A hír, ami "feldobta" a napom

Kinyitottam nagy, zöld szemeimet, és percekig néztem az ágyam tetejét. Németországban van egy nagy, különálló rész. Ez Garwington. A nagyapám ennek az uralkodója. Bizony, a 21. században még élnek rendes uralkodók (nyelvöltés Angliának), akik maguk uralják a földjüket. Mivel a papámnak csak egy húga van, ő (papám) foglya Nagyapa után vállalni az uralkodást, ekkor király lesz, a mama királynő, én meg hercegnő, bár így is az vagyok. Na de vissza a lakosztályomba! Felültem a baldachinos ágyamban, körbetekintettem. Az ablakon beáradó tavaszi napfény lágyan játszott a szobámban. Kikeltem az ágyból, és elsétáltam a "ruhás-szobámhoz." Na most azért ez a neve, mert olyan mint egy szoba, csak tele van a ruháimmal. Beléptem, és elkezdtem keresgélni. Nincsen kevés "hétköznapi" ruhám (pl.:farmer, póló, topp, szoknya...), de inkább rendes hercegnős van. Ma úgy döntöttem, hogy egy világoskék hn-es (hercegnős, sokszor fogom használni) ruhát, de azt a átlagos fajtát, amelyiknek a szoknyarésze az ember lábához simul. Felvettem hozzá egy kék magassarkút, és leültem a sminkelős asztalkámhoz. Jókedvem gyanánt füstösre csináltam, rockosra, úgy hogy a kék és a fekete lett az alapszín. A szemem kihúztam, és szempillaspirált is raktam fel. A számra szájfényt tettem és neki láttam a hajamnak. A barna loboncom kifésültem, és belehelyeztem a tiarám. Ilyen:
Egyszerű,de mégis szép. Én akartam ilyenre. Mikor kész lettem, leültem az íróasztalomhoz, odébb tettem a tankönyveimet és elkezdtem rajzolni. Tudni kell rólam, hogy sajnos magángimi 1 osztályát fogom befejezni. Az osztályban összesen 10-en vagyunk, mind előkelők gyerekei. Az osztálytársak kedvesek, van egy LB-m Liliana, aki egy gróf lánya. Az iskola (W. A. Mozart Magángimi) valami gyönyörű, van egyen-ünneplő a suli logójával (WAMMG, picit hosszú...), egyenruha annyi, hogy mindig fel kell tenni egy logós kitűzőt. Vissza a szobámba!!! A rajzom felénél tartottam, mikor kopogtam. A tiarám előrecsúszott, és azt igazgattam, mikor benyitott a Mama.
 -Jó reggelt Melly! Gyere reggelizni!-mondta.
 -Jó reggelt Mama! Rendben, az étkezőben találkozunk.
- Csak siess, a Papával fontos bejelenteni valónk van!-és elviharzott. Gyors rendet raktam és elindultam a hatalmas étkező felé. Út közben belebotlottam az öcsémbe, Sam-be, majd a nővérembe, Vaníliába, mindkettőhöz ugyanezzel az indokkal kopogott be a Mama. /Az öcsém 2 évvel fiatalabb nálam, a nővérem ugyanennyivel idősebb./ Mikor beértünk az étkezőbe, a Mamáék már bent ültek. A Mama meglátott minket, elmosolyodott. A Papa éppen a narancs evébe korcsolt bele, de köszönni is akart, ezért visszaköpte a pohárba. Mi kuncogtunk, a Mama meg mérgesen nézett. Mi is leültünk. A Mama elkezdte:
-Azért hívtunk ide titeket, hogy elmondjunk egy jó hírt...
-Újjabb kistesó?-vetette oda Vani. Megrázta a hír, hogy jövök, pláne amikor Sam jött.
-Neeem. De ők is emberek. Gyerekek, meglátogatnak az unokatesóitok!
-Zoe néniék?!?-visítottuk egyszerre. Na ja, nem kedveljük a Xendl-familiát, 1-nagyképűek (pedig a mienk uralkodó-család) 2-kedvességben bajnokok. A Papa felsóhajtott. Mi meg kivonultunk, én mentem medencézni, a többikek meg a dolgukra.