Utolsó tanítási hét volt. Szinte be se kellett menni, de a csajokkal úgy döntöttünk, rontjuk még a levegőt. A szombat esti csóknak a következmény, hogy lett egy pasim! Valaki nem látta az eszem? Valahol útközben elhagytam... Harryvel jól kijövünk, csak a nővérem tud rólunk. Nem akarom Anyáékat is belekeverni.
Szerda van. Vízigéző óra. Már 2 hete minden szerdán és pénteken vízzel vacakolok, de nem megy, nem akar engedelmeskedni. A mai volt a legrosszabb. De kezdjük az elején. Az egész elején.
~~~~~~reggel~~~~~~
Sortban, topban, szandálban, felfogott hajjal, alapsminkkel, szinte üres oldaltádkával rohantam reggelizni. Harry már várt rám. Gyors lenyelve a pirítósom köszöntem el a Mamától, és már rohantam is. A kapuban megragadtam a gördeszkám és egy gyors 'Adios!'-t ordítva kiléptem az ajtón. Szerelmem telefonját nyúzva várt a kedvenc barackfámnak dőlve.
-Csoki.-nyomtam egy csókot az ajkaira.
-Csá!-húzott magához. Beleröhögtem a csókba, mire ő is elkezdett röhögni, és így fogtuk egymás kezét percekig.
-Menjünk, még elkésünk!
-Nem mint ha baj lenne...-pattant fel deszkájra és útra keltünk. A napszemüvegem az orromra tolva gurulram, Harry kezét fogva. Hogy balesetveszélyes? Lehet...
7:45-re pont beértünk. A folyosó közepén, egy csókkal elköszönv szép napot kívánt és elment. Mindenki engem bámult, miközbe bementem a termünkbe. Balszerencsémre drága barátnőim rohamoztak meg kérdéseikkel.
-Összejöttetek?-újjongott a drága Bella.
-Nem, csak úgy megcsókolt.-röhögtem. Bella nagyban tapsikolt és ugrándozott Penivel, mikor Lia és Deb feltettek (tök egyszerre) egy másik kérdést.
-Mikor?-kérdezték, majd felvihogtak. Tipikus...
-Szombat este. De Will nélkül nem is ismernénk egymást.
-Nektek is próbálkozni kellene.-mondta Peni. Neki már van pasija, egy másik suliból, egy évfolyamtársunk.
-Csak nézzetek körül!-mondtam.-A szerelem itt van körülöttetek, csak észre kell vanni!
-Igazatok van...-gondolkodott el Lia.-Talán megpróbálom Willel...
-Na ez a beszéd!
#######a nap végén#######
-Sajt!!!-köszöntem el a csajoktól. Harry nem jött velem, be kellett mennie, segíteni az apjának az irodájában. 5 perc alatt hazaértem, átöltöztem és leszaladtam ebédelni. Lent a Mama is csatlakozott hozzám.
-Szia Kincsem!
-Szia Mama. Ebéd után gyakorlunk?
-Igen.-bólintott. Gyors befaltam az ebédet, és kimentem a tóhoz. A tavacskából áradó patakot fürkésztem, miközben az időt próbáltam kb. 35 fokosra hevíteni. Majd próbáltam lecsökkenteni 30-ra, és nehezen, de sikerült. Ekkor a Mama kilépett a fák közül. Mosolya melengette a szívemet, kecses mozgása ex-modellkedésést árulta el.
-Kezdhetjük?
-Ühüm.
-Jó. Koncentrálj, akard, hogy a víz engedelmeskedjen!-mondta. Lehunytam a szemem. Csak arra gondoltam és koncentráltam, hogy a víz megemelkedik. Kis idő elteltével kinyitottam szemeimet. Semmi.
-Semmi baj. Add a kezed!-utasított. Kezeim nyirkosak voltak, apró vízcseppek pettyezték, de nem izzadság.-Fordítsd lefelé!
Lefordítottam. A cseppek ahelyett, hogy lehullottak volna a földre ottmaradtak a tenyeremen.
-Oké. Ezek szerint még megvan a képességed. Csippentsd össze a levegőt és kezd el lassan felhúzni, mintha egy koszos ruhát emelnél!-mondta. Utasítása szerint cselekedtem. Ekkor lett a nagy baj. A víz elkezdett emelkedni, míg kb. 2 méter magasságban meg nem állt. Leeresztettem a kezem, gondoltam, biztos a víz is visszaesik. De nem. Mint egy szökőkút, szétspriccelt, a Mamát letaszítva a lábról. Idegesen "hadonásztam" a kezeimmel, hogy meg tudjam állítani a vizet, de az csak egy nagy örvényt alakított. Ekkor eszembejutott valami. A jég! Az talán megállítja! Abbahagytam a "hadonászást", lehunytam a szemem és az időt fagyosra utasítottam. Kinyitottam a szemem. Mindent dér borított, Anyám vacogott, a tavacska befagyott és apró hópihék szálingóztak az égből. Hátrahajtottam a fejem és kifújtam a levegőt. Visszakisértem a Mamát a palotába, én meg visszatértem az erdőbe. A hajamat átvettem a bal vállam felett, és átkoztam azt a pillanatot, amikor a jégkék, ujjatlan ruhámat vettem fel. Jégkék magas sarkúm halkan kopogott a kövön. Megálltam a tó előtt. Tudtam, hogy hülyeség, amit teszek, de a szívem ezt dobogta. Ráálltam a jégre, egy utolsó pillantást vetettem az otthonomra, és cselekedtem. Felhúztam a jobb lábam, és teljes erőmből dobbantottam. A jég beszakadt, én meg sikítva estem bele a jéghideg vízbe. Magassarkúm miatt nehezen feltempóztam a víz tetejére, arcomról csorgó könnyeim és a hideg víz dacára elordtottam magam.
-Hallod?!? Vedd el! Vedd el a képességem! Ne igézhessek vizet! Ne igézhessek, csak akik fontosak nekem, azoknak ne essen bajuk! Ne essen bajuk... miattam!!!-hangom lágyan, de erősen süvített végig az erdőn. Lehunytam a szemem és abbahagytam a tempózást. Elkezdtem lesüllyedni a víz mélyére, hajam és ruhám lebegett körülöttem, oxigénem fogyóban volt. És ekkor olyan történt, amire legvadabb álmaimban sem gondoltam volna...
Hát itt van a következő rész. Sokat dolgoztam vele, volt, hogy elaludtam közbem, mivel nem tudtam, hogy mit írjak. De összehoztam! Hogy mi történt Melissával, azt megtudhatjátok hétfőn vagy kedden, a kövi részt akkor hozom. Jó olvasást! <3
Lilla Wheeled
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése