam. Az ágyamban voltam, úsztam a verítékben. Nem ez volt az első ilyen álmom. Elkezdtek folyni a könnyeim, Jessy ijedten ült fel a matracon.-Soha nem leszek gyilkos!-szipogtam.
-Mi történt Mel?-kérdezte fáradtan. Dióhéjban elmeséltem az álmomat, a végén Jess átölelt.
-Az agyadra ment az Alkonyat, tesó.
-Igazad lehet. De akkor is olyan élethű volt, olyan valódi.
-Tudom, csss, semmi baj.-vigasztalt.
-Jess...
-Hmmm?
-Köszi.
-Nincs mit, tesó, bármikor. De figyi, szerintem feküdjünk vissza.
-Már miért? Már világosodik.
-Az egy dolog, de még csak 5 óra múlt.
-Ó. Értem. Hát akkor, tovább szép álmokat, Jess.-dőltem le.
-Neked is, Mel.-feküdt vissza.
Megpróbáltam visszaaludni, de annak az lett a következménye, hogy az álomban gyilkos lettem és egy férfi lefogott, egy nő meg hátulról tarkón vágott. Onnantól sötétség.
Most is felriadtam, de nem sikítottam. Az órámra néztem. 6:45. Nem volt kedvem visszaaludni, nem akartam több ilyen álmot. Elmentem megmosakodni, rendbe hozni magam és utána felöltöztem. Egy fehér ruhát választottam, pánt nélküli volt, kb. a térdem fölé ért, kicsit gyűrött és szűk volt. A kedvenc bokacsizmám dobtam hozzá a szetthez, ami szürke volt, 5 centis sarkakkal. A hajam a tarkómon összegumiztam és egy nagyobb csattal feltűztem. A sminkem az alap volt, szempillaspirál és szájfény. Kiegészítőnek néhány karkötőt, a lila válltáskám (beleraktam a telefonom, zsepit, pénzt, egy fél literes Pepsi-t, fésűt, noteszt, tollat és szájfényt) és egy pár ezüst színű lelógó fülbevalót választottam. Ezt akartam felvenni a New York-ba, de addig egy top és egy sort is megtette. Miután elkészültem, írtam egy üzenetet Jess-nek.

 Figyelmesen Jess!!!
 Elmentem sétálni az erdőbe, a Varázslatok erdejébe, ha utánam akarsz jönni, mássz át a sziklán, ami a medence túloldalán van, majd kerüld meg a tavacskát és indulj el az Álmok patakja mentén. Sétálnod kell 10 percig, és ha észreveszel egy hatalmas fán egy kastélyt, jó helyen jársz. 
 Menj fel a fa tetejére, suttogj el egy Ajtó!-t, az ajtó ki fog nyílni. Menj be, sétálj végig a folyosón, át a nappalin, keresztül a konyhán, fel a lépcsőn. A lépcső vége egy folyosó lesz, tele névtáblácskákkal ellátott ajtókkal. Az Amelia névvel ellátott szobába menj be, a könyvespolcon húzd ki egy kicsit az 
Alkonyatot. El fog húzódni a polc, menj be a résen és az alagút végén lévő ajtón is, ott találsz engem, ha minden igaz, rengeteg könyvvel körülvéve. 
 Ha nem jössz, dobj meg egy üzivel!
 Várlak!: Melly

A levelet összehajtottam és a párnájára raktam. Hang nélkül kiosontam a szobából, majd a kastélyból. Átmásztam a sziklán és útra keltem, hogy tanuljak az Igézők szobájában.

                                 #######az Igézők szobájában, 1 órával később#######

 Éppen az Igézetek kezdőknek egyik ősrégi példányából írtam ki igézeteket, amikor halk nyikorgásra lettem figyelmes. Elmosolyodtam, a könyvespolc húzódott el. Lapoztam egyet a könyvben és elkezdtem kimásolni a
Omnis cibus jejunium-ot, azaz Bármilyen ételt gyorsan-t. Cipő kopogást hallottam, majd halk neszezést.
Kinyílt az ajtó, szemem sarkából észrevettem Jessicát, de folytattam az írást.
-Már vártalak.
-Azt látom. Hány könyvből írtál ki eddig...
-Negyed 8-tól számolva? 5-ből, de volt olyan igézet, amit vagy nem tudtam kiírni, mert olvashatatlan volt, vagy nem tudtam lefordítani.
-Aha, asszem' értem. Melly...
-Igen?-lapoztam egyet és elkezdtem kiírni a Donec incantatores-t, vagyis Védő-bűbáj-t.
-Van igézet arra, hogy szép hangom legyen?
-Jess.-fordultam felé és megfogtam a vállát.-Neked szép hangod van.
-Nem, úgy értem szép énekhang. Mint neked.
-Mutasd meg, így nem tudom eldönteni, hogy szép, vagy nem a hangod.
-Oké.-bólintott, és elkezdte Kelly Clarkson Stronger-jét. Egész szép hangja volt, nem valami szoprán, inkább mezzo, de erre nem lehetett nem azt mondani, hogy szép. Befejezte a dalt, kérdőn nézett rám.
-Jessy, ez gyönyörű volt! Neked nagyon jó hangod van!
-Csak azért mondod, mert a tesóm vagy.
-Nem. Azért mondom, mert ez az igazság.-mondtam totál komolyan, miközben a Un fascino d'amore-t másoltam, alias Szerelmi igézet-et. Jess kíváncsian nézte a lefordított címet.
-Az... az szerelmi bűbáj? Vagyis...
-Ha ezt elmondod, miközben a kiszemelt személy szemeibe nézel, akkor egymásba szerettek. De nem tartós az igézet. Csak pár hónapig tartó műszerelem!-kifújtam szememből egy tincset és Jessicára néztem.-Ki ne merészeld próbálni! Neked már van pasid.
-Igen, de már nem szeretjük annyira egymást, mint az elején...
Megforgattam a szemeimet. Most úgy érzem magam, mint egy szerelmi tanácsadó.-Hallgatlak.
-Tudod, kevesebbet talizunk, meg... már nem érzem azt a bizonyos szerelmet.
-Oké. Eddig értem, de ki a másik?
-Hát... tudod ott van Vani pasija, Vincent...
-Iiiigeeen?-kérdeztem vissza.
-BeleestemVincentbeésmostnemtudomhogymittegyekezértlennejóazigézet. Hú.-hadarta el drágalátos tesókám. Szemeim kikerekedtek, számat eltátottam.
-Te megőrültél?!?-ordítottam el magam.
-Nyugi, nem teszem meg, ők szeretik egymást. De figyelj, ha elmondom Jack-nek ezt az igézetet, akkor...
-Akkor van esély arra, hogy a szerelmetek újraéled.-fejezte be.-Te szerimtem siessünk, 9 óra.-néztem meg a telefonom képernyőjét, majd feloldottam a zárat.-Van 3 nem fogadott hívásom.
-Kiktől?
-Egy Bellától, egy Harry-tól és egy a Mamától.
-Mamát szerintem hívd vissza, lehet, hogy baj van.
-Oké.-már tárcsáztam is a számot. 5 csörgés után vette fel.
-Szia Melly!
-Hali Mama, figyu, baj van, hogy hívtál?
-Hát... úgy is mondhatjuk.
-Mi történt?-ijedtem meg.
-Hol vagytok Jessy-vel?
-Az Igézők szobájában, de...
-Jó odamegyek, 1 perc.
-1 perc? De hogy....-nem tudtam befejezni. Bontotta a vonalat. Jess-hez fordultam.-Anya idejön.
-Akkor van még időnk.
-Fél percünk.
-Azt hogy a...?-kezdte a káromkodást. Megforgattam a szemem, és egy Pepsi-buborékot a számhoz igéztem, aztán bekaptam.
-Szerinted? Elmond egy igézetet és hopp!-csettintettem.
-Jól mondod, angyalom.
-'Reggelt Anya!-fordultam meg mosolyogva. Anyám egy lime színű füstfelhőben állt, mely lilán csillogot.
-Jess drágám, ki kell derítenünk, mik a képességeid! Ez az egész napunkat elveszi.
-Mond meg a csajoknak, hogy nem tudok menni.-fordult felém az említett. Válaszként csak bólintottam egyet, és felálltam.
-Én akkor el is megyek, mindjárt fél 11. Sok sikert!-öleltem meg őket. Elpakoltam a holmimat és beléptem az alagútba. Utoljára visszafordultam.-Sziasztok!-intettem, és már ott sem voltam.
Gyorsan visszaértem a kastélyba, gyorsan átvettem a szettem és lementem enni valamit.
A pirítóra várva (hogy elkészüljön a kenyér), az X-factorra gondoltam. Vajon bejutok? Ha igen, meddig jutok el? Nyerhetnék? És... a gondolatmenetet megszakította, hogy a pirítósok felugrottam. Megvajaztam, majd lekvároztam őket és egy bögre kakaó kíséretében elfogyasztottam. Kinéztem a hatalmas ablakokon és szinte fekete felhőket láttam. Ennyit a ruháról... Felmentem a szobámba átöltözni, és közben bekapcsoltam a hatalmas TV. A Nickelodeon ment, bővebben a V, mint Viktória. Igaz a vége fele járt, de pont énekeltek, a Song to U-t. Ismertem, sokszor ismételték, így bekapcsolódtam az éneklésbe. Tehát, felvettem egy fehér topot, egy fekete cicanadrágot és egy bakancsot, a kiegészítők maradtak ugyanazok, csak a táskám cseréltem le egy fekete szegecsesre. Mikor kész lettem, már dél volt. Tehát volt 1 teljes órám. Úgy döntöttem gyakorlok, féltem (és még most is), hogy nem jutok tovább. Kinyomtam a Tv-t, bekapcsoltam a laptopom és karaoke módban benyomtam a dalokat a YouTube-on.

                                                           #######12:45-kor#######

-Elmentem!-ordítottam vissza a kastély kapujában. Beletűztem egy fésűs tiarát a hajamba és kiléptem a zuhogó esőbe. Ahogy leszaladtam a lépcsőn a limuzinhoz szőkés-barna hajam szállt utánam. Bepattantam a nyitott hátsó ajtón és megpróbáltam kicsavarni a hajamból a vizet, kevés sikerrel. A meleg kocsiban (balszerencsémre) elkezdet begöndörödni a hajam, és ha nagyon göndör lesz, úgy nézek ki, mint egy oroszlán, vagyis ott is olyan lettem.
10 perc kocsikázás után normális hajjal szálltam ki a New York előtt. Berohantam a kávézóba és levágtam magam Deb, Peni, Lia és Bella mellé. Az arcukból ítélve megint átváltozott a hajam oroszlánsörénnyé.
-Ne akarjátok tudni.-fújtam ki a levegőt.-Jess nem jön, gyakorolnia kell Anyánkkal.
-Oké. Na, mi is volt ez az egész, tegnap éjjel?
-Mint mondtam, igézők vagyunk.-súgtam.
-Mint én.-bólintott Peni.
-Hogy mi?!?-nyögtem be. A csajok csak néztek. Ő is? De azt hogy...???
-Anya pár hónapja mesélte el, és ennyi. Neked mi?-kérdezte, tudtam mire gondol.
-Víz alapu folyadékok és jég és hó, valamint az időjárás. De a szöveges igézés is megy, neked mik?
-Kettő van neked? De ez tök ritka! Tudok beszélni az állatokkal.
-Tudom, hogy ritka.-vontam vállat.-Most kísérletezik Anya Jessy-vel.
-Kíváncsi vagyok ő mire lesz képes.-mondta Lia.
-Van egy legenda az ikrek esetére.-hajoltam az asztalra.-A legenda azt mondja, hogy 50% esély van arra, hogy mindkét iker Igéző legyen. Vagyis...
-Lehet, hogy Jess nem lesz az?-kérdezte, de inkább mondta, Deb. Szomorúan bólintottam.
-És Harry tudja?-csapott az asztalra Bella.
-Nem, ma akarom elmondani.
-Hajrá, itt van.-biccentett az ajtó felé Peni.
-A fiúk nyelvén is beszélsz? Tudod, ők is állatok...-hallottam még a röhögést, ahogy az ajtó felé mentem.
-Harry.-böktem meg a vállát.
-Szia!-ölelt meg.
-Beszélhetnénk? 4 szem közt.
-Persze, gyere.-és beültünk egy jól eldugott asztalhoz, ahol senki sem lát semmit. Tökéletes.
-Kérsz valamit?
-Egy pohár vizet.
-Máris hozom.
-Köki.-mosolyogtam. Gyorsan visszaért, én meg vághattam a mesélés közepébe. De jó nekem!
-Na jó, mutatok valamit.
-Figyelek!
-Ok.-bólintottam. Felemeltem a kezem és még utoljára láttam, hogy Peni biccent. Vettem egy mély levegőt és felemeltem a vizet. Érintés nélkül. Majd egy suhintással jéggé, mint a szobánkba. Harry-nek elakadt a lélegzete, szemei kikerekedtek.
-Harry, Igéző vagyok.
-Te... jó... ég!-suttogta. A szájára tettem a mutató ujjam.
-Sennkinek egy szót se, oké?

+1 fő - Bővül a familia!

-Hogy mi?!?
-Várjunk... ti akkor nem is...-dadogott a Mama.
-Nem tudtunk semmit!-könnyezett Jess. Nekem is folytak a könnyeim, nem értem az egészet! Semmit...
-Figyu Mama, elköszönök és otthon... izé. Megbeszéljük, ok?
-Siessetek!!!
-Jessy, gyere!!!-rángattam vissza. Harry-t az ajtóban találtam, gyors puszit nyomtam az arcára és elkezdtem keresni Debet. Gyorsan megtaláltam, megöleltem és egy videochat-et is lealkudtam. Jessicával éppen kivonultunk az ajtón, mikor valaki, azaz valakik utánam szóltak.
-Melly...
-Most nem jó.-szemem sarkából láttam a fiúkat, szomorú félmosollyal.-Majd beszélünk.-biccentettem, de válaszolni nem tudtak, ugyanis Jess már húzott is ki az ajtón.
-Itt vagyunk.
-Jó.-indult el Anya... gyalog?
-Öhm... Anya, mért nem.megyünk limuzinnal?
-Mert elég hosszú az út, hogy megbeszéljük a dolgokat.
Jessre pillantottam. Ugyanolyan fancsali képet vágott mint én. Sóhajtva előkotortam a táskámból a tiarám és beleraktam a hajamba, így nem hullott a haj a szemembe. Nem bírtam a csendet, megszólaltam.
-Na jó, mit tettem?
-Amit mondtál...
-Mért baj, hogy megkérdeztem, hogy bemutassam-e nekik?
-A második fele...
-Az uncsitesó? Vagy ha jól sejtem, ti azt hallottátok, hogy tesó, ugye?
-Igen, azt...-és elkezdett Rose nénivel mesélni. Csak meséltek, meséltek, meséltek és meséltek...
Már vagy 15 perce hallgattuk őket, néha-néha belebólintottunk, amikor megelégeltem az egészet, és közbevágtam. Hát, izé... ideges voltam, na!
-Na jó, azért vegyetek néha levegőt!-erre Jess felvihogott.-Tehát, összegezzük ezt az egészet. Azért élt nálatok Jessy,-itt Rose nénire pillantottam.-mert meg akartátok védeni attól, amit én már tudok, és nekem is meg van.-Jessy kérdőn nézett rám. Leintettem egy, amolyan majd-később-elmesélem kézmozdulattal. Mama és Rose összenéztek, majd pont egyszerre megszólaltak.-Igen, így volt.
-Akkor mi most...-Jess rám nézett.
-Igen, angyalom.-bólintott a Mama. Jess-szel összenéztünk, majd sikítozva elkezdtünk ugrálni. A kastély kapujában. No comment. :)
-Szerintem inkább a szobátokban ugráljatok, Melly.-mosolygott szomorúan Rosalie néni. Amilyen szép volt, annyira nem állt jól neki a szomorúság. Felszaladtunk a szobámba, gyors átöltöztünk otthoni cuccba és levetettük magunkat az ágyamra. Tényleg hasonlítunk: (a szőkébb én vagyok)

Csak feküdtünk és feküdtünk. Olyan 11 (éjjel) fele járt az idő, amikor megpittyent a laptopom.Gyors felültem, az ágyamra raktam és felnyitottam. Csoportos hívás volt, Bella indította. Fogadtam a hívást és belevigyorogtam a kamerába. Csak 4 ablak volt, Deb még a buliban volt biztosan.
-Csokoládés szép jó estét!-"köszöntem".
-Sziasztok!-mosolygott Jess is.
-Hali!-Peni csak vigyorgott, azt nem tudom min.
-Béke veletek!-nyújtotta ki a nyelvét Bella, azt a bizonyos V-t mutatva az ujjaival.
-Aloha!-kortyolt bele egy bögre tartalmába Lia. Mind a 4-en furán néztünk rá.-Mi van? Hawaii pizzát rendelt Apa. Mmm... nyami!
-Oooké....Csajok, van egy jó hírünk!-mondtam.
-Mentek Hawaii-ra?
-Elköltöztök?
-Lesz egy testvéred?
-Mész az X-faktorba?
-Non, non, oui, oui.-válaszoltam a kérdésekre. Jess kérdőn nézett rám, majd a kamerába.
-Lemaradtam valamiről?
-Lányok, Jess az ikertestvérem!-ahogy kimondtam Lia oldalra köpte az italt, Peni hátraborult, Bella eltátotta a száját, és az éppen most bekapcsolódott Deb-nek félúton megállt a BigMac a szája felé. Majd egyszerre felsikoltottak, amitől mi majd szívrohamot kaptunk.
-Ezt eddig miért nem mondtátok?!?!?
-Mert mi se tudtuk?!?-kérdezett vissza Jessica. Tátva maradt a szájuk.
-Hát, tudjátok, az úgy volt...-kezdtem, és töviről hegyire elmeséltem mindent.-És most, szerintem, Jess beköltözik ide hozzám.-fejeztem be.
-Oké, ez szerintem egy kicsit fura. Ennek mi értelme volt?
-Hogy ettől megvédjék.-és az éjjeliszekrényemen lévő pohárból a kamera elé igéztem a vizet. Majd egy suhintással jéggé dermesztettem. Mindenkinek elakadt a lélegzete, csak én tűntem nyugodtnak és... Peni.
Kérdőn néztem rá.-Később elmesélem.-legyintett.
-Jó.
-Melly, ez mi volt?-nyőgte ki Bella.
-Hát tudod, mi-itt Jessre s magamra mutattam.-Igézők vagyunk.
-Oooké. Mimdent elmesélni!-kiáltotta Lia.
-Jó, jó, csak ne ordíts!-mondtam, és benyomtam a Miss Movin' On-t.-Na, így már jobb. Nos, az úgy volt...
És majdnem éjfélig (23:40-ig) meséltem.
-Azta'!-nyőgte be Deb.
-Ja valami olyasmi.
-De akkor ti... tudtok varázsolni?-Bella elég izgatott volt.
-Hát valami olyasmit. Az alapokat mindenki tudja, mint pölö, tárgyakat emelni, vagy ha külömböző kedvünk van, mint, mondjúk, ha dühösek vagyunk, akkor elkezd villámlani, stb... De van saját képessége mindenkinek, amit csak ő tud, és az ritkaság, ha több képesség van a birtokunkban. Én ugye a vízet és az időjárást tudom Igézni. Vannak könyvek, mellyekben Szöveges Igézetek vannak, a könnyűtől a rohadt nehézig. Nagyjából ennyit kell tudni. Ja, 17 évesen eldől, hogy Jók vagy Rosszak leszünk-e, a Fény vagy a Sötétség oldalát képviseljük-e.-amíg meséltem hulla csend volt. De csak addig. Aztán mindenkiből kirobbant a mondanivaló.
Intettem egyet a kezemmel, elsuttogtam egy Sut up!-ot, erre a hangok eltűntek, csak a tátogtak. Mindenki gonoszan nézett rám, elmosolyodtam és egy újjabb intésre visszatért a hangjuk.
-Figyu csajok. Az a helyzet, hogy le kell feküdnünk, hosszú napunk volt. Holnap talizzunk a New York-ba, ott mindent megbeszélünk.
-Oké!-bólintottak egyszerre.
-Oki, akkor megyünk. 2-kor tali, puszi!-azzal kinyomtam. Jessy-hez fordultam.-Nyomás fürdeni! Kipurcanok... találsz bent mindent.
Jess 20 perc alatt végzet, aztán mentem én. Nekem kemény 30 perc kellett. Visszamentem a szobába, Jessy-t már az ideiglenes matracon találtam.
-Jó éjt!-öleltem meg.
-Aludj jól!
Befeküdtem az ágyamba és tapsolgtam kettőt, mire a villany leoltódott.
-Aludj jól Jess!
-Jó éjt Melly!
És belemerültem egy újjabb rémálomba...

A víz az úr... és én

...és ekkor olyan történt, melyre legvadabb álmaimban se számítottam. Örvény vett körül, levegőt juttatva le hozzám. A levegő apró bubirékokban érkezett, mohón bekaptam 3-at, tüdőm megkönnyebült. Az örvény hatására elkezdtem a tengelyem körü forogni, hajam az arcomba csapódott. És ekkor történt a csoda. Alúlról egy erőteljes löket hatására feljutottam a víz tetejére... vagyis azon túlra. Orjási sikítás tört fel a torkom mélyéről, kb. 5 méter magasságba repültem fel, hátam fordított U-t formált, Fejjel a földnek kezdtem zuhanni, szörnyen megijedtem. Kezemmel vízgömböt vontam magam köré, megóvva magam a becsapódástól. Talpra "álltam", ökölbe szorítotzam a kezem, mellkasomhoz húztam, és hirtelem kezem kinyitva, "kivágtam" oldalra a karomat. A víz jobb és bal oldalra csobbant, én meg térdre rogytam és kifulladva lihegtem. Vizes hajam fejbőrömre tapadt, ruhám is a bőrömre tapadt és vacogtam, mint a nyárfalevél. Nehezen visszavonszoltam magam a kastélyba, ahol első lépésre Kortnie-ba botlottam.
-Melissa! Mi történt?-terítette vállamra pulcsiját.
-Ma-majd e-e-el mond-d-dom.-vacogtam vissza neki. Felkisért a szobámba, vettem egy forró fürdőt és hajszárítás közben elmeséltem neki mi történt velem.-És ezért voltam csurom vizes.-ő is tudta a titkot, 2 kezemen meg tudom számolni, hogy rajtam kívűl kik tudják.
-De miért mentél vissza? Meg is halhattál volna!
-Megtanultam a vizet kezelni!
-De milyen áron!
-Megérte.
-Én nem ezt mondanám.
-Kortnie, nekem ez fontos...
-De az életed árán? Ebből nagy baj lesz Melly.
-Már van is.
Ezer közül is felismerem ezt a hangot...
-Mama!-álltam fel.
-Felség!-hajolt meg Kortnie.
-Üljetek vissza, lányok.-csukta be az ajtót. Leült mellém és felvonta a szemöldökét.-Mégis hogy képzelted ezt?!?
-Hallottad?
-Az egészet. És Kortnie-nak igaza van, drágám.
-De...
-Nincs de. És ha TÉNYLEG meghaltál volna? Akkor mi lett volna? Hm?
-Én... én... én... nem tudom!!!-zokogtam. Arcomon patakzottak a könnyek, Kortnie a karom simogatta, próbált vígasztalni, de csak jobban folytak a könnyeim.-Felelőtlen voltam, tudom, de ezt mondta...
-Ki?-kérdezte a Mama és Kortnie egyszerre.
-A szívem. A jó hír, hogy a víz hallgat rám... nagyjából.
-A rossz, hogy majdnem meghaltál.
-Az mellékes.-legyintettem.-Mennem kell, találkozómvan.
-Kivel?-kérdezte Anyám.
-Hát, öhm... izé...
-Csak nem...?
-De.
-Ki?-csillant fel a szeme.
-Harold Philipe Minterd.
-Mikor jöttetek össze?
-Szombat.
-Na végre!!! Legalább nem szomorkodsz többet...
-... azon kívűl, hogy majdnem meghaltam. Tudom.
-1 hónap és szülinap! Ja, Rose nénikéd, apád huga, és a családja meglátogat minket. Szombaton érkeznek.
-Rose néni! Akkor Connor, Samanta és Jessica is jön? És Edgár bácsi?
-Aham.
-Jupí!!!-és elkezdtem ugrálni az ágyamon. Immár száraz hajam csapkodta a vállam.
-Melly, drágám, eltörik a léc!
-Úgyis mennem kell. Haliii!-és bevetettem magam a gardróbba.
#######2 óra lávval később#######
-Szia Szépség!-csókolt mag Harry.
-Szia Szörnyeteg!-kacagtam fel. Harry csúnyán nézett rám azokkal a gyönyörű szemekkel.
-Szerinted szörnyeteg vagyok?
-Szeretlek.-köszöntem el röhögve és elkezdtem felmászni a kúszónövényen. Szobámba rendeltem a vacsit, lezuhanyoztam és nekiláttam az evésnek. Vacsi után fogatmostam és az ágyamba feltornyozott párnákra dőlve elkezdtem chatelni a lányokkal. Kb. 22 órakor letettem az éjjeliszekrényemre a notebookom leoltottam a villanyt és szörnyű álmatlan álomba merültem.

Ma talán még egy rész kikerül, addig is jó olvasást! Lilla

A víz az úr

Utolsó tanítási hét volt. Szinte be se kellett menni, de a csajokkal úgy döntöttünk, rontjuk még a levegőt. A szombat esti csóknak a következmény, hogy lett egy pasim! Valaki nem látta az eszem? Valahol útközben elhagytam... Harryvel jól kijövünk, csak a nővérem tud rólunk. Nem akarom Anyáékat is belekeverni.
Szerda van. Vízigéző óra. Már 2 hete minden szerdán és pénteken vízzel vacakolok, de nem megy, nem akar engedelmeskedni. A mai volt a legrosszabb. De kezdjük az elején. Az egész elején.

~~~~~~reggel~~~~~~

Sortban, topban, szandálban, felfogott hajjal, alapsminkkel, szinte üres oldaltádkával rohantam reggelizni. Harry már várt rám. Gyors lenyelve a pirítósom köszöntem el a Mamától, és már rohantam is. A kapuban megragadtam a gördeszkám és egy gyors 'Adios!'-t ordítva kiléptem az ajtón. Szerelmem telefonját nyúzva várt a kedvenc barackfámnak dőlve.
-Csoki.-nyomtam egy csókot az ajkaira.
-Csá!-húzott magához. Beleröhögtem a csókba, mire ő is elkezdett röhögni, és így fogtuk egymás kezét percekig.
-Menjünk, még elkésünk!
-Nem mint ha baj lenne...-pattant fel deszkájra és útra keltünk. A napszemüvegem az orromra tolva gurulram, Harry kezét fogva. Hogy balesetveszélyes? Lehet...
7:45-re pont beértünk. A folyosó közepén, egy csókkal elköszönv szép napot kívánt és elment. Mindenki engem bámult, miközbe bementem a termünkbe. Balszerencsémre drága barátnőim rohamoztak meg kérdéseikkel.
-Összejöttetek?-újjongott a drága Bella.
-Nem, csak úgy megcsókolt.-röhögtem. Bella nagyban tapsikolt és ugrándozott Penivel, mikor Lia és Deb feltettek (tök egyszerre) egy másik kérdést.
-Mikor?-kérdezték, majd felvihogtak. Tipikus...
-Szombat este. De Will nélkül nem is ismernénk egymást.
-Nektek is próbálkozni kellene.-mondta Peni. Neki már van pasija, egy másik suliból, egy évfolyamtársunk.
-Csak nézzetek körül!-mondtam.-A szerelem itt van körülöttetek, csak észre kell vanni!
-Igazatok van...-gondolkodott el Lia.-Talán megpróbálom Willel...
-Na ez a beszéd!
#######a nap végén#######
-Sajt!!!-köszöntem el a csajoktól. Harry nem jött velem, be kellett mennie, segíteni az apjának az irodájában. 5 perc alatt hazaértem, átöltöztem és leszaladtam ebédelni. Lent a Mama is csatlakozott hozzám.
-Szia Kincsem!
-Szia Mama. Ebéd után gyakorlunk?
-Igen.-bólintott. Gyors befaltam az ebédet, és kimentem a tóhoz. A tavacskából áradó patakot fürkésztem, miközben az időt próbáltam kb. 35 fokosra hevíteni. Majd próbáltam lecsökkenteni 30-ra, és nehezen, de sikerült. Ekkor a Mama kilépett a fák közül. Mosolya melengette a szívemet, kecses mozgása ex-modellkedésést árulta el.
-Kezdhetjük?
-Ühüm.
-Jó. Koncentrálj, akard, hogy a víz engedelmeskedjen!-mondta. Lehunytam a szemem. Csak arra gondoltam és koncentráltam, hogy a víz megemelkedik. Kis idő elteltével kinyitottam szemeimet. Semmi.
-Semmi baj. Add a kezed!-utasított. Kezeim nyirkosak voltak, apró vízcseppek pettyezték, de nem izzadság.-Fordítsd lefelé!
Lefordítottam. A cseppek ahelyett, hogy lehullottak volna a földre ottmaradtak a tenyeremen.
-Oké. Ezek szerint még megvan a képességed. Csippentsd össze a levegőt és kezd el lassan felhúzni, mintha egy koszos ruhát emelnél!-mondta. Utasítása szerint cselekedtem. Ekkor lett a nagy baj. A víz elkezdett emelkedni, míg kb. 2 méter magasságban meg nem állt. Leeresztettem a kezem, gondoltam, biztos a víz is visszaesik. De nem. Mint egy szökőkút, szétspriccelt, a Mamát letaszítva a lábról. Idegesen "hadonásztam" a kezeimmel, hogy meg tudjam állítani a vizet, de az csak egy nagy örvényt alakított. Ekkor eszembejutott valami.  A jég! Az talán megállítja! Abbahagytam a "hadonászást", lehunytam a szemem és az időt fagyosra utasítottam. Kinyitottam a szemem. Mindent dér borított, Anyám vacogott, a tavacska befagyott és apró hópihék szálingóztak az égből. Hátrahajtottam a fejem és kifújtam a levegőt. Visszakisértem a Mamát a palotába, én meg visszatértem az erdőbe. A hajamat átvettem a bal vállam felett, és átkoztam azt a pillanatot, amikor a jégkék, ujjatlan ruhámat vettem fel. Jégkék magas sarkúm halkan kopogott a kövön. Megálltam a tó előtt. Tudtam, hogy hülyeség, amit teszek, de a szívem ezt dobogta. Ráálltam a jégre, egy utolsó pillantást vetettem az otthonomra, és cselekedtem. Felhúztam a jobb lábam, és teljes erőmből dobbantottam. A jég beszakadt, én meg sikítva estem bele a jéghideg vízbe. Magassarkúm miatt nehezen feltempóztam a víz tetejére, arcomról csorgó könnyeim és a hideg víz dacára elordtottam magam.
-Hallod?!? Vedd el! Vedd el a képességem! Ne igézhessek vizet! Ne igézhessek, csak akik fontosak nekem, azoknak ne essen bajuk! Ne essen bajuk... miattam!!!-hangom lágyan, de erősen süvített végig az erdőn. Lehunytam a szemem és abbahagytam a tempózást. Elkezdtem lesüllyedni a víz mélyére, hajam és ruhám lebegett körülöttem, oxigénem fogyóban volt. És ekkor olyan történt, amire legvadabb álmaimban sem gondoltam volna...

Hát itt van a következő rész. Sokat dolgoztam vele, volt, hogy elaludtam közbem, mivel nem tudtam, hogy mit írjak. De összehoztam!  Hogy mi történt Melissával, azt megtudhatjátok hétfőn vagy kedden, a kövi részt akkor hozom. Jó olvasást! <3
Lilla Wheeled