Kiértem az erdőből, egy kis mezőn álltam, a másik végén egy szirtfal emelkedett, alját a tenger sós vize nyaldosta. Gyönyörű volt.
Betáncoltam a mező közepére és elterültem a selymes füvön. Margaréták, ibolyák és más színes virágok voltak körülöttem illatukkal elbódítva engem. Elgondolkodtam.
Na jó, kezdjünk el számolgatni! Egy hercegnő + tehetség · Igéző-képességem : ellenségek - nyár = Öööö... az, hmm, 8, aztán 17... te jó ég! Tehát, = dupla hercegnő, énekesnői tehetség ellenségekkel fűszerezve. De jó nekem! Beszélnem kell valaki normálissal!!!-és már vettem is elő a telóm.
-Haló?-hallatszott a másik oldalról Jess hangja.
-Merre vagy? Beszélnünk kell.
-Reggelizek, de már megyek... ööö... hol vagy?
-Az erdő szélén, egy mezőn fekszek, a tengerparttól nem messze. Siess!
-Úton vagyok.
-Várlak.-és bontottam a hívást.
-Melly!
A szirtfal szélén álltam, a tengert kémleltem, a szél marcangolta a ruhámat. Komor arccal fordultam meg.
-Itt vagyok.
Jess állt a mező közepén, hasonló ruhában és topánkában. Tudta, hogy baj van.
-Melly, mi történt?
-Hát, lett egy elméletem...-kezdtem. Elmondtam az elméletet és vártam.
-Tudod, ez egy kicsit fura. Ezeket eddig is tudtuk!
-Hát, nem teljesen... de majd elmondom. Figyelj, önvédelmi leckéket fogok venni.
-Minek?
-Megtámadtak.
-Tessék?!?
Elmeséltem az egész sztorit, de még mindig nem értette.
-Akkor is! Ott van John.
-De nem akarom mindig a nyomomba tudni!!!
-Aha, asszem értelek.
-Oki. Ugye támogatsz?
-Persze, kiállok melletted.
-Köszi, ez jól esik. De kell egy tanár.
-Tudok egy jót.-sejtelmes mosolyából semmi jót nem sejtettem.
-Nekem mindegy, hogy ki, csak jól tanítson.-vágtam rá meggondolatlanul.
-Bizti?-kérdezte. Közben elindultunk a part mentén vissza a kastélyba.
-Hát... aha. Na, ki az? Megmondod?
-Egy srác, majd bemutatlak neki. Az apját ismered.
-Rokon?
-Nem, nem rokon.
-Jó tudni. Megjöttünk.-tettem hozzá, bár ez nyilvánvaló volt. Belöktem a hatalmas fakaput és felkopogtam a szobánkba. Már az ajtó előtt voltam, amikor az kivágódott és kivonult rajta Vanília. Szinte fellökött.
-Hé! Mit keresel itt?
-Neked is szia! És nem találtam a tiarám.
-És nálam kerested? Oké, most pedig tünés!!!-taszigáltam a másik irányba.
Bementem a szobámba, leültem az ágyamra és az ölembe húztam a laptopom. Beléptem a Google-ba és beírtam a keresőbe, hogy önvédelmi tanfolyam. Már a 2. oldalt böngésztem, amikor berontott Jessica. Nagyon idegesnek tűnt.
-Mi a baj, tesó?
-A tanárod. Hé, mit csinálsz?-szeme a képernyőre tévedt.-Ennyire nem bízol bennem?
-De, csak sejtettem, hogy valami baj lesz.
-Akkor ki is léphetsz! Be akarom mutatni a tanárodat.
-Oké.-kiléptem a tanfolyam-keresésből. Hasamra feküdtem és a lábaimat lóbálva jeleztem, hogy várok.
-Melly, bemutatom...-lenyomódott a kilincs és belépett egy fekete hajú, kék szemű, magas, izmos és helyes pasi. Nekidőlt az ajtófélfának és rám nézett.-... Adamat. Ad, ő itt az ikrem, Melly.
-Csá!-biccentett - a megnevezés szerint - Adam.
-Csoki!-mosolyogtam. Hajam megcsillant a beáradó fényben, ahogy a szemem is, így még jobban magamra vonva Adam figyelmét, akaratom ellenére.
-Mióta tanítasz?-sietett a segítségemre Jessica.
-Egy ideje.-valaki szűkszavú.
-Pompás! Majd felhívlak.
-Oké, de most mentem. Csá Jess! Szia Melly.-utoljára rám nézett és kiment.
Jess sokat sejtőn rámvigyorgott.
-Bejössz neki.
-Fogd be, dinka!-dobtam mag az egyik párnámmal.
-Felvesszük?
-Hát... nem is tudom...
-Vegyük fel, jó tanár!!! Na, na, na?
-Jó, rendben, nem bánom.
-Akkor felvettük?
-Igen. Végre, megvédem magam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése