Titok titok hátán

Miután átöltöztem fürdő-ruhába és letusoltam, és belemásztam a medencébe. A víz kellemesen langyos volt. Úsztam pár kört, vettem egy mély levegőt és lebuktam. A víz 270 centi mély, de csak 1 méterig mentem le. Lent, ahogy körbenéztem, megláttam egy árnyat, amely egy lyukon (???) át kiúszik a medencéből. Ez nagyon fura volt, mert 1, hogy kerül ide egy lyuk??? 2, hogy kerül ide ez a valami? Megint vettem mély levegőt, és átúsztam a lyukon. Egy cső bejárata volt. 1 perc úszás után majd szét repedt a tüdőm, mikor... fényt pillantottam meg. Gyorsabban kezdtem tempózni, és kiértem a csőből. Felbuktam a víz alól, mélyeket lélegeztem. Amikor körbenéztem elakadt a lélegzetem, ami ebben a helyzetben nem kedvező. Egy gyönyörű tóban lubickoltam, mely a kastélyunktól nem volt messze. A környék fantasztikus volt, minden ragyogott a napfényben, de a fák adtak árnyékot. Ahogy körültekintettem, megláttam az árnyat. Kimásztam a tóból és halkan elkezdtem szaladni az árny felé. 1 méterre egy fa mögött elbújtam és megláttam, hogy ki az az alak. Aki nem volt más mint... Vanília?!? Odaosontam a nővérem mögé és befogtam a szemét. Erre a reakciója az volt, hogy visított mint az újévi kismalac. Röhögve elvettem a kezem, és elé álltam.
-Mit keresel itt? És mi ez a hely?
-Találkozóm van itt, és az a Varázslatok erdeje.
-Aha, és megtudhatom ki a lovagod?-kérdeztem kuncogva. Egy rosszalló pillantást kaptam, majd válaszolt.
-Ha ha ha! Egy gróf fia, Vincent, ha annyira érdekel. Kedves pasi, meg hát helyes is...
-Úúúú, ennek szerelem szaga van! És már jártok? Jól csókol? És...-erre Vani befogta a számat. Jellemző. Szerinte túl sokat beszélek. Nővérek... Vani letette a kezét, majd halkan elkezdte, amire kíváncsi voltam.
-Hát, még nem járunk, de... van esély rá, hogy mától kapcsolatban leszek facén!-és boldogan megölelt.
-Jó, hát akkor magadra hagylak, te szerelmes!-és röhögve elkezdtem futni a tó felé. Mikor a tó partjához értem, elrugaszkodtam, és egy csuka-szaltó gyakorlatsorral a tóba vetettem magam. Átúsztam a csövön, és kimásztam a vízből. Alaposan megtörülköztem, és becsattogtam az ajtón. Bent, felmentem a szobámba  és átöltöztem. Egy lila-fekete mintás pólót vettem, egy farmerszoknyával és magassarkú, farmer anyagú torna-cipővel. Felhívtam Liát, hogy van-e kedve csavarogni. Lia beleegyezett, de a tiarám otthon kellett hagynom.
Utunk, a New York Caféba vezetett, ahol az egész évfolyam a Gimiből bandázik. Liával az egész utat végigbeszélgettük. 5 perc alatt a New York-ba értünk. Ahogy beléptünk, megcsapott a süti- és kávé/kakaóillat. Bent bandázott a mi osztályunk, és a b-ből pár "menőbb". Tudni kell, hogy az osztályom birtokolja a menőket az évfolyamból, de van egy csoport, akik igazán menők, ide tartozik Will, Martin, Dave, Rich és Kevin, de néha mi is hozzájuk csapódunk. De szerencsénkre az é.f. (évfolyam) libái nem nekünk jutottak. Lívia, Melody, Becky és Amanda mind-mind nyáladzós, divatmajmok, pedig nem is tudják rendesen. Az a-ba (hozzánk) 5 lány és 5 fiú jár. A lányok: Debon (Deb), Penelope (Peni), Izabella (Bella), Liliana (Lia) és végül én, Melissa (Melli). A fiúkat feljebb már felsoroltam. Arra eszméltem fel, hogy Bella a nyakamba ugrik, Peni, Deb és Lia meg a fiúk röhögnek. Megöleltem Bellát és a többieket, majd a fiúk rávettek, hogy menjek csocsózni. Hozzáteszem, nem tudok játszani. Én Willel, Dave-vel és Liával voltam egy csapatban, ellenünk volt Kevin, Rich, Peni és Deb, a többiek szurkoltak. 10 perc után legyőztűk őket. A nagy örömben beleugrottam Dave nyakába. A srác haverjai elkezdtek röhögni, én meg pirulva elengedtem. Liával összenéztünk, és leültünk egy boxba a lányokkal. Mindenki rendelt valamit, én egy csoki shaket és 2 szelet krémest. Miközben ettünk, elkezdtünk beszélgetni és egy érdekes érzés kerített hatalmába. Odanéztem a fiúkhoz, akik egy új meccset kezdtek és a szemünk összetalálkozott Dave-vel. Gyorsan elkaptam a tekintetemet és beleittam a shakembe. Miközben ittam, a gyomromban pillangók kezdtek kergetőzni. Majd eltelt 5 perc, és ahányszor ránéztem, annyiszor jobban fickándoztak. Rájöttem mi lehet a bajom. Csak szimplán szerelem. Csak?!? Esélyem sincs, hogy összejöjjek vele!!! Délután 4-kor Liával eljöttünk, a Még nincs kész minden leckénk mondattal indokolva. De nem ezért. El kellett mondanom a felfedezésem neki. A hír ledöbbentette, de megpróbált gyorsan reagálni és valami értelmeset mondani.
-Oké, megleptél. De hogy jöttél rá? Nekem, 1.-től számítva, 8 év kellett, hogy rájöjjek szerelmes vagyok.
De esélyem sem volt nála, mert volt csaja, meg ugye a gimi. De neked lesz, érzem!
-Ugyan! Minden csaj, még a 10.-esek is érte vannak oda! Nekem semmi esélyem nála, még, amikor a nyakába ugrottam a meccs után, ki is röhögött.-totál kétségbe voltam esve. Lia elvigyorodott.
-Nyugi! Vaninak ugye már volt pasija?
-Ühüm... igen...
-Na hát akkor! Kérünk tőle tanácsot!
-Azt már nem! Nem, a-a! Soha!
-Miért? Azt mondtad volt már pasija, akkor mi a problem?
-Nem az... hanem ő mindig 1-2 hetek után dobta a pasijait. Én nem akarok a tanácsai miatt olyan lenni mint ő! Én  nem vagyok egy pasifaló ki... had ne mondjam mi, mint Livi és barátnői!
-Jó na oké, értem! De azért egy próbát megér, nem gondolod?
-Jó, nem bánom. De nem is biztos az amit érzek... Várjunk még vele...
-Mennyit? 1 napot/hetet/hónapot/évszakot/félévet? Netán egy /vagy több/ évet???-kiáltotta.
-Nyugi. Elég ha várunk, majd eljön az ideje.-mondtam halkan.
-Majd... majd... mindig csak majd.-ezt már az orra alatt motyogta. Az út csendesen telt, a téma többet nem
került szóba. Otthon bementem a konyhába és kerestem valami nasit. Egy zacskó keksszel, egy csomag nápolyival, egy zacskó pogival és egy üveg Pepsi-vel mentem fel. Éljen a mozimaraton! :)