Bál nekem -> mindennek az eleje

Először is, bocsi, amiért ilyen sokat kellett várnotok, de nyaralni voltam és nem vittem a laptopom és nem volt net... hosszú. De a lényeg az, hogy most már itt van.
Új rendszert fogok bevezetni, minden héten legalább 2 rész, ha valamelyikkel kések, egyből jelzem.
Jó olvasást az új részhez!        Lilla
ui,: A zárójelben lévő pontok szünetet jelentenek, nem olyan részt amit nem írtam le!

Szerda reggel sikításra ébredtem. Kikecmeregtem az ágyból és kinyitottam az ajtót.
-Ki a fene sikoltozik hajnalok hajnalán?-ordítottam el magam. A sikoly abbamaradt. Megdörgöltem a szememet és körbenéztem. A folyosó közepén a Papa állt, körülötte a család többi tagja. Mögöttem Jess elmorgott egy cifra káromkodást, mire elmosolyodtam. Kérdőn néztem a Papára, válaszra várva.
-Hát, tudod Melly...-kezdte a Papa, de Vani közbevágott.
-A Papa rendez egy bált!!!-ugrándozott boldogan dinka nővérem.
-Hogy?!? És minek? Mi értelme?
-Hogy jobban megismerjük a város egy részét és miattad, valamint az iskolátok miatt.-mondta a Papa.
-He? Miattam? De Papa! Minek, nem is tettem semmi érdekeset!-méltatlankodtam.
-Tudtad, hogy az iskolátok TELJESEN átalakul? Most már Garwington Arts Magángimnázium lesz a neve és a tehetséges gyerekek tanulhatnak ott. Mint te.-borzolta össze - a már amúgy is kócos - hajamat a Papa.
-De akik eddig oda jártak, azok ezután is oda fognak?-kérdeztem.
-Mivel ez egy zenei gimi volt és volt színészi, ének és hangszer órája mindenkinek... igen. Ó, és részben miattad alakul át a gimi, jobb ha tudod, kincsem.
-Hogy érted, azt, hogy miattam?
-Úgy érti,-kezdte a Papa helyett a Mama.-hogy nem akarják, hogy egy olyan tehetséges lány, mint te, az X-factor miatt otthagyja az iskolát, ezért úgy gondolták, hogy egy kicsit felturbózzák.
-És mindezt azért, hogy a suliban maradjak?
-Úgy néz ki...-ásította Sam, de úgy, hogy egy víziló is megirigyelte volna.
-Oké. És hogy jön ide a bál?
-Megünnepeljük, hogy átalakul a suli, valamint a sikeredet, hugi.-nyújtózott Vanília.
-Aha. Most már képben vagyok... asszem.-vakartam a tarkómat.-Mikor lesz a bál?
-Milyen nap van? Szerda, akkor... szombat este 5 órakor kezdődik. Más országokból i jönnek fontos emberek, meg az országból. A sulidból mindenki itt lesz, a barátnőid is.-mosolygott a Papa nagy büszkén.
-Ok. Na mentem átöltözni a hajnali randimra. Csáó!-vonultam vissza a szobámba dühösen, Jess-szel a nyomomban. Betrappoltam a gardróbba és elkezdtem egy szép hosszú és cifra káromkodást. Kb. a 15. csúnya szónál jártam, amikor Jess közbe szólt.
-Nem is lesz randid, ugye?
-Nem. Ki akar randizni hajnali 7 órakor?-kérdeztem. Kifújtam egy tincset a szememből és belebújtam a ruháimba. El akartam ugrani Liához, így egy egyszerű és kényelmes összeállítást választottam.

Megnyomtam a hívás gombot Lia neve mellett és vártam, hogy felvegye.
-Normális vagy?-nyögte fáradtan a vonal másik végén Lia.
-Elméletben. Apám felkeltett és mondott valami érdekeset. Beszélnünk kell!
-Jó, gyere át. Hívj fel, ha már az ajtó előtt állsz, leküldöm a szobalányom.-mondta.
-Oké, sietek, ahogy tudok
-Ó, semmi szükség rá, megvárlak! Talán visszaalszom...-motyogta. Megforgattam a szemeimet, elköszöntem és letettem. Jesshez fordultam, aki még mindig pizsiben állt velem szemben.
-Ha velem akarsz jönni, akkor siess felöltözni, különben Lia visszaalszik.
-Adj 5 percet, kérlek!-nyöszörgött. Belöktem a gardróbomba és rámosolyogtam.
-Oki, de nekem aztán siess! Addig sminkelek.-ültem le az asztalkához. A szokásos spirál-tusvonal-szájfény kombót egy picit felturbóztam. Kék szemhéjpúdert raktam fel, keveset, hogy megmaradjon a szolidaritás.
Pont kész lettem, mikor Jessica kilépett a gardróbból. Fehér mintás pólót, kék csőfarmert viselt és egy pár hasonló szandált, mint az enyém. A smink is hasonlóan egyszerű volt, illett a ruhájához, ugyanakkor kiemelte a szeme szépséges zöldjét, mely ikerpárja volt az enyémnek. Milyen költőien fogalmaztam...
-Oké, mehetünk?-kérdeztem sürgetően.
-Aha, asszem. Mivel megyünk, Melly?-kérdezte a folyosón utánam loholva.
-Természetesen gyalog.-vetettem oda.
-Gyalog? Milyen messze laknak Liáék? A szomszédban?-asszem tudom ki az idegesítő iker.
-Ne rinyáljál már! Ha úgy nézzük a szomszédban, a birtokhatárunktól kábé 5 kilométerre van az ő villájuk. Nincs olyan messze, hacsak nem nyápic vagy.-kacsintottam rá.
A kapuban megálltam, hátrafordultam és elordítottam magam.
-Elmentünk a szomszédba, majd jövünk! Adios!
Kimentünk az udvarra, a kis kavicsokkal megjelölt úton sétálva nézelődtünk. Szolgák serénykedtek a reggelit készítve, Ginger, a lovászsegéd-barátnőm etette a lovakat, Kortnie rohangált jegyzetekkel a kezében, Alvin, a szakács fia és segédje, friss péksüteményt hozott robogóján (kaptunk 1-1 kakaós csigát :)) és Ivan, a kertész segédje, locsolta az ösvény menti virágokat és fácskákat.
-Hölgyeim!-kacsintott ránk, mire mi elkezdtünk kuncogni.
-Hali Ivan!-köszöntünk neki, majd ,kicsit sem feltűnően, leszedtünk 1-1 barackot a fáról. A gyümölcsöt eszegetve léptünk ki a külső kovácsoltvas-kapun (a belső kapu fából van, kovácsoltvas-pánttal és mindkét ajtószárnyon 1-1 vas-sassal), majd elfordultunk balra.
1 perc séta után Jessy megszólalt.
-Jobbra kik laknak?
-Jobbra?-elgondolkodtam a válaszon. Mit mondjak? Flown-ék? Belláék? Ezt a tépelődést 1 másodperc alatt produkáltam, - gyors a gondolkodásom - de rájöttem, hogy mi lenne a legjobb válasz.-A Flown-család. Tudod, Belláék!
-Ja, aha, értem.-tűnődött el.
-Bella, a szülei, Monica, a húga és... -itt egy hatalmasat nyeltem. Volt egy időszak, amikor beleszerettem Bella, nálam 1 évvel idősebb bátyjába. De az már elmúlt. Azt hittem.-... és a bátyja, Philip.-a végén egy apró sóhaj hagyta el a számat. Egyből oda kaptam a kezem, a szemem pedig lesütöttem.
Jess kikerekedett szemekkel nézett rám, majd megtorpant.
-Mi van?-fordultam meg.
-Na ne. Ne! Te beleestél...-kezdte, de rátapasztottam a kezem a szájára.
-Sss!!! Igen, de az régen volt!
-Mumon, me ammor im!
-Mi?-rámutatott a kezemre, mire én levettem.-Ó, bocsi!
-Na! Tudom, de akkor is!
-Gonosz vagy. Na menjünk!

-Utálom ezt a csengőt.-puffogtam. Liáék villája előtt álltunk, már hívtam Liát is, de nem vette fel, így maradt a csengő.
-Mióta állunk itt? Elzsibbadt a lábam.-nyafogott Jessica.
-5 perce. Várj, megpróbálom megint.-húztam elő a telefonom.
Kicsengett. A hatodik csörgés után jelentkezett a hangposta, ami azt jelenti, ha most beleordítok, tuti hallani fogja. Mély levegőt vettem és szóra, pontosabban kiáltásra, nyitottam a számat:
-Liaaa!!!!-kiáltottam. Szerencsémre pont az ablaka alatt álltunk.
-Mi van?-hajolt ki az erkélyén.
-Beengednél?
-Adjatok 1 percet!-és visszamászott. Hurrá.
-Tipikus Lia.-forgattam a szemeimet.
-Gyertek be!-nyílt ki az ajtó.

-Igen, anyám mondta.-a szobájában ültünk, és a történtekről beszélgettünk.
-De az egészet elmesélte?
-A... asszem. Miért?
-Rólam...?
-...mesélt.-fejezte be bólogatva.
-És mit szólsz hozzá?-harapdáltam az ajkam.
-Azt, hogy... végre Művész gimibe járhatunk!!!-pattant fel boldogan és kezdett el ugrálni tapsikolva.
-Hogy?!?-úgy néztem rá, mint aki szellemet látott, vagy rosszabbat...
-Mindig is Művészetire akartam járni, de Anya nem engedett el külföldre, de most! Köszi Melly!-ölelt meg.
-Oké, arról tudtam, hisz' ovis korunk óta, vagy még régebb óta, legjobb barátnők vagyunk! Arról is tudsz, hogy a sulit miattam alakítják át?-tördeltem az ujjaimat.
-Igen, mert maradásra akarnak bírni. Igaz?
-Aha.-bólogattam.
-Te, tudtad, hogy Philip visszajött Londonból? Tegnap ért haza. Állítólag a Művészetiben akarja folytatni a tanulást. Eddig abba a suliba járt ahova én akartam, de úgy gondolta, hogy visszajön, úgyis Művészgimi lett a suliból...-a továbbiakra már nem figyeltem. Philip visszajött!!! Lehet, hogy mégis lesz köztünk valami a bálon... de ott van nekem Harry. Jajjj, ez olyan nehéz!

               #######1 órával később otthon, a szobámban, az ágyamon fekve#######

-Már vagy 20 perce fekszel ott szó nélkül, 2 perc/pislogást produkálva. Mi bajod van?-ült le az ágyam szélére. Ránéztem, majd felnevettem.-Oké, azt látom, hogy élsz, de mi bajod?
Felültem, az ujjaimmal néhányszor végigszántottam a hajamon, majd az ablak felé mutattam.-Séta. Most.
Jess bólintott. Kimentünk a hátsókertbe, kikerültük a medencét, felkapaszkodtunk a dombon és elindultunk az erdőbe. A szellő lágyan süvített, fejem zsongott. Nagy nehezen kinyitottam a számat.
-Nagy baj van.-kezdtem. Elpanaszoltam mindent. Philipet, Harry-t, az aggodalmat, egy szóval, mindent.
Jess türelmes hallgatóság volt, egyrészt átérzi, mivel az ikrem, másrészt... passz.
-... és most nem tudom mit tegyek, szakítsak vele vagy mit?-fejeztem be.
-Hát amíg nem tudjuk mit érez irántad Philip addig ne.-mondta Jessica.-De az is lehet, hogy már nem is tetszik neked, majd a bálon kiderül.
-Eljön?-csillant fel a szemem.
-Nem figyeltél? Lia mondta.-kerekedett el a szeme.
-De,csak éppen Philről álmodoztam, tudod, élénk a fantáziám...
-Jaj te!-forgatta a szemeit.-Mindenesetre nagyon ki kell majd csípni magunkat.
-Vegyünk egyformát! Csak a színek térjenek el. Mondjuk én veszek fehéret te meg...
-Napsárgát!-vágta rá egyből.
-Ez az! És csillogó! Szikrázni fognak a reflektorfényben!
-És magassarkúk! Mondjuk... 6 centi?
-Tökéletes!-totál felvillanyozódtunk. Ha ruhákról van szó, nem ismerünk tréfát! Meg ha cipőkről...
-És az is csillogó, a ruhák elejét egy kicsit feljebb szegetjük, hogy látszódjanak!
-És az ékszerek! Hosszú lógós fülbevaló, hozzáillő nyaklánc, gyűrű és karkötő?
-A ruhák színeiben!
-Igen! Ez nagyon állat!!!-mondtuk egyszerre, mire elkezdtünk nevetni.

                                        #######otthon, negyed órával később#######

-Luck, azt a füzért magasabbra! (...) Még! (...) Oké, most jó. Kortnie!!!! Ezek a terítők nem jók! Én bézst kértem, ez meg barna! Cseréltesd ki!!!
Naná, hogy a nővérünk dirigált. Már MOST elkezdte a bál tervezését!
-Szerinted normális?-ezt Jess súgta nekem.
-Nem. De soha nem is volt.-vigyorogtam rá.
-Ezzel megnyugtattál.-bólogatott.
-Szerintem meneküljünk, mielőtt minket is befog.-súgtam. Elkezdtünk a hátsólépcső felé osonni (igen, olyan is van, néha hasznos. Mint most. ;) ), amikor meghallottuk az ismerős hangot, amint ránk kiállt.
-Ti ott! Drága húgocskáim, azonnal gyertek ide!!!
-Ajjaj!-néztünk össze Jessy-vel. Odasomfordáltunk Vanília elé és csak pislogtunk rá.
-Oké. Ti kapjátok... hmmm... segítsetek a konyhán, a varrószobán és tanuljatok be valami számot.
-Minek?-kérdeztük, megint csak egyszerre.
-Ja, hogy nem mondtuk? Ti nyitjátok meg az estét. ˇMár látom az újságok címlapját: Az iker-hercegnők fantasztikus előadása! Hát nem klassz?
-De ugye nem kell az egész estét végigénekelnünk?-aggodalmaskodtam.
-Negatív. Csak megnyitjátok valami ferge-tegessel - értitek ;) - énekeltek még néhány számot, meg amikor kérik, de amúgy szabadok vagytok.
-Oké.-bólintottam.
-Most pedig irány a... -belelesett a noteszébe, majd vissza ránk.-..a varrószoba!
Hosszú 3 és fél napunk lesz...

Megvédem magam!

Újabb rémálom. Most más, egyre rosszabbak. 8-kor keltem, hiányérzettel. Jess nem volt ott. Letusoltam, hajat mostam és mentem átöltözni. Egy szép ruhát választottam, a hajamat kiengedve hagytam és egy magassarkú szandált vettem fel. Unalmamban kimentem az erdőbe sétálni. Elkóboroltam egy olyan helyre, amiről még nem is tudtam. A szél lágyan süvített, belekapott a hajamba és a ruhámba.

Kiértem az erdőből, egy kis mezőn álltam, a másik végén egy szirtfal emelkedett, alját a tenger sós vize nyaldosta. Gyönyörű volt.
Betáncoltam a mező közepére és elterültem a selymes füvön. Margaréták, ibolyák és más színes virágok voltak körülöttem illatukkal elbódítva engem. Elgondolkodtam.
Na jó, kezdjünk el számolgatni! Egy hercegnő + tehetség · Igéző-képességem : ellenségek - nyár = Öööö... az, hmm, 8, aztán 17... te jó ég! Tehát, = dupla hercegnő, énekesnői tehetség ellenségekkel fűszerezve. De jó nekem! Beszélnem kell valaki normálissal!!!-és már vettem is elő a telóm.
-Haló?-hallatszott a másik oldalról Jess hangja.
-Merre vagy? Beszélnünk kell.
-Reggelizek, de már megyek... ööö... hol vagy?
-Az erdő szélén, egy mezőn fekszek, a tengerparttól nem messze. Siess!
-Úton vagyok.
-Várlak.-és bontottam a hívást.

-Melly!
A szirtfal szélén álltam, a tengert kémleltem, a szél marcangolta a ruhámat. Komor arccal fordultam meg.
-Itt vagyok.
Jess állt a mező közepén, hasonló ruhában és topánkában. Tudta, hogy baj van.
-Melly, mi történt?
-Hát, lett egy elméletem...-kezdtem. Elmondtam az elméletet és vártam.
-Tudod, ez egy kicsit fura. Ezeket eddig is tudtuk!
-Hát, nem teljesen... de majd elmondom. Figyelj, önvédelmi leckéket fogok venni.
-Minek?
-Megtámadtak.
-Tessék?!?
Elmeséltem az egész sztorit, de még mindig nem értette.
-Akkor is! Ott van John.
-De nem akarom mindig a nyomomba tudni!!!
-Aha, asszem értelek.
-Oki. Ugye támogatsz?
-Persze, kiállok melletted.
-Köszi, ez jól esik. De kell egy tanár.
-Tudok egy jót.-sejtelmes mosolyából semmi jót nem sejtettem.
-Nekem mindegy, hogy ki, csak jól tanítson.-vágtam rá meggondolatlanul.
-Bizti?-kérdezte. Közben elindultunk a part mentén vissza a kastélyba.
-Hát... aha. Na, ki az? Megmondod?
-Egy srác, majd bemutatlak neki. Az apját ismered.
-Rokon?
-Nem, nem rokon.
-Jó tudni. Megjöttünk.-tettem hozzá, bár ez nyilvánvaló volt. Belöktem a hatalmas fakaput és felkopogtam a szobánkba. Már az ajtó előtt voltam, amikor az kivágódott és kivonult rajta Vanília. Szinte fellökött.
-Hé! Mit keresel itt?
-Neked is szia! És nem találtam a tiarám.
-És nálam kerested? Oké, most pedig tünés!!!-taszigáltam a másik irányba.
Bementem a szobámba, leültem az ágyamra és az ölembe húztam a laptopom. Beléptem a Google-ba és beírtam a keresőbe, hogy önvédelmi tanfolyam. Már a 2. oldalt böngésztem, amikor berontott Jessica. Nagyon idegesnek tűnt.
-Mi a baj, tesó?
-A tanárod. Hé, mit csinálsz?-szeme a képernyőre tévedt.-Ennyire nem bízol bennem?
-De, csak sejtettem, hogy valami baj lesz.
-Akkor ki is léphetsz! Be akarom mutatni a tanárodat.
-Oké.-kiléptem a tanfolyam-keresésből. Hasamra feküdtem és a lábaimat lóbálva jeleztem, hogy várok.
-Melly, bemutatom...-lenyomódott a kilincs és belépett egy fekete hajú, kék szemű, magas, izmos és helyes pasi. Nekidőlt az ajtófélfának és rám nézett.-... Adamat. Ad, ő itt az ikrem, Melly.
-Csá!-biccentett - a megnevezés szerint - Adam.
-Csoki!-mosolyogtam. Hajam megcsillant a beáradó fényben, ahogy a szemem is, így még jobban magamra vonva Adam figyelmét, akaratom ellenére.
-Mióta tanítasz?-sietett a segítségemre Jessica.
-Egy ideje.-valaki szűkszavú.
-Pompás! Majd felhívlak.
-Oké, de most mentem. Csá Jess! Szia Melly.-utoljára rám nézett és kiment.
Jess sokat sejtőn rámvigyorgott.
-Bejössz neki.
-Fogd be, dinka!-dobtam mag az egyik párnámmal.
-Felvesszük?
-Hát... nem is tudom...
-Vegyük fel, jó tanár!!! Na, na, na?
-Jó, rendben, nem bánom.
-Akkor felvettük?
-Igen. Végre, megvédem magam!

Túl sok az infó! Part 2.

-Erről senkinek egy szót se, oké?
De Harry csak ült, mint egy szobor és a rögtönzött jégcsapot bámulta. Ajka pici "o"-t formált, szemei elkerekedtek.
-Ha most nem mondasz semmit, én itt hagylak...!-fenyegetőztem. Harry arcán megjelent egy mosoly.
-Nyugi, megértem. Ha azt mondtad volna, hogy zombi, vagy bármi ilyen szörny vagy, elfogadtam volna. Tudod jól.
-Igen.-mosolyogtam.-Most haza kell mennem, sok dolgom van. Majd hívlak.
-Várom!-mondta, megcsókolt és elkisért a csajokhoz.
-Girls, I'm go home!-vigyorgok rájuk.-Sziasztok, este vidichat!
Kiléptem, a még mindig szakadó esőbe és a limuzint kerestem benne John-nal, akire nagyon szükségem volt. A kocsi a sarkon parkolt, elindultam, a haj a hátamra és a fejemre tapadt, ruhám szintén, cipőm talpa cuppogó hangot adott. Már csak pár méter választott el a járműtől, amikor hangokat hallottam.
-Hé cica!-ordította valaki, majd nagy röhögés követte. Szeme. sarkából láttam, hogy 4 férfi halad felém. Ne fordulj meg! Nem szabad!
-Na, cica, hova szaladsz?-újabb nevetés.
Utamból kétoldalra toltam az esőt, így gyorsabban haladtam, de így is közeledtek felém. Elkezdtem rohanni, bakancsom csattogott a betonon, csak még jobban röhögtek.
És ekkor betelt a pohár.
Megálltam, vigyorogva megfordultam és eltoltam az esőt. Elhallgatott a nevetés.
-Valami baj van fiúk?-mosolyogtam. Egy vízlabdát kanyarítottam az esővízből, szemeimet összehúztam.-Tünés!
-Jaj, cica, szerinted félek?-vihogott egy csupa piercing pasas.-Gyere ide!
-Ha majd piros hó esik, dagadt!-ordítottam. John kiszállt az ordibálásra, elindult felém, de én vízfalat állítottam.
-Mit mondtál, te kis...?-indult el felém.
-Dagadt.-vigyorogtam és teljes erőből neki dobtam. A pasi hátratántorodott, majd felhördült. Megint fogtam egy labdát, de most megfagyasztottam. Elhajítottam, a pasas a földön kötött ki. A maradék 3 indult el felém. Hogy mibe keveredtek!!! Hahaha!
-Hogy mereszelitek? Egy lánnyal? Tünés!!!-ordítottam. Az utolsó mondatra egy villám hasított végig az égen. A pasasok egymás hegyén-hátán rohantak el. Nagyot sóhajtva rogytam le a vizes földre. Aztán csak annyira emlékszem, hogy John berak a limóba, vezetés közben káromkodik, aztán sötétség.

-Te jó ég! Melly!-ezt a hangot mérföldekről felismerem (egyrészt, mert az Igézőknek nagyon jó a hallása). Mocorgok egy kicsit, így rájövök, hogy John karjaiban vagyok. Kinyitottam a szemem és halványan elmosolyodtam.
-Minden oké... asszem.
-Én azt nem mondanám.-rázta a fejét John.-Majdnem elrabolták, vagy rosszabb...
-De megoldottam... jaj a hátam!-nyöszörögtem két lábra állva.
-Oké, nem akarom tudni. Na gyere.-kezdett rángatni Jess.
A szobánkban lelökött az ágyra és beállt a szoba közepére és odahúzta a banánfámat.
-Akarom tudni mire készülsz?-kérdeztem.
-Akarod tudni mi a képességem?-kérdezett vissza.
-Oké, várok.
-Na, figyelj!-intett Jess. A facsemete fölé hajolt, kezét végig simította a vékonyka törzsén, majd a levelein. És ekkor jött a "csoda".
A csemete elkezdett növekedni, míg kb. 2-3 méter magas lett, vastag törzzsel, nagy levelekkel és érett, sárga, lecsüngő banánokkal.
-Azta!-tátogtam.-Adj egy banit!
-Tessék!-passzolta nekem. Lehámozom a héjját és beleharapok.-Na, milyen?
-Mmmm... nyami! Ez isteni! Te egy mester vagy!
-Köszi. Valami baj van?
-Hát... én elmondtam....
-Mit mondtál el kinek?
-Az igézősdit Harry-nek.-nyőgöm. Szemei elkerekedtek.
-Hogy... mi?
-Igen, hát... ja.
-Te megvesztél? Akár elmondhatja a rendőröknek is! Te egy komplett...
-Elég!-kiáltottam... de nem emberi nyelven. Ez... más, nagyon más. Jessicának kikerekedtek a szemei és a torkára forrt a szó. Ajkaimhoz nyúltam, mint ha rajta lenne, hogy milyen nyelven mondtam. Összenéztünk és egyszerre kezdtünk el rohanni Anya dolgozószobája felé. Kopogás nélkül rontottunk be.
-Mégis mi folyik itt, lányok?-riadt meg. Éppen egy új vázlatot készített. Mama divattervező, sok ruhát tervezett már.
-A Zelba?-kérdezett vissza poénból Jess. A Mama rosszanlóan nézett rá.
-Anya, Jess-szel vitatkoztunk, rákiáltottam, hogy "Elég!", de nem emberien. Ez valami más volt.
-Valami nagyon más.-bólogatott Jessy.
-Hmmm... milyen volt?-kérdezte Anya.
-Ilyen: szeretlek titeket!-mondtam, megint azon a furcsa nyelven.
A Mama szemei elkerekedtek a döbbenettől.
-Hát beteljesült...-motyogta.-Hát igaz...
-Mi??? Mi van???-értetlenkedtünk (totál egyszerre) Jess-szel.
-Jess drágám, kimennél egy picit?-szólt a Mama Jessy-hez, továbbra is rajtam pihentetve a tekintetét.
-Persze.-oldalazott ki az ajtón.
Mikor ketten maradtunk, Anya leroskadt a székéba.
-Mi történt, milyen nyelv volt?
-Nos, öhm. Van egy olyan história, hogy minden 10. évben kiválasztanak egy valakit közölünk...
-Egy Igézőt?
-Igen. Nos kiválasztanak valakit, aki...-itt elcsuklik a hangja és könnyekkel telnek meg a szemei. Mély levegőt vesz és a szemembe néz.-... aki az élünkre áll.
-Én... ezt nem értem.-rázom a fejem.
-Te az Igézők hercegnője is vagy. Vannak képességeid, amik csak néhányunknak vannak meg.
-És kiknek van még ilyen más képessége?
-Azoknak, akik teljesítették a feladatukat.
-A... miket?-na most teljesen lemaradtam!
-A feladatukat. Mindenkinek van, de ezt ne most beszéljük meg, nyomás aludni!-kezd el tolni az ajtó felé.
-Oké. Szia!
Az ajtó előtt ácsorogva jövök rá, hogy rohad álmos vagyok. Elvonszoltam magam a szobánkba, nagy nehezen felvettem a pizsamám és bedőltem az ágyba. Menten el is nyomott az álom.

Túl sok az infó!

Iszonyatos álmom volt. Harry-vel sétáltunk az erdőben, de egy szakadék szélére értünk. Éles hallásom volt (?), így meghallottam, hogy valahol csata zajlik (?). Elkezdtünk futni, hipersebességgel mindketten (?), és a szakadék szélén haladva eljutottunk egy mezőre. Férfiak, nők és farkasok puszta kézzel marcangolták szét egymást. És Jess ott állt ennek az egésznek a közepén. Védtelen volt és esélytelen. Egy férfi ugrott hozzá, fekete csuklyás talárt viselt, melynek kapucnija a hátán pihent. Vigyorogva vetette rá magát a testvéremre, erőteljes sikolyt előcsalva mindkettőnk torka mélyéről. Jess legyengülve és esetlenül hullott a földre, s én is térdre estem. Harry védelmezően elém állt, de belőlem előtört a harcos ösztön. Felegyenesedtem, szemem vörösen izzott a dühtől (vagy nem csak attól?), ajkamat morgásszerű hang hagyta el, és nekiiramodtam. Futottam, mint egy őrült, elrugaszkodtam és rávetettem magam Jessica gyilkosára. Harry a segítségemre sietett, lefogta a férfit, én meg felhúztam a lábam és egy erőteljes rúgással...
-Sohaaaaa!!!-sikítottam. Az ágyamban voltam, úsztam a verítékben. Nem ez volt az első ilyen álmom. Elkezdtek folyni a könnyeim, Jessy ijedten ült fel a matracon.-Soha nem leszek gyilkos!-szipogtam.
-Mi történt Mel?-kérdezte fáradtan. Dióhéjban elmeséltem az álmomat, a végén Jess átölelt.
-Az agyadra ment az Alkonyat, tesó.
-Igazad lehet. De akkor is olyan élethű volt, olyan valódi.
-Tudom, csss, semmi baj.-vigasztalt.
-Jess...
-Hmmm?
-Köszi.
-Nincs mit, tesó, bármikor. De figyi, szerintem feküdjünk vissza.
-Már miért? Már világosodik.
-Az egy dolog, de még csak 5 óra múlt.
-Ó. Értem. Hát akkor, tovább szép álmokat, Jess.-dőltem le.
-Neked is, Mel.-feküdt vissza.
Megpróbáltam visszaaludni, de annak az lett a következménye, hogy az álomban gyilkos lettem és egy férfi lefogott, egy nő meg hátulról tarkón vágott. Onnantól sötétség.
Most is felriadtam, de nem sikítottam. Az órámra néztem. 6:45. Nem volt kedvem visszaaludni, nem akartam több ilyen álmot. Elmentem megmosakodni, rendbe hozni magam és utána felöltöztem. Egy fehér ruhát választottam, pánt nélküli volt, kb. a térdem fölé ért, kicsit gyűrött és szűk volt. A kedvenc bokacsizmám dobtam hozzá a szetthez, ami szürke volt, 5 centis sarkakkal. A hajam a tarkómon összegumiztam és egy nagyobb csattal feltűztem. A sminkem az alap volt, szempillaspirál és szájfény. Kiegészítőnek néhány karkötőt, a lila válltáskám (beleraktam a telefonom, zsepit, pénzt, egy fél literes Pepsi-t, fésűt, noteszt, tollat és szájfényt) és egy pár ezüst színű lelógó fülbevalót választottam. Ezt akartam felvenni a New York-ba, de addig egy top és egy sort is megtette. Miután elkészültem, írtam egy üzenetet Jess-nek.

 Figyelmesen Jess!!!
 Elmentem sétálni az erdőbe, a Varázslatok erdejébe, ha utánam akarsz jönni, mássz át a sziklán, ami a medence túloldalán van, majd kerüld meg a tavacskát és indulj el az Álmok patakja mentén. Sétálnod kell 10 percig, és ha észreveszel egy hatalmas fán egy kastélyt, jó helyen jársz. 
 Menj fel a fa tetejére, suttogj el egy Ajtó!-t, az ajtó ki fog nyílni. Menj be, sétálj végig a folyosón, át a nappalin, keresztül a konyhán, fel a lépcsőn. A lépcső vége egy folyosó lesz, tele névtáblácskákkal ellátott ajtókkal. Az Amelia névvel ellátott szobába menj be, a könyvespolcon húzd ki egy kicsit az 
Alkonyatot. El fog húzódni a polc, menj be a résen és az alagút végén lévő ajtón is, ott találsz engem, ha minden igaz, rengeteg könyvvel körülvéve. 
 Ha nem jössz, dobj meg egy üzivel!
 Várlak!: Melly

A levelet összehajtottam és a párnájára raktam. Hang nélkül kiosontam a szobából, majd a kastélyból. Átmásztam a sziklán és útra keltem, hogy tanuljak az Igézők szobájában.

                                 #######az Igézők szobájában, 1 órával később#######

 Éppen az Igézetek kezdőknek egyik ősrégi példányából írtam ki igézeteket, amikor halk nyikorgásra lettem figyelmes. Elmosolyodtam, a könyvespolc húzódott el. Lapoztam egyet a könyvben és elkezdtem kimásolni a
Omnis cibus jejunium-ot, azaz Bármilyen ételt gyorsan-t. Cipő kopogást hallottam, majd halk neszezést.
Kinyílt az ajtó, szemem sarkából észrevettem Jessicát, de folytattam az írást.
-Már vártalak.
-Azt látom. Hány könyvből írtál ki eddig...
-Negyed 8-tól számolva? 5-ből, de volt olyan igézet, amit vagy nem tudtam kiírni, mert olvashatatlan volt, vagy nem tudtam lefordítani.
-Aha, asszem' értem. Melly...
-Igen?-lapoztam egyet és elkezdtem kiírni a Donec incantatores-t, vagyis Védő-bűbáj-t.
-Van igézet arra, hogy szép hangom legyen?
-Jess.-fordultam felé és megfogtam a vállát.-Neked szép hangod van.
-Nem, úgy értem szép énekhang. Mint neked.
-Mutasd meg, így nem tudom eldönteni, hogy szép, vagy nem a hangod.
-Oké.-bólintott, és elkezdte Kelly Clarkson Stronger-jét. Egész szép hangja volt, nem valami szoprán, inkább mezzo, de erre nem lehetett nem azt mondani, hogy szép. Befejezte a dalt, kérdőn nézett rám.
-Jessy, ez gyönyörű volt! Neked nagyon jó hangod van!
-Csak azért mondod, mert a tesóm vagy.
-Nem. Azért mondom, mert ez az igazság.-mondtam totál komolyan, miközben a Un fascino d'amore-t másoltam, alias Szerelmi igézet-et. Jess kíváncsian nézte a lefordított címet.
-Az... az szerelmi bűbáj? Vagyis...
-Ha ezt elmondod, miközben a kiszemelt személy szemeibe nézel, akkor egymásba szerettek. De nem tartós az igézet. Csak pár hónapig tartó műszerelem!-kifújtam szememből egy tincset és Jessicára néztem.-Ki ne merészeld próbálni! Neked már van pasid.
-Igen, de már nem szeretjük annyira egymást, mint az elején...
Megforgattam a szemeimet. Most úgy érzem magam, mint egy szerelmi tanácsadó.-Hallgatlak.
-Tudod, kevesebbet talizunk, meg... már nem érzem azt a bizonyos szerelmet.
-Oké. Eddig értem, de ki a másik?
-Hát... tudod ott van Vani pasija, Vincent...
-Iiiigeeen?-kérdeztem vissza.
-BeleestemVincentbeésmostnemtudomhogymittegyekezértlennejóazigézet. Hú.-hadarta el drágalátos tesókám. Szemeim kikerekedtek, számat eltátottam.
-Te megőrültél?!?-ordítottam el magam.
-Nyugi, nem teszem meg, ők szeretik egymást. De figyelj, ha elmondom Jack-nek ezt az igézetet, akkor...
-Akkor van esély arra, hogy a szerelmetek újraéled.-fejezte be.-Te szerimtem siessünk, 9 óra.-néztem meg a telefonom képernyőjét, majd feloldottam a zárat.-Van 3 nem fogadott hívásom.
-Kiktől?
-Egy Bellától, egy Harry-tól és egy a Mamától.
-Mamát szerintem hívd vissza, lehet, hogy baj van.
-Oké.-már tárcsáztam is a számot. 5 csörgés után vette fel.
-Szia Melly!
-Hali Mama, figyu, baj van, hogy hívtál?
-Hát... úgy is mondhatjuk.
-Mi történt?-ijedtem meg.
-Hol vagytok Jessy-vel?
-Az Igézők szobájában, de...
-Jó odamegyek, 1 perc.
-1 perc? De hogy....-nem tudtam befejezni. Bontotta a vonalat. Jess-hez fordultam.-Anya idejön.
-Akkor van még időnk.
-Fél percünk.
-Azt hogy a...?-kezdte a káromkodást. Megforgattam a szemem, és egy Pepsi-buborékot a számhoz igéztem, aztán bekaptam.
-Szerinted? Elmond egy igézetet és hopp!-csettintettem.
-Jól mondod, angyalom.
-'Reggelt Anya!-fordultam meg mosolyogva. Anyám egy lime színű füstfelhőben állt, mely lilán csillogot.
-Jess drágám, ki kell derítenünk, mik a képességeid! Ez az egész napunkat elveszi.
-Mond meg a csajoknak, hogy nem tudok menni.-fordult felém az említett. Válaszként csak bólintottam egyet, és felálltam.
-Én akkor el is megyek, mindjárt fél 11. Sok sikert!-öleltem meg őket. Elpakoltam a holmimat és beléptem az alagútba. Utoljára visszafordultam.-Sziasztok!-intettem, és már ott sem voltam.
Gyorsan visszaértem a kastélyba, gyorsan átvettem a szettem és lementem enni valamit.
A pirítóra várva (hogy elkészüljön a kenyér), az X-factorra gondoltam. Vajon bejutok? Ha igen, meddig jutok el? Nyerhetnék? És... a gondolatmenetet megszakította, hogy a pirítósok felugrottam. Megvajaztam, majd lekvároztam őket és egy bögre kakaó kíséretében elfogyasztottam. Kinéztem a hatalmas ablakokon és szinte fekete felhőket láttam. Ennyit a ruháról... Felmentem a szobámba átöltözni, és közben bekapcsoltam a hatalmas TV. A Nickelodeon ment, bővebben a V, mint Viktória. Igaz a vége fele járt, de pont énekeltek, a Song to U-t. Ismertem, sokszor ismételték, így bekapcsolódtam az éneklésbe. Tehát, felvettem egy fehér topot, egy fekete cicanadrágot és egy bakancsot, a kiegészítők maradtak ugyanazok, csak a táskám cseréltem le egy fekete szegecsesre. Mikor kész lettem, már dél volt. Tehát volt 1 teljes órám. Úgy döntöttem gyakorlok, féltem (és még most is), hogy nem jutok tovább. Kinyomtam a Tv-t, bekapcsoltam a laptopom és karaoke módban benyomtam a dalokat a YouTube-on.

                                                           #######12:45-kor#######

-Elmentem!-ordítottam vissza a kastély kapujában. Beletűztem egy fésűs tiarát a hajamba és kiléptem a zuhogó esőbe. Ahogy leszaladtam a lépcsőn a limuzinhoz szőkés-barna hajam szállt utánam. Bepattantam a nyitott hátsó ajtón és megpróbáltam kicsavarni a hajamból a vizet, kevés sikerrel. A meleg kocsiban (balszerencsémre) elkezdet begöndörödni a hajam, és ha nagyon göndör lesz, úgy nézek ki, mint egy oroszlán, vagyis ott is olyan lettem.
10 perc kocsikázás után normális hajjal szálltam ki a New York előtt. Berohantam a kávézóba és levágtam magam Deb, Peni, Lia és Bella mellé. Az arcukból ítélve megint átváltozott a hajam oroszlánsörénnyé.
-Ne akarjátok tudni.-fújtam ki a levegőt.-Jess nem jön, gyakorolnia kell Anyánkkal.
-Oké. Na, mi is volt ez az egész, tegnap éjjel?
-Mint mondtam, igézők vagyunk.-súgtam.
-Mint én.-bólintott Peni.
-Hogy mi?!?-nyögtem be. A csajok csak néztek. Ő is? De azt hogy...???
-Anya pár hónapja mesélte el, és ennyi. Neked mi?-kérdezte, tudtam mire gondol.
-Víz alapu folyadékok és jég és hó, valamint az időjárás. De a szöveges igézés is megy, neked mik?
-Kettő van neked? De ez tök ritka! Tudok beszélni az állatokkal.
-Tudom, hogy ritka.-vontam vállat.-Most kísérletezik Anya Jessy-vel.
-Kíváncsi vagyok ő mire lesz képes.-mondta Lia.
-Van egy legenda az ikrek esetére.-hajoltam az asztalra.-A legenda azt mondja, hogy 50% esély van arra, hogy mindkét iker Igéző legyen. Vagyis...
-Lehet, hogy Jess nem lesz az?-kérdezte, de inkább mondta, Deb. Szomorúan bólintottam.
-És Harry tudja?-csapott az asztalra Bella.
-Nem, ma akarom elmondani.
-Hajrá, itt van.-biccentett az ajtó felé Peni.
-A fiúk nyelvén is beszélsz? Tudod, ők is állatok...-hallottam még a röhögést, ahogy az ajtó felé mentem.
-Harry.-böktem meg a vállát.
-Szia!-ölelt meg.
-Beszélhetnénk? 4 szem közt.
-Persze, gyere.-és beültünk egy jól eldugott asztalhoz, ahol senki sem lát semmit. Tökéletes.
-Kérsz valamit?
-Egy pohár vizet.
-Máris hozom.
-Köki.-mosolyogtam. Gyorsan visszaért, én meg vághattam a mesélés közepébe. De jó nekem!
-Na jó, mutatok valamit.
-Figyelek!
-Ok.-bólintottam. Felemeltem a kezem és még utoljára láttam, hogy Peni biccent. Vettem egy mély levegőt és felemeltem a vizet. Érintés nélkül. Majd egy suhintással jéggé, mint a szobánkba. Harry-nek elakadt a lélegzete, szemei kikerekedtek.
-Harry, Igéző vagyok.
-Te... jó... ég!-suttogta. A szájára tettem a mutató ujjam.
-Sennkinek egy szót se, oké?