-Mit keresel te itt???-visítottam, de rögtön befogta a számat. Kapálóztam, de esélyem se volt.
-Psssssszt!!! Még meghallanak!-suttogta idegesen.
-Kik?
-Kik, kik? Te lökött, Bettyék, kik mások?
-O-ó!
-Bizony!!!
-Most mi lesz? Várj... hogy öltöztek?
-Hát Betty egy egyszerű, kék földig érőt vett fel, de Ivi...! Méregzöld, csipkével díszített, hosszú ujjút húzott. Nehéz lesz lepipálni, hugi. Mi a terved?-kérdezte. Felpattantam az ágyról és a ruhásszekrényemhez botladoztam. Ahogy beléptem, Vani beletemette az arcát a tenyerébe. Ha ruhák közé kerülök, órákig keresek, kutatok. De most siettem. Le akartam körözni a Xendl-nővéreket. Egy ilyet választottam:
Vani szája tátva maradt. Én csak mosolyogtam, ez volt a kedvenc ruhám, mind közül.
-Honnan van, hugi?
-Hana nagyitól kaptam karácsonyra tavaly, csak akkor még nagy volt.
-Aha.-a nővérem kirohant a szobámból, be a sajátjába. Az enyémhez hasonló, csak mélykék ruhában tért vissza. Az övének térd alatt kezdődött a kivágása.
-Mehetünk, Vani?
-Előre megyek, 1 perccel később gyere le!-utasított. Bólintottam. Mikor a lépcsőhöz értünk én megálltam,
Vanília lement. Mikor leért, kiléptem én is, és leléptem egy fokot, majd magabiztosan, tovább mentem. Fredy bácsi, Zoe néni, Yvett és Betty undorodva néztek ram, míg a családom, a szolgálók, szobalányok, szakácsok (vagyis a személyzet) gyönyörködve vett szemügyre. Mosolyogva, kecsesen, mint egy modell, lépkedtem le.
-Túl csinos, szép, kecses és elbűvőlő ez a Melissa!-őrjöngött suttogva Zoe néni.
-Az.-legeltette rajtam a szemét Fredy bácsi. Zoe néni oldalba bökte. Leértem a lépcső aljára és a tesóim közé léptem. A kezemben, a fehér, fodros retikülömben megpittyent a telóm (LG G2). Lia volt, hogy ráérek-e, átjönne teázni.
-Mama.-suttogtam, miközben a nappali felé lépkedtünk.-Átjöhet Lia a teára? Jók leszünk!
-Nem bánom, jöjjön, de ne legyen országos botrány mint tavaly!-súgta vissza. Szóltam Liának, hogy jöjjön, de csinosan öltözzön fel. A nappaliban leültem a kedvenc fotelembe, egy kék gömbszerűbe. Lábam felhúztam, és fájdalmas képpel vártam. Nem elég, hogy itt vannak, még ez is...! És ekkor belépett Lia.
-Jaj, Lia, micsoda meglepi!-pattantam fel.-Mama, kimentünk lovagolni!!!-meg sem vártam a válaszát, már a lovarda felé lépkedtünk.-Ne akard tudni, min mentem keresztül...
-Ahogy akarod... mér' pont a lovarda?
-Mer' régen találkoztam Holdfénnyel. Tudod mennyire szeretem!
-Jó, igen, na, menjünk!-és betuszkolt az ajtón. Sok lovunk volt, de nekem Fény jelentette a legtöbbet, Lia Feketét szerette a legjobban. Íme a két ló (a fehér Holdfény, a másik (értelem szerűen) Fekete):
Kilovagoltunk, úgy ahogy voltunk (+sisak, csizma), a város utcáira, hogy körbenézzünk. Ahogy megláttak a járó-kelők meghajoltak, köszöntek, ujjongtak. Mi meg úrinőkhöz illően visszaintegettünk. Körbejártuk a várost, elindultunk haza. Ekkor felhangzott Avril Lavigne-Alice-e. A telóm csörgött, a mama volt!
-He-helló!-dadogtam.
-Melissa Elinor Katarine Watson! Merre jártok? 6 óra! Azonnal gyertek haza!!-ordította.
-Ny-nyugi Mama, most megyünk haza, mi-minden rendben!-dadogtam.
-Ajánlom is! Ja, és Vanília azt üzeni, hogy mindjárt hív. Szia drágám!
-Csáó...-ahogy letettem, már csörgött is.-Hali?
-Melli! Azonnal gyere haza! MOST!!!-kiabálta Vani.
-Nyugi!!! Úton vagyunk, de mi a baj?
-Hát... azt a saját szemeddel kell látnod, hugi...
-Ajjaj... sietek! Addig rád bízok mindent! Csáó!-és leraktam.-Lia, sietnünk kell, baj van!
-Oké. Gyiá!-és már vágtattunk. 5 perc alatt hazaértünk. A lovardában visszaöltöztünk és rohantunk be. (Magassarkúba??? OMG...) Bent egyből a tesómba ütköztünk, aki fellélegzett.
-Na végre!!! Hol voltatok? Szörnyű dolog történt, hugi, annnyira sajnálom...!!!-kezdte, de félbeszakítottam.
-Állj!!! Mi történt? Mi az a nagy baj? Vaniii!?!?-hangom egyre hisztérikusabb lett. Lia és Vani elég ijedt képet vágtak. Oké, talán mágse történt olyan rossz dolog, ugye?...
#######a szobámba belépve#######
-Ááááááááááááááááááá!!!!-sikítottam. A szobám egy kész romhalmaz volt. A ruháim össze-vissza dobálva,
Miri (a cicám) holmija szint úgy, kedvencem az ágyamon ült eléggé feldúlva. Ja, és tele volt WC papírral...
Tudtam kik voltak. Betty és Yvett.
-Ezt nem hiszem el!!!!!!-ordítottam. A kezembe vettem Mirit és leültem a romhalmaz közepére.-Vani hívd
ide a takarítóbrigádot, kérlek!-szóltam Vanihoz. Ahogy elhagyta a szobát, Lia meg én bementünk a gardróbomba. Kerestem néhány sulis ruhát (azokat nem dobálták ki) és Liához fordultam.
-Ezt vedd fel! Meglepjük őket...-nyomtam a kezébe a ruhákat: egy ,,lyukas" cicanadrágot, egy félvállas pólót, és egy tornacipőt. Gyors kisminkeltem, szempillaspirál, rúzs és füstös szemhéjpúder. Elküldtem, hogy ,,öltöztesse fel" Vanit ugyanígy, addig én is felöltöztem. Egy fodros szoknyát vettem, koptatott pólót és bakancsot, a sminket ugyanolyanra csináltam meg. A hajam feltupíroztam és átvettem a bal vállam felett. Elindultam a nappali felé, közben 2 barátnőm is csatlakozott hozzám. Az ajtóban megálltam, mély levegőt vettem, és elkezdtem Britney Spears If U seek Amy-jét.-Oh baby, baby, Have U seen Amy tonight?... -kezdtem, ahogy beléptem. A Mama elmosolyodott, a Papa hüvelykujját mutatta, Kortnie, a szobalány-barátnőm, Mirit simogatva bólintott. A Xendl-család dühösen figyelt. Odamentem a gitártartómhoz és levettem az összematricázott, lila akusztikus-gitárom. Leültem, lefogtam az akkordokat és elkezdtem játszani a dal megfelelőjét. Vani zongorázott, Lia meg a nővérem gitárján segített.-Love me, hate me, Say what you want about me. But, all of the boys, and all of the girls are beggin' to If U seek Amy!-lassan a dal végért, és
egy kedvencemet kezdtük el: Avril Lavinge Rock 'n' Roll-ját.-I don`t care my make up...-ahogy a dal vége közeledett, letettem a gitárt és felpattantam a zongora tetejére. Elfeküdtem, és elkezdtem Avril When your gone-ját. A dalt befejezve kínos csönd telepedett a szobára. Zoe néni felállt.
-Kimegyek a mosdóba, mindjárt jövök!-és kecses léptekkel elillant. Liához fordultam, és felálltunk.
-Mi elmegyünk és megnézzük végeztek-e a szobámmal. Gyere Lia!-indultam el. A lépcső tetejére érve láttam, hogy libasorba jönnek ki a takarítók. Beléptem a szobámba és körbenéztem. Megakadt a szemem a tükrömön. Könnyek szöktek a szemembe. 1 valamit elfelejtettek eltakarítani. Rávetettem magam az ágyra, lerúgtam a bakancsom, és belefúrtam az arcom a párnámba. Lia leült mellém és a vállam simogatta. Felzokogtam, ő megijedt.-Mi-mi a baj Melli?-dadogta.
-Jaj Lia! Dave nem lehet az enyém!-zokogtam.
-Már mér' ne?
-Ezért!-mutattam a tükrömre. Egy fotó volt odaragasztva, Yvi volt rajta, egy sráccal smárolt. Dave volt az...
